Napló Gyermekeinknek

...vidám mesét:

...izgalmas mesét:

... unalmas mesét:

Nevezhetnénk a mai bejegyzést gyerekszáj rovatnak is, de nem tesszük. A helyzet ugyanis, hogy Lilla újabb fejlődési szakaszába ért, a kommunikációjában már használja a többesszámot (alma, almák), vagy a tárgyragot (apa, apát), és ezekkel együtt logikailag is összeköt dolgokat, amivel megható, vagy épp vidám perceket okoz nekünk szülőknek, mert... 

...Lillának régebben kedvenc játéka volt, hogy ráállt a mérlegre, és rugózott rajta, figyelve a kijelző változásait. Ilyenkor "hány kiló vagy Lilla, tíz?" kérdés-feleletet mondtuk el neki, amire igazából nem nagyon volt reakciója. Hónapokkal később (!!!), vagyis az elmúlt hétvégén, (az idei év talán utolsó szép vasárnapján) sétálni mentünk a közeli parkba. A nagy sétában Lilla rendesen elfáradt, felkérezkedett Apához, aki a  művelet végrehajtása közben viccesen dörmögve megkérdezte: "Hány kiló vagy Kislányom?". Meglepő módon választ is kaptunk, Lillától, aki a világ legtermészetesebb módján közölte, hogy "tíz" :D

...egyre rendszeresebbé válnak a telefonhívások Anya készülékéről, amiket Lilla kezdeményez. Hol direktben hív: ilyenkor csöng egy párat, vagy ha Apa felveszi, senki nem szól bele (ugyanis Lilla ekkor ijedten szalad Anyához, mert nem várt esemény következett be:)). Vagy közvetett módon jelzi, hogy hogy "Apát". Na, ilyenkor szokott Apa meghatódni, ugyanis Lilla a következő két szót mondja a telefonba: "szia...szeretlek (na jó, nem ilyen tisztán, de a lényeg a mondandó...:))". 

...az 'én is' helyett a 'te is' szóösszetételt alkalmazza (nyilván azért, mert amikor bevonjuk valamibe, megkérdezzük: Lilla, te is...?). Legutóbb, mikor Apa - a munkájából kifolyólag- két napig vidéken volt, és a hazaérkezést követő reggelen Lilla meglátta őt készülődni, (plusz Anya mondta neki, hogy Apa megy dolgozni), elkeseredett, azonnal felugrott, átölelte Apa lábát és közölte "te is, te is!"...

...megtanult néhány színt (piros, kék, zöld, sárga), és tündéri, amikor az egymásba illeszthető formák rakosgatásakor mondja az aktuális színt magának...

...imádja az Oroszlánkirályt, (más mesék mellett, természetesen:). Az egyik film (dívidi :D) elején van egy oroszlános logó, amire mutogat, ha megjelenik a képernyőn. Anya ekkor közli vele,  hogy "oroszlán", amire Lilla válasza: "kijáj" :D 

A hűvösebb napok beköszöntével Lilla újra ismerkedik a TV-vel. Bár kapott egy csúszdát otthonra - ami próbálja kompenzálni az egyre szűkülő időt, amit a játszótéren tölthet  - azért az "csak úgy" nem az igazi, csúszdázni akkor jó igazán, ha közben a 101 kiskutyát is lehet nézni. Na, és persze a reklámokat, amiknek néha szokásformáló hatásuk is van, főleg egy 21 hónapos gyermek esetében:

Bizonyára senki előtt nem ismeretlen az a reklám, amikor "okos" apuka tanítja gyermekét arra, hogyan kell enni egy bizonyos kekszet. Nos, Lillánk talán kétszer láthatta a reklámot, ami után a bizonyos keksz elfogyasztása a következőképpen zajlott: Lilla szétcsavarta a kekszet, a sárga piskótát Apa kezébe nyomta. Ezután lemajszolta a kakaókrémet a kakaós piskótáról, majd ezt a szétcsócsált, de még egyben lévő piskótát Anya kezébe adta.

Üzenet Apa kollégáinak (Viktornak és Tominak): Viktor valóban egy kismackó, a legjobb barátját pedig (aki egy egér) TÉNYLEG Tominak hívják. Teljes bizonyosságért csak erre a linkre kell kattintani :D

Sajnos, a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt eltervezzük... A hosszú hétvégén a a békéscsabai Kolbászfesztiválra szerettünk volna leutazni, de az élet (pontosabban a Lánykánk) közbeszólt: pénteken hajnalban arra ébredtünk, hogy Lilla homloka meleg. A láz reggelre sem enyhült, és Lilla bágyadtsága, valamint a felénk való ragaszkodása egyértelművé tette, hogy Pesten maradunk. Szerencsére Lilla már gyógyulgat, a láza is teljesen elmúlt már.

Illene azonban hírt adnunk a mostani napirendjéről (főleg az alvási szokásairól - illetve azok a változásairól), íme tehát:

Lilla 8-1/4 9 körül ébred (az új időszámítás miatt vasárnap óta ez 7-1/4 8), ezt követi egy kis hancúr, majd hammahamma (reggeli :D), ami az esetek 70%-ban virsli. Lilla ugyanis rákapott a virslire (egy bizonyos fajtára), amiből egyet minimum megeszik egy ültő helyében, de van, hogy másfelet is:). Nagyon szereti a pirítóst, amit Anya apróra vágott paradicsom-lilahagyma-olívaolaj kombóval szervíroz, ebből is sokat meg tud enni. Klasszikus még a kolbász, és a májkrém is, de sikerük nem vetekedhet az előzőekkel.

A déli alvás: érdekes, hogy hétköznaponként nem okoz gondot Lilla déli altatása, de hétvégén (pontosabba AMIKOR Apa otthon van) minden hiába, Lilla egyszerűen nem akar lefeküdni, MERT nem akar lemaradni semmiről: küzd az alvás ellen, és előfordult már, hogy simán ébren volt estig, minden gond nélkül. Ha alszik, akkor 1-2 (mostanában inkább csak 1) órán keresztül teszi azt, hogy aztán vidáman hancúrozhasson a játszótéren.  

Az esti elalvást megelőző percek nagyon mókásak. 1/2 8-8 között megy Lilla fürödni, amit akkurátus vetkőzés előz meg, Lilla ugyanis igyekszik egyedül megszabadulni a ruháitól, szülői segítséget nem tűrve:)) A fürdés iránti izgalma azonban általában győz, és jöhet a szülői segtség mégis... A fürdőkádban vidámság van, de emiatt azért semmi nem maradhat el. Hátmosás, pocakmosás, mindenmosás, és a legfontosabb: a fogmosás. (Igen, Lilla imád fogat mosni, ha véletlenül kimaradna, rögtön jelzi. Persze, leginkább csak szopogatja a fogkrémet a keféről, de aranyosan hagyja azért, hogy Anya megmossa a hátsó fogakat is). Kiszállás után következik a "takají", azaz a takaróba bújás, ilyenkor törölközés után pucéran bebújik a takaróba és magához veszi a Viktor könyvet, amit természetesen meg kell nézni. Utána öltözés pizsibe, és irány vissza az ágyba, ahol Lilla elfogyasztja esti tejci-adagját (azaz a tejtit). Ezt követi - a nem annyira mókás - átszökés a szülők mellé, ahol elalszik (1/2 9-9 között), hogy aztán Apa visszacsempészhesse Őt a saját ágyába.  

Kislányunk imádja a meséket (ezt már többször jeleztük), gyakorlatilag a nap minden percében meséltetné a szülőket, - ezért  gondoltuk, hogy ez a téma megér egy blogbejegyzést...

A mese akkor a legjobb, ha audiovizuális élményt nyújt, de a legeslegtökéletesebb, ha Anya, vagy Apa a szinkronhang:) Ebből következik, hogy a mesekönyvek olvastatása szerepel az első helyen:

Lilla kiválasztja a könyvet (könyveket:D) és kiválasztja azt a szülőt is, aki mesélni FOG (mert ilyenkor mindegy, hogy az adott szülő kapható-e a feladatra, vagy éppen alszik még, mert hajnal van:))...) Lillus odaviszi a könyvet Apa/Anya mellé vigyázva, hogy kellő távolságra tegye le, és el lehessen érni. Ezt követően "bekuckózik" Anya/Apa ölébe, magához veszi a könyvet, kinyitja és várja, hogy elkezdődjön a mese. Jelenlegi kedvence a Viktor... sorozat, ahol kicsi ablakok mögött bújnak meg a részletek, ezek felfedezése pedig hatalmas élményt nyújt Lillának. Ha a szöveget is szeretné hallani, rábök, élvezettel hallgatja, miközben az ujjával mutogatja az illusztráción, hogy éppen hol tart a szöveg. Ha rövidíteni akarunk a mesén, vagy mást mondunk, mint ami le van írva (Apa szokott így huncutkodni), akkor jön Lilla jellegzetes "mit hablatyolsz, nem az van odaírva" nézése:))).

Érdekes amúgy, hogy milyen jó hatással vannak a könyvek Lillára. Pl: azelőtt sosem ette meg a mézet (grimaszolva elhúzta a fejét). Nemrég azonban meglátta, hogy az egyik (kedvenc) könyvében ugyanolyan mézescsupor van, mint amilyenben Anya tartja a mézet. Ettől kezdve majdnem minden nap eszik egy kanálkával, sokszor ő jelzi, hogy "médet" kér. 

A humorérzékével sincs probléma: a 'viktoros' könyvében az egyik kisablak alatt egy makimajom integet ki a buszból. Ezt Anya egyszer (!) viccesen úgy kommentálta: "ott van Apa". Lilla azóta természetesen egyszer sem hagyhatja ki ezt a "poént": ha kinyitja az ablakot, közli, hogy "Apa", és közben ezerrel mosolyog Apára :D:D 

Második helyen vannak az "automata mesék". Ezek TV-ben, DVD-n, VHS-en, vagy az interneten keresztül nézhetőek, előnyük, hogy kevésbé humánerőforrás-igényesek (kivéve az internetes megoldást, ott ugyanúgy Apa ölébe kuckózik a gyermek). Az internetes kisfilmek hosszú időre lekötik Lillát, a DVD/VHS kevésbé, ezek max. 10-15 percig. (Ezt követően jöhet a papíralapű megoldás, azaz a mesekönyv.) Jelenlegi mesefilm-kedvencek: Az Oroszlánkirály, az Én kicsi pónim, Elmo világa, és az elmaradhatatlan egyszervolt.hu)

Harmadik helyen az esti mesélés áll. Ezt leginkább akkor alkalmazzuk, ha nehezen megy az altatás: a mesére Lilla megnyugszik és általában el is alszik. A mese kiválasztásával nincs gond, Apának legalább egy-két mesekönyv megy "fejből", Anyának ennél picivel több (hja, a rutin!).

Valahol azt olvastam, hogy a gyerekek 18 és 24 hónapos koruk között közel 200 szót tanulnak, és ezeket hasznosítják is a mindennapi kommunikációjukban. A mi Lillánk is egyre intenzívebben tanul, csak úgy ragadnak rá az új dolgok, hogy nap mint nap meglephessen bennünket valamivel. Pl:

• a madár régebben "kárkár" volt, néhány napja séta közben pedig már rendesen "madáj"-nak nevezte őket.
• A leghosszabb kimondott szó a "takajítani" volt, (Anya közölte vele, hogy aktuálisan mit csinál, amire Lilla perceken keresztül ismételgette a szót, annyira tetszett neki).
• Ha az egyszervolt.hu-t szeretné nézni, akkor már nem a dallamot énekli (miközben mutogat a számítógépre), hanem közli Apával, hogy "bikigi", "tebi", "nyinnye", vagy "pík", (amik a bicikli, teve,  dinnye és pék megfelelői, azoknak a rajzfilmeknek a szereplői, akiket ismer, és szeret).    

Túl vagyunk a konyhafelújításon, már csak az apróbb - főleg dekorációs - munkafolyamatok vannak hátra, amikben a lányka is aktív szerepet szeretne vállalni. Ilyenkor szabályosan kiveszi pl. a csavarhúzót Apa kezéből, ugyanúgy a "dolgozik" vele, mint Apa. Már hangot is ad annak, ha kihagyjuk abból, amit csinálunk, ilyenkor elkeseredik, és pityeregni kezd:

• ha valamelyikünk elkezdi visszapakolni a könyveket a könyvesszekrényre, Lilla azonnal ott terem, hogy ő akarja visszatenni azokat. 
• Örömmel hordja a megszáradt ruhákat a vasalós kosárba
• Anya vett neki egy saját méretére szabott gyúródeszkát a hozzá való sodrófával, így hát Lilla vidáman vett részt a süteménykészítésben is (fotó hamarosan)...

...mi pedig mindeközben azon gondolkozunk, vajon meddig fognak neki örömet okozni ezek a munkafolyamatok??   

Alvás. Hm... Az Őrségben mindvégig velünk volt, estétől reggelig érezhette Anya/Apa közelségét. Erről azóta is nagyon nehezen akar lemondani, nem szívesen marad egyedül a kiságyában. (Ezt már a balatoni nyaralás után is átéltük, de akkor valahogy könnyebben ment a "visszaszoktatás". Igaz, Lilla a közelmúltban náthás is volt, nem tudott jól aludni,  emiatt is sokszor a szülői ágyban kötött ki). Mostanában - éppen ezért - sokszor közöttünk alszik el, ezt követően visszük vissza a kiságyába. Ilyenkor vagy kibírja a reggeli tejciig, vagy már korábban hívja Anyát. Persze olyan is előfordult már, hogy simán kitotyogott hozzánk, Anyára a frászt hozva azzal, hogy hajnali háromkor odaállt az alvó Anya elé és elkezdte piszkálgatni az arcát. :D  

Mármint AZ Őrségben. Az elmúlt hétvégét (megspékelve két extranappal) ugyanis az Őrségben töltöttük (egészen pontosan a Szlovén határ mellett) Lilla keresztszülei társaságában. A hely szuper volt, igazi 'falufíling': fatüzeléses kemence, skandináv hangulatú bútorok, csend, erdő, tiszta levegő, egyszóval minden, ami adott a kellemes pihenéshez (beleértve a remek társaságot is).

Lilla hamar felfedezte a házat, ami nagyon tetszett neki, szinte azonnal otthon érezte magát. Elbűvölve nézte, ahogy lobog a tűz a kemencében, jó nagy helye volt a motorozáshoz, tetszett neki a bogrács, és a ház környékén is jókat hancúrozott. A kirándulásokat is élvezte, bár  biztosan furcsa volt neki, hogy húszpercenként vesszük ki az autóból egy újabb látnivaló miatt. 

Nagyon élvezte a keresztszülők társaságát is, a négy napban sikerült még jobban megbarátkozniuk: hiszen Szilviék sem maradhattak ki a hancúrból, Lilla vidáman vonta be őket a bújócskázásba, a motorozásba, vagy hordta nekik a mesekönyveit. Karesz egyik este megmutatta neki, hogyan kell páros lábbal ugrani, aminek az eredménye az lett, hogy Lilla a fürdésig ugrabugrált, kacagva. Lilla tehát még jobban a szívébe zárta Szilvit és Kareszt, és ezt spontán ölelésekkel ki is mutatta.

Sajnos az idő elég hűvös volt (ezt bent tudtuk kompenzálni azzal, hogy rettentő fahasábokat dobtunk a tűzre:D), de a kirándulások alatt a társaság több tagja is megfázott, sajnos Lilla is. Emiatt az elmúlt éjszaka nyugtalanul telt, Lillus a bedugult orrocskája miatt nem tudott aludni. Reméljük, hamarosan meggyógyul.

Szinte egycsapásra elmúlt Lillus kezdeti bátortalansága (a beszédet illetően): már egyhuzamban dumál, hablatyol, (sokszor nem is értjük), és mindezt olyan aranyosan csinálja, hogy nem bírjuk ki nevetés nélkül. Néhány újdonság innen-onnan:

• Sokszor rámutat valamire, aminek nem tudja a nevét, majd kacag, kacag az újonnan hallott szón, miközben ismétli, ismételteti. 
• Imád bújócskázni: beáll az ajtó mögé, vagy bebújik a szekrénybe, eltakarja a szemeit a kis kezeivel, és kiabálja, hogy "gigya" (ami a "Lilla hol vagy?" megfelelője), majd izgatottan várja, hogy megtaláljuk. Onnan jöttünk rá egyébként a "gigya" jelentésére, hogy mindkettőnk telefonját előszeretettel "szereli" a Lány, és mivel mindkettőnk kijelzőjén az ő fotója van, vidáman mutogatja azokat "gigya" felkiálltással.
• A kézügyessége elképesztő (nem az apjától örökölte :D). A svéd bútoráruházban kapható fából készült vonatpálya-darabokat simán egymásba illeszti. Eleinte segítség kellett neki, de kb. kettő után kivette Apa kezéből és ő építette tovább, óriási sikerrel. Azaz jöhetnek az építőkockák...
• Aranyosan mutatja ki az érzelmeit. Odaszalad az aktuálisan kiválasztott szülőhöz és átöleli a lábát, odahajtja a kis fejét. Sokszor csak úgy símogat, vagy cuppanós puszit ad (ez utóbbit leginkább megrendelésre). 
• A reklámokról leszokott (!), a könyveket viszont továbbra is nagyon szereti. Igaz, reggel az első dolga, hogy Anyáéknál bekapcsolja a TV-t, majd Apa szemüvegét keresi meg, és adja Apának. Ezt követően hordja a Szülőknek a könyveket, meséltetés céljából:))

Az utóbbi heteknek sajnos voltak kevésbé kellemes napjai is: Lillus testének néhány pontját ugyanis allergiás jellegű kiütések lepték el.  Hogy mi lehet ez, nem tudjuk, gyanakodtunk erre-arra, a legvalószínűbb azonban, hogy az őszibaracklé a bűnös. Korábban evett őszibarackot, amitől nem volt baja, de érzékeny lehet valamelyik mesterséges élelmiszeradalékra is, nem tudjuk. Mindenesetre kiiktattuk az étrendjéből az ilyen típusú dolgokat, azóta elmúltak a tünetek. Ha újra előjönnek, akkor természetesen allergia-vizsgálatra megyünk, de reméljük, erre nem lesz szükség.

Ja, és kibújt a tizenötödik foga is, ami a jobb alsó szemfog.  

Lillusnak újabb foga bújt ki, ezúttal a jobb szemfoga. Kicsit bágyadtka is volt az utóbbi napokban, de ma reggel már vidáman majszolta a pirítóst.

Fontosnak tartjuk még közölni: Lilla egyre jobban érvényesíti az akaratát, illetve egyre inkább igyekszik megvédeni magát más - hasonló korú - gyermektől. Az alábbi eset jól reprezentálja a fent leírtakat.

Történt, hogy Lillus a játszótéren vadul hintázott egy motor formájú rugós játékon, mellette egy kislány még vadabbul egy ugyanilyen, de pacit formázón. Lillusnak persze MINDENKÉPPEN ki kellett próbálnia a MÁSIK játékot is, így lemászott a motorról és megindult a paci felé. A történethez tartozik még, hogy a pacin hintázó kislány éppen távozóban volt, de amint megsejtette Lillus célját, a paci mellett maradt, bőszen kapaszkodva bele. Így nézett farkasszemet egymással a két Töpörtyű, majd pillanatok múlva az alábbi  interakció zajlott le:

Lillus törtetően mászott a pacira, de a másik kislány minduntalan lelökte a kezét a kapaszkodóról. Lillus - akaratát megerősítendő - rácsapott a felé nyúló mancsokra. A kislány meglepődve nézett egy darabig, majd váratlanul homlokon nyomta Lillát (ezt nevezik tockosnak...), aki válaszul egy csattanós pofont kevert le "ellenfelének". A folytatást Anya akadályozta meg: a két fél közé állt, berekesztve a rögtönzött párbajt. A továbbiakban Lillus Apa karjaiban vígasztalódott, (sírt, mert nem játszhatott a pacival), a másik kislány pedig egy nagy piros folttal a pofiján ment más játékot keresni.

Nevelési célzattal természetesen elmagyaráztuk Lillusnak, hogy nem szabad verekedni, de Apa titokban azért icipicit büszke volt egyszem Lányára, akkor is, ha a verekedés nem szép dolog. De hogyan máshogy érvényesíthetné magát egy 19 hónapos  gyermek?     

Felbuzdulva a balatoni vonatozás sikerén, elvittük Lillát a Máv Vasúttörténeti Parkba, ahol kedvére hancúrozhatott a vonatok között (mindenféle reklámcélzat nélkül mondhatjuk, hogy a Vasúttörténeti Park TÉNYLEG remek hely! Nem véletlen, hogy annyi kisgyermekes család választja ezt a helyet kirándulásra).

Lillust ideig-óráig lekötötték a kiállított mozdonyok, érdekességek, de igazán a gyermekek számára kialakított terület volt a nyerő. A Lány jó hangulatához elengedhetetlen a csúszda, a mászóka, illetve a hinta, itt pedig semmiben nem volt hiány, sőt még a kerti vasútra is felült (Anyával, természetesen), - amit kifejezetten gyermekek szórakoztatására üzemeltetnek -, és elvezte is nagyon. A bőség zavara persze most is megvolt, nem nagyon tudta eldönteni a Lány, mivel is játszon igazán. Hol a mászóka, hol a csúszda volt a favorit, az említett kisvasutat pedig addig élvezte, amig meg nem pillantotta a hintalovat.

Apa éppen a reggeli fogmosással volt elfoglalva, amikor Lilla kicsattogott (imádjuk, ahogy plattyog a kis talpa a parkettán vagy a járólapon:) ) a fürdőszobába Anya papucsával a kezében, és diadalmasan közölte: anyáé. Apa megsimogatta Lilla buksiját, aki az elismerésen felbuzdulva levette az alsó polcról Apa tusfürdőjét, és azt mondta: apáé. Mindez nagy örömünkre szolgál, úgy látszik, hogy lassan-lassan előkerülnek a három tagú szavak, ilyen pl. az aamaji is, amit Lilla szintén előszeretettel mondogat.

Halandzsából természetesen nem ritka a négy, (vagy több) tagú szó sem, ilyen a fenti pikapakka is, ami a halacska pikkelyéből 'képződött' és nem tudjuk mi lehet, de huncut mosoly jár mellé. Még viccesebb, amikor Lilla futkározás közben hajtogatja, ilyenkor a Szülők csak annyit érzékelnek, hogy elszalad előttük egy gyermek, aki pikapakkapikapakka! harci kiáltást hallat:)

A sok beszéddel együtt felmerült egy új "probléma" is: tegnap először történt, hogy Lilla komoly arccal mutatott valamit, amit meg is mondott. Mi pedig tanácstalanul néztünk össze Anyával, mi lehet az... de mostanáig sem jöttünk rá.  

De lássuk az újabb szavakat:

• inni
• kéjsz (kérek)
• aamaji (almalé)
• páji (párizsi) 

Kijött Lánykánk tizenharmadik foga. Ami azt illeti, majd' minden fogacskával megszenved Szegényke, azt vettük észre ugyanis, hogy ilyenkor hosszabb-rövidebb ideig magasabb Lillánk nyűgfaktor-száma, ami persze természetes, ha belegondolunk.

Reméljük, hamarosan megismerkedhetünk a tizennegyedikkel is!  

Lilla már nagyon szépen beszél, mi pedig rendületlenül buzdítjuk eme tevékenységre, és (n)agyon dícsérjük, ha mond valamit. Talán ez, talán az elmúlt másfél év "szótlansága" az, ami egyre több beszédre készteti a Lányt, no meg az, hogy rájött, ez a módszer sokkal korszerűbb és lényegretörőbb, mint a mutogatás (pl., ha dinnyét szeretne enni, nem kell kirohanni a hűtőhöz, kinyitni annak ajtaját és megmutatni a gyümölcsöt... elég annyit mondani: "ninnye", és máris jön a finom falat:)) Egyszóval a család egyre többször hall vidám cseverészést, mindannyiunk nagy örömére. 

Minden kimondott új szó "bátortalan" próbálkozással kezdődik, Lilla utánunk mondja, majd mosolygósan-szégyenlősen várja a reakciót, ami persze mindig pozitív... ezután már ismételgeti a szót, vagy kacag rajta (ma a halacska tanulmányozása közben jött elő a "pikkely" szó, ami rettentő jókedvre derítette Lillát, kimondta ("bikke") kacagott, ha Anya mondta, azon is kacagott, stb). Kérésre TERMÉSZETESEN nem beszél, így tudásával -egyelőre - nem büszkélkedhetünk mások előtt:). De lássuk a legújabb szavakat:

• a már említett ninnye
• a néni (ezt nagyon tisztán ejti)
• aama (alma)
• mama, papa, agyi (nagyi)
• apta (labda)
• inta (hinta)
• bibi (ha sebes valahol - mert sajnos mostanában sűrűn érik kisebb "balesetek")
• kenyé (kenyér)
• miáú (ha cicát lát)
• pipa/papi (papír)
• vzzzz (víz)
• nyi (nyíl)
• és a kaka, természetesen:) Ez sokmindenre alkalmazható szó, önmagán kívül a kakaóra, pl, de a legaranyosabb az volt, mikor Anya megkérdezte: "Lilla, mit mond a kakas"?  A válasz ez volt: "kaka!"

Korábban már adtunk hírt arról, milyen hirtelen utasította el Lilla a rácsoságyat. Hogy miért, ma sem tudjuk, de ismerősöktől, és innen-onnan bizony hallotunk hasonló sztorikat, így a rácsoságyat szétszedtük, helyére pedig egy új kiságy került, mindenféle hozzávaló gyűrnivalóval együtt:). Lilla az éjszakáit már ebben tölti, látszólag meg is barátkozott vele (kop-kop-kop), és még nem sikerült leesnie sem (kop-kop-kop), ami Anya fokozott óvintézkedéseinek köszönhető:)

Nyaralni voltunk, emiatt a blog is pihenőt kapott, bár két hét kimaradás mostanában -sajnos - egyáltalán nem szokatlan.

A lényeg, hogy Lilla a második balatoni vakációját tölthette, ezúttal a déli parton, ami több szempontból is jó döntésnek bizonyult. A part, ahol sokan voltak, mégis sok-sok szabad hely volt, a sekély víz, Lelle zsúfolt, de mégis nyugodt élete, az esti programok mind-mind hozzájárultak, hogy egy nagyon kellemes hetet töltsünk együtt.

A szállodát hamar felfedezte Lillus, az egyik nagy kedvence a lift volt, boldogan nyomkodta a gombokat, és tetszett neki, ahogy magunk mögött hagytuk az emeleteket. Máskor huncutul "kikölcsönözte" a takarítónéni partvisát, amivel felsöpörte a fél folyosót. Tetszett neki a nagy park, hogy motorozhatott kedvére, és volt nagy homokozó, hinta, no meg természetesen a Balaton, karnyújtásnyira.

A Balaton-part szuper volt, ha Lillus nem a vízben pancsizott, akkor leginkább a motorjával szökött valahová, vagy a közelben lévő játszóváron hancúrozott. Kedvenc játéka az volt, hogy a parton lévő vakondtúrásokat lapátolgatta, ezért minden nap igyekeztünk friss vakondtúrás mellé költözni. A Balaton persze mindent vitt, reggel ébredés után Lillánk első dolga volt, hogy az úszógumival elinduljon az ajtó felé, jelezve a (még alvó) szülőknek, hogy ideje lenne lemenni a partra...

Esténként Lilla nagyokat kalandozott a városban, vacsorázott, fagyizott, a kirakodóvásárt csodálta Anyával, Apával, ahol persze minden érdekelte, és mindent meg kellett fogni.

Egyetlen nap volt, amikor kirándulásra alkalmas volt az idő (a többit vízparton töltöttük, a hőség miatt). Ekkor átruccantunk Fenyvesre (Apa unokatestvéréék társaságában), és kisvasutaztunk. A Szülőknek ez annyira nem jött be, de a gyerekek (a hat éves Zsani és Lilla) úgy élvezték a vonatozást (és egymást), hogy Lilla itthon többször be akart mászni a kisvasútja kocsijába, jelezve, ő bizony szívesen menne vonatozni még. (Természetesen megígértük neki, hogy hamarosan vonatozni visszük). 

Az utolsó napon sajnos Lillus belázasodott, így siettünk vele Pestre, ahol a doktornéni azt javasolta, hogy egy ideig ne vigyük napra, mert torokgyulladása van. A láz és a tünetek szerencsére hamar elmúltak, Lilla - három bent töltött nap után - újra strandon pancsizhatott. 

Seres Lilla ma másfél éves (avagy 18 hónapos, illetve 547 napos, ha úgy tetszik:)), mi pedig csak ámulunk-bámulunk, hogy repül az idő: az aranyos, szeretnivaló újszülött Lánykából hirtelen aranyos, szeretnivaló Nagykislány:) lett...

Sok kommentárt nem szeretnénk az eseményhez fűzni, hiszen aki figyelemmel kíséri Lillánk életét (akár csak a blogon keresztül is), tudja, hogy egy nagyszerű, élményekben gazdag időszak áll mögöttünk, ami - ha néha fárasztó is volt egy icipicit - fantasztikusan, és nagyon-nagyon BOLDOGAN telt!!!

Régen adtunk hírt arról, hogy az idő múlásával milyen változások tapasztalhatók a Lánykán. Mert változás mindig van, sőt, az a jó, ha van változás, mondják a nagyok. Lillusnál ezek a változások tapasztalhatók mostanság:

• Akaratos lett, nagyon. Ha valami nem úgy alakul, ahogy Ő szeretné (nem kap meg valamit, Anya nem arra megy, amerre Ő akar, stb), levág egy "minihisztit". Ezzel sokmindent nem ér el, de annyit mindenképpen, hogy az aktuális (és rutintalan) Szülő ilyenkor elbizonytalanodik: "vajon így kell ezt csinálni?"
• Nehezebben megy az elalvás. (Lekopogjuk) Lilla jó alvó. Éjszaka nem sok jelenlétet igényel (kivételek persze vannak), igényli viszont azt, hogy az altatásnál Vele legyünk (többnyire Apa a kiválasztott, ugyanis pajkos játékkal jelzi a lány, kivel szeretné befejezni a napot. Az esti rutint követően feltesszük neki a kérdést: "kivel mész aludni?" Ő mosolyogva mutat Anyára, aztán huncutul Apára, majd két kézzel Apára. Ha Anya mégis megpróbálja őt becserkészni, Apa karjaiban keres "menedéket". Ezután mutogat a szobája felé, majd pápázik Anyának). A kakaót már a helyén issza meg (korábban ebben a fázisban aludt el), majd ezt követően Apa mesél neki, leginkább Kisvakondról, amire megnyugszik és elalszik. Vagy nem.
• Az étvágya is csökkent, bár továbbra is vannak favoritok. Ilyen a kolbász, az édességek, a péksütik, de újabban a párizsi is. Imádja az olasz konyhát, a spagettit, a pizzát. Levesben sem válogatós, de ebben inkább a magyaros izeket kedveli. A gyümölcsöket válogatás nélkül eszi (a dinnyének előszeretettel vájkálja ki a magját), nem szereti viszont a halászlé ízét, de a sajtot sem.
• Mindinkább nehezebb őt elcsábítani a játszótérről. Ha idő előtt megpróbáljuk, ld. első pont.

• És végül, de nem utolsósorban: egyre inkább kibújik belőle a Nő: mutogatja a "bibiket" a lábán, kezén (ezek leginkább szúnyogcsípések, vagy a játszótéren szerzett horzsolások), és nyugodtan fekve hagyja, hogy valamenyik szülő lekenje azokat "bibikrémmel".

Nincs annál rosszabb, mint távol lenni a családtól... Apa néhány napot ugyanis egy szakmai tréningen töltött a Balatonnál, ez idő alatt pedig Lilla Anyával Maglódon, a Nagyiéknál vendégeskedett.

Az utolsó együtt töltött nap nagy része csomagolással telt, amiből Lilla valamit megérezhetett, ugyanis amikor meglátta, hogy Apa nélküle hagyja el a lakást (ráadásul még fel is van málházva), vígasztalhatatlanul elkezdett sírni... Hiába bizonygatta Anya, hogy Apa bepakolja a csomagokat az autóba, Lilla csak akkor volt hajlandó teljesen megnyugodni, amikor elindultunk együtt, mindhárman. 

Aznap délután először Bendegúzéknál tettük tiszteletünket,  ahol egy remek hangulatú biluba csöppentünk: ismerős és ismeretlen kisgyermekekkel (illetve a hozzájuk tartozó szülőkkel) találkozhattunk, így adva volt a jó hangulat: hinta, labda, medence, és mi szem, szájnak ingere:). Lillát természetesen alig lehetett kivenni a vízből, őt leginkább a bilunak ez a része érdekelte (nemhiába vízöntő horoszkópilag:)

Ezt követően Maglódra mentünk, egy jó adag feltétlenül szükséges használati eszköz társaságában:), úgy mint homokozólapát, vödör, kismotor, a fentebb említett okok miatt. Sajnos az időjárás nem volt kegyes Anyáékhoz (Apához sem, brr), a Maglódon töltött idő alatt Lilla nem tudta birtokba venni sem a medencét, sem a homokozót, de ettől függetlenül olyan jól érezte magát, hogy alig akart hazajönni... (ennek a legfőbb oka az volt, hogy mindenki szabadságot vett ki, hogy a három napban együtt tölthesse az időt Lillával...:)).

Ezalatt Apának borzasztóan hiányzott a Lánya: hiszen annyira természetes, ha Apa hazamegy, ott várja őt Lilla. Természetes, hogy reggel Lilla ébreszti Apát. Természetes, hogy az esti altatás már szinte csak Apa kiváltsága, mert Lilla hozzá ragaszkodik... 

És Apának külön kellett töltenie néhány napot Lillától és Anyától, hogy még inkább rájöjjön, mennyire fontosak számára ezek a dolgok. Mert ha nincsenek, az nagyon nyomasztó tud lenni:

• pl. nem akarták a Szülők, hogy Lilla szokatlan időpontban (Vasárnap este) lássa Apát elmenni, így Apa távozására leginkább az "angolosan" jelző illett. Persze Lilla dobott azért néhány puszit a már távozó autó felé, de Apa számára feldolgozhatatlan volt, hogy nem tudott elbúcsúzni "rendesen" a lányától.
• Apa amikor csak tudta, hívta Anyát (leginkább reggel és késő délután): az első kérdése mindig Lilla volt. A telefonhívás után Lilla még jobban hiányzott.

Mert tölhetünk egyre többször egy-két-három napot távol a szeretteinktől, ezek az érzések akkor is bennünk lesznek, egy csöppet sem fognak gyengülni. És ez így van rendjén. 

Lilla - szó szerint is:)) - nagy dolgot vitt véghez: tegnap délután - életében először - nem a pelusba "pakolt", hanem egyenesen a bilibe. A korábbi jelek alapján szemfüles Anya kilogikázta a folyamat következő állomását, és kikiabált Apának, hogy "gyorsan hozza a bilit". 

A végeredmény elváráson felüli volt, amiért természtesen lelkesen megdícsértük Lillust, aki ezt széles mosollyal vette tudomásul, majd kíváncsian nézte végig, ahogy a végtermék bekerül a biliből a fajanszba, és elviszi a vízsugár...   

Kapjuk a dorongot, hogy hol vannak a friss blogbejegyzések...? Hát itt:)

Valóban régóta írt Apa ide, pedig annyi minden történt (lusta apa)... Vegyük például a Családi és Sportnapokat, Zánkán, Apa munkahelye jóvoltából, ahová próbáltunk  viszonylag korán indulni,  hogy Lillus egy icipicit se legyen nyűgös az autóban.  Autós nyafiból korábban pedig már szereztünk tapasztalatot, éppen emiatt mással is felszerelkeztünk...

Történt ugyanis, hogy egy héttel korábban a Dédiéknél jártunk látogatóban, Nyíregyháza mellett, és hát hiába van végig autópálya, odafelé is unatkozott a Csöppség. De másnap, a hazafelé úton (úgy Gyöngyös környékén) lett Lilla igazán nyafiiii, mi meg nem tudtuk mi  lehet a baj. A hőmérséklet rendben volt, kapott vizet, evett banánt, sütit, kekszet, de a balhé csak ment. Robogtunk is haza ezerrel, közben mutogattunk neki "érdekesebbnél érdekesebb" dolgokat (nézd, ház!... ott egy kamion!, stb:)), míg aztán csak elértünk a Nagyiékig. Ott azonnal befalt egy jó adag kolbászos kenyeret, és mintha elvágták volna: onnantól kezdve semmi baja sem volt...

...szóval Zánkára már így készültünk, három kolbászos zsömlével is, ami igazán jó szolgálatot tett az úton. A leérkezést követően elfoglaltuk helyünket a parton, a homokozó mellett, ami majdhogynem mindegy volt, mert Lillust természetesen csak a Balaton érdekelte... Szinte egész nap ki sem lehetett venni a vízből, illetve amikor kijött (szülői ráhatással, természetesen), akkor jó messzire el kellett távolodni onnan, nehogy eszébe jusson bemenni újra. Rendkívül élvezte a térdéig érő vizet, csak hordta a sarat a vödörbe, onnan a partra, majd a vízből újra a vödörbe... És persze naggggyon büszke volt a céglogóval ellátott karszalagjára is :))).

Egy héttel később kilátogattunk az Állatkertbe. Ez már egy régebb óta tervezett program volt, Beniékkel próbáltuk összehangolni, de a legutóbbi próbálkozást a hideg és az eső törölte. Most sikerült, bár az előző esti zsúr miatt Beniék csak később jöttek, sddigra pedig Lilla már kezdett tikkadni, így csak rövidebb ideig élvezthették Benivel egymás társaságát. Lillus kíváncsian nézte a prérikutyákat, a teknőst, egy óriási hollót a gondozója kezén ("káááár"), és a gólyákat. Nagyon tetszett neki a zebra, a fóka és a halak, a mosómacik, az állatsimogató, ahol etette a kisebb kecskéket, miközben Apa komoly harcot vívott a nagyobbakkal a zoocsemegés zacskóért :)). Sajnos a jelzett fóka-show elmaradt, "technikai okok miatt", amin azóta is töprengünk.

Ami pedig a mindennapokat illeti: Lilla már mondta a telefonba Apának, hogy "Apappa", de a Nagyit is megemlítette valamelyik nap. Boldog, kiegyensúlyozott kislány Ő, szófogadó (de azért kópé), nagyon sokat nevet, és nagyon sok szeretetet kapunk tőle. 

