Szégyen, gyalázat... Ákos hamarosan fél éves, és alig néhány bejegyzés szól róla... tény, hogy két gyerek mellett még kevesebb időnk jut (nem csak) blogolásra, no de félre a kifogásokkal! :-)

Egyetlen fiúnk, avagy Erőbenő szépen fejlődik, némi segítséggel szépen ül, (felülni még nem tud egyedül, bár már voltak próbálkozásai, ami hanyattvágódással és fejkoppanással majd sírással ért véget), illetve némi támasztékra van szüksége, hogy a krumpliszsák effektus ne következzen be:-) A "mászást" is teljesen erőbedobással gyakorolja, most valahol a kúszás és a mászás közt tart. Hason már jóideje közlekedik, és próbálja birtokba venni Lilla játékait, könyveit, amit a kis szemfüles csajszi általában vagy gyorsan megelőz, (és ilyenkor jól megmagyarázza Öcsinek, hogy "bocsi Áki, de Neked ezt még nem szabad"), vagy pedig kétségbeesve kapkod, hogy a közelben lévő dolgokat elmarja Ákos elől:-) Persze azért nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, mikor irigység nélkül játszik a tesójával, és szeretettel ölelgeti, puszilgatja, "buccol vele"...

Ákos általában nagyon vidám fiú, sokat mosolyog, huncutkodik, Lillát olyan áhítattal tudja csodálni, hogy megható nézni. Ákos is egyre Apásabb (Apa megj: ez természetes, és így van jól :D), főleg mióta Anya időnként kimenőt kap, és Apa hajtja végre az esti fürdetést:-)

Ákinak 5 hónaposan kibújt az első két foga, különösebb gonddal nem járt az esemény, kicsit sűrűbben ébredt éjszakánként, illetve az étvágya erősen visszaesett, így 6700 gramm körül "mázsál" a Csemete:-)

4 hónapos korában kezdtük a pépek kóstoltatását, ami annyira jól sikerült, hogy az első alkalommal egy fél 'Nagyapa féle' bioalma kevésnek bizonyult. A gyümölcsöket azóta is nagyon szereti, mondhatni habzsolja, a zöldségek nem annyira mennek, de egy kis gyümölcs hozzáadásával azok is csúsznak:-)