Napló Gyermekeinknek

Szeptemberben elkezdődött az óvoda, ezzel együtt a betegségek sorozata is... Lilla éppen kigyógyult egy combos náthából, de egy hét oviba járás után újra csúnyán elkezdett köhögni, amit elsőként Nagyiék tapasztaltak meg szombat hajnalban:(, amikor is Lilla náluk aludt és reggel 5.30-kor ébresztőt köhögött. 

Lilla a következő éjszakát már itthon töltötte, fel is készültünk lelkileg, hogy nálunk sem lesz másként a hajnal.... ééééés nem is lett! Azaz annyiban változott a forgatókönyv, hogy minket már éjjel 1-kor ébresztett a köhögés-sorozattal. Maga a köhögés nem volt vészes amúgy, csak nem tudta abbahagyni szegényke, és másfél órán keresztül nyomta, kisebb-nagyobb szünetekkel.

Ezalatt bevetettünk minden praktikát, hogy csillapítsuk a köhögését: szirup, tea, méz, felültetés, de igazán nem volt hatásos egyik próbálkozás sem. Majd kipattant Apa fejéből "a szikra", a citromos-mézes torokfertőtlenítő tabletta, amit mellesleg Lilla nagyon szeret, így fél 3 magasságában Lilla - nagy örömére- kapott egy cukorkát. Közben még köhécselt kicsit a csemete, majd  mikor dőlt volna vissza az ágyba, hogy folytassa félbehagyott, de annál jobban megérdemelt pihenését, gyorsan figyelmeztettem, hogy "amíg nem olvadt el a cukor, addig ne feküdj le, nehogy félrenyeld!" Mivel Lilla nyugodtan feküdt tovább máshonnan közelítettem meg a dolgot, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

• (Anya) Elolvadt már a cukor?
• (Lilla) Nem.
• - Akkor ülj fel még egy kicsit. Majd ha nincs a szádban, visszafeküdhetsz.
• - Már nincs a számban cukor.
• - ??? Elolvadt?
• - Nem.
• - Lenyelted?
• - NEM!
• - Akkor van még cukor?
• - Nincs.

Itt egy kicsit összezavarodtam, kérdőn néztem Apára. Újra kezdtük a nyomozást:

• -Elolvadt a cukor, Lilla?
• -Nem.
• (Apa bekapcsolódik) Van még a szádban cukor?
• Nincs.
• (Apa és Anya egyszerre) -Akkor hol a cukor, Lillus?
• - Itt valahol... (és bizonytalanul mutatott a párnák irányába)

Ezen a ponton pukkadozni kezdtünk a nevetéstől Apával (természetesen némán, magunkba fojtva a vidámságot). Végre összeállt a kép, hogy köhögés közben kirepült Lilla szájából a cukor, de a kis csibész nem szólt, csak lazán visszadőlt (volna) aludni... node kiderült a turpisság, ezért a család 3/4 része cukorkakeresésbe kezdett éjjel fél háromkor. Az alábbi fontos kérdések hangzottak el: "mekkora volt még a cukor?" és "merre esett szerinted?" Mivel újra a párnák felé mutatott Lilla, többnyire abban az irányban kutattunk, persze végül már a takarót, de még a haját is átnéztük, de a cukorkára így sem találtunk. Mivel a köhögés időközben csillapodott (sőt, el is múlt), lefeküdtünk aludni. Végül másnap Lilla pizsamanadrágjába ragadva találtuk meg a hiányzó ragacsot:))

   Boldog Születésnapot Ákos!!!!

                        Lilla, Anya, Apa

Hú. Elég régóta nem sikerült új bejegyzést produkálni, úgyhogy van mit bepótolni: pl. nyaralni volt a Család, Lillus (ismét) elkezdte az óvodát stb., de ezeket majd külön bejegyzésben taglaljuk. Egyelőre maradjunk a címben is vázolt ténynél: cseperednek a gyerekek...

Ákos hamarosan egy éves lesz.  Közel 2,5 hónapja, azaz 9,5 hónapos kora óta tud két lábon járni! Az azóta eltelt időszakban ezt a tudását folyamatosan fejlesztette, ma már ott tart, hogy elég könnyen megszökik, és nehéz elkapni a grabancát. Pl. ha reggel Apa indul dolgozni, Ákos alig várja, hogy kinyíljon a bejárati ajtó... amint ez megtörténik, kiscica módjára préseli ki magát akármilyen szűk helyen, és már a lépcsőházban gengszterkedne, ha a szülők nem lennének résen (bár előfordult, hogy nem voltak...)