A paramétereit ritkán mérjük, úgy vagyunk vele, ha nem látunk rajta valami "megszokottól eltérőt", akkor nem lehet nagy baj, de azért láthatóan lassabban gyarapszik most, mint korábban (ezt a szakirodalom is alátámasztja): 10-11 kilogramm között lehet valahol a testsúlya. Ma reggel viszont szembeötlő volt, milyen ütemben növekszik a mi  egyetlen Lillánk: kedvenc piros tavaszi nadrágja (amit a rosszabb idő miatt vett elő Anya ma), már a bokájáig sem ér, inkább nevezhető 7/8-os fazonnak:)))

Nagyon régóta nem adtunk hírt arról, mi is van Lillánkkal, pedig annyi minden történt az utóbbi hetekben. Mentségünkre legyen mondva, hogy nagyon zsúfolt volt az elmúlt időszak a Szülők életében... Így hát, amit lehet, most bepótolunk:

A legfontosabb, hogy elkészült Lilla első gyógycipője. Ezt az ortopéd szakorvos javaslatára készíttettük Lillának, preventív eszközként, hogy később ne legyen problémája ezzel a dologgal. Nagyon aranyos cipő, fogja a kis bokáját, kicsit meg van emelve a sarka, sötét rózsaszínű, apró piros szívekkel, szóval nagyon csecse. Tépőzár és normál kapocs kombinációja nyitja/zárja, hogy egyszerű(?) legyen feladni, de mégse tudja Lilla csak úgy levenni/lerúgni. (Nagyon aranyos pillanat, amikor Lilla beül az autóba: az az első dolga, hogy leveszi a cipőjét, és kényelembe helyezi magát).

Anya kicsit szomorú volt emiatt a gyógycipő dolog miatt, ebben a szomorú pillanatában jegyezte meg, hogy szegény Lillának csecsemőként terpeszpelenkát kellett hordania, most meg gyógycipőt... sebaj, a fontos, hogy később ne legyen ezzel probléma.

Még nem adtunk hírt arról, hogy kb. 3 hete egyik napról a másikra változott meg az alvási "szokása": szombaton még gyönyörűen aludt a kiságyában, vasárnap már lehetetlen volt beletenni, nem volt hajlandó aludni benne. Ha ágyon kívül elaludt, és visszacsempésztük, fél órán belül már jelezte, vegyük ki... Emiatt azóta Lillus leköltözött a földre (na, nem a szőnyegen alszik...:D), aranyos kis kuckója van, kifejezetten erre a célra rendszeresítve. Így nyugodtan telnek az éjszakáink, ő aranyosan szuszókál, reggel pedig a lehető legnagyobb öröm, amikor halljuk az apró talpak csattogását a parkettán: jön a lányunk, még álomittasan, de ragyogó arccal, mosolyogva, amiről leolvasható az "Anya, Apa, itt vagyok, játszunk!" dolog, és már veszi is elő kedvenc mesekönyvét. Komolyan elgondolkodtunk egy kiságy beszerzésén, bár igazából még nem lenne időszerű.

Ezt a felhőtlen idillt csak az utóbbi egy hét árnyékolja be némileg: nagyon nyugtalanul alszik Lilla, csak sejtjük, mi lehet az ok. Valószínüleg fogzás állhat a háttérben, vagy torokfájás, illetve egy kis megfázás, mert hol fájdalmas sírásra ébredünk, hol pedig arra, hogy szörcsög, bedugul az orra, emiatt nyöszörög Szegényke. Láza nincs neki, illetve a nappali kedélyállapota is kitűnő, így nem fordultunk (eddig) orvoshoz.

Na, de ne csak rossz hírek szerepeljenek: Lillus aranyos, jókedvű kislány, akinek olyan édes dolgai vannak, hogy nem lehet "csak úgy" elmenni mellettük:

• Mesekönyv: hozza, hozza, hozza, a nap 24 órájában nézegetné a Szülőkkel. Ilyenkor aranyosan befészkeli magát Anya/Apa ölébe, kinyitja a könyvet, rábök a szöveges részre, várakozóan néz ránk, hogy olvassunk, majd az első szó elhangzása után lapoz a következő oldalra...  
• Készségfejlesztő teknőc: nyolc különböző alakzatot kell a megegyező formájú résbe illesztve betenni a teknőc páncéljába, ebből három alak már önállóan megy: a kör, a négyzet, illetve a csillag. :)
• Rosszcsontkodik... tudja, mikor tesz rossz fát a tűzre, de huncutul feszegeti a határokat: van több pajkos szokása, az egyik, hogy minden fürdőszobai dolgot bedob a mosdó alá, leghátra, minden mögé (ti. még nem készült el a fürdőszobabútorunk...) Anya rászól, de hiába, a következő dolog már úton van... Remek szórakozás a reggeli torna, amikor harcot kell vívni pl. a dezodor kiszabadításáért:) Szerencsére arról már leszokott, hogy fürdéskor a kis locsolókannájából a fürdőkád teljes tartalmát a járólapra öntse. Rájöttünk, azért csinálja, mert ilyenkor Anya/Apa hozza a felmosót, és nagyon mókás, ahogy a sárga MOP mozog a csempén.:D 
• Dudorászik, tényleg:): nagyon szereti az egyszervolt.hu internetes meseoldalt, ha Apa a számítógépnél van, rögtön odakérezkedik. A weboldal zenéjének elejét (az első három hangját) dúdolja, sokszor napközben is "csak úgy",  de olyan szépen, és ütemben, hogy rögtön felismerhető a dallam. A képernyőn megjelenő figurákat széles mosollyal, és "hááá" felkiáltással üdvözli.
• Imád táncolni. Olyan édesen rugózik, riszálja magát, hogy mosolyt csal mindenki arcára.
• Nagy favorit most a csigabiga (Ezt Ildiéktől tanulta, még Dudaron, azóta sláger). Úton-útfélen, ha látja, megmutatja, de minden csigavonalra bezsong, és mutogat. Szerintem kicsit furcsa neki, hogy hiába csiga minden, amíg az egyiket nem szabad megfogni, (egyrészt mert nyálkás, másrészt mert megijed), addig a másik simán ehető :D 
• Egyre többször elhangzik a szájából: AJA, APA... és vajon létezik-e egy szülő számára ennél jobb érzés?