Áki amúgy nagyon huncut. Nem különösebben hatják meg a szülői utasítások... ilyenkor pajkosan vigyorog,  sőt pápázik Anyának/Apának, de az eredetileg eltervezett cselekvést akkor is végrehajtja, ha a Szülők előtte 17-szer rászóltak/levették valahonnan/vagy kivették a kezéből azt a valamit, ami éppen nem oda való. Ákos kedvenc időtöltése mostanában, hogy lakásban fellelhető bármilyen tárgyat dobogónak használ, rááll, és onnan vigyorog bele a világba. Mindegy, hogy az egy dvd tokja, egy cipősdoboz, Lilla járgánya, vagy a kanapé, a lényeg, hogy mászni lehessen felfelé, majd büszkén tekinthessen körbe: elértem a célom...

Lilla pedig igazi nagytestvér módjára terelgeti Ákost. "Nevelgeti" (tudja, mit nem szabad Ákosnak, ekkor rászól, bár néha előfordul sajnos, hogy a szülői eszköztárat felülbírálva fizikai segédletet is alkalmaz, mint pl. a lökés, rúgás, ütés - teszi ezt leginkább akkor, amikor saját szféráját sértve érzi). Emellett aranyosan játszik Ákossal, de azért még mindig előfordul, hogy játékot nem oszt meg vele, szerencsére ez egyre ritkább. Tanítgatja, elmagyaráz neki dolgokat, öltözteti, vetkőzteti, bújik hozzá, megöleli.

Ákos pedig valami hihetetlen csodálattal tekint Lillára, amit nehéz elmondani, vagy átadni, azt látni kell. Mert Ákos boldogan odaszalad Anyához/Apához ha hazajönnek, és vigyorogva várja, hogy felvegyük, megöleljük, de Lillával más... Lillát a nap minden percében elbűvölve nézi, hagyja, hogy Lillus húzza-vonja, cibálja játék közben (ilyenkor rá kell szólni Lillára, hogy ne durvuljon el). Talán a legjobb szó a rajongás, amivel Ákos viszonyul a nővéréhez. Hozzá kell tenni, hogy Ákos azért bosszantani is tudja Lillát. Tudatosan hecceli, meghúzza a haját, incselkedik vele, persze nem rossz szándékből, csak szeretné Lillát bevonni a játékba. Ha ehhez Lillának nincs kedve, akkor kisebb csetepaté alakul ki, aminek legrosszabb esetben sírás lesz a vége.

Ákosunk ma töltötte be a 9. hónapját, és kibújt az ötödik foga:-) Sejtettük, hogy fogzik, mert az utóbbi három éjszakán néhányszor felsírt (amúgy általában ébredés nélkül telnek az éjszakák), de egyéb jele nem volt... A nyála sem ömlött jobban, mint egyébként szokott, és a szájába is pont úgy tömött mindent, mint eddig...

Amúgy Ákos 7870 gramm, és 71 centi körül van:-) Bár a védőnő nincs meglégedve a súlyával, de nem aggódunk, mert nagyjából Lilla méreteit követi, és amúgy iszonyatos haspók. Épp ma gondolkodtunk rajta -miután a kelkáposztafőzeléket is jó étvággyal falta -, hogy még nem is volt olyan étel, amit Ákos ne evett volna meg. Bármit megeszik: a finomfőzeléket, húst, virslit, paprikáskrumplit, bundáskenyeret, májkrémes- illetve vajaskenyeret, mindenféle gyümölcsöt... reméljük később sem lesz válogatósabb:-) A falánkságról még annyit, hogy tulajdonképpen bármikor képes enni (akkor is, ha épp jól lakott). Ha a család valamely másik tagja ül le enni, Ákos rögtön ott terem, és tátogó szájjal jelzi, hogy bizony ő is megkóstolná azt a valamit. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk akkor némi "babababa...mmmm"-mel hangsúlyozza, hogy Baba is enni szeretne.

Egyébként Ákos szépen tud "tapsi-tapsizni", nagyon tudja csattogtatni már a tenyerét, viszont "pápázásnál" integetés helyett csak mondja, hogy "pápá", ami persze nagy dolog:-)

Legutóbb féléves kora körül írtuk, hogy némi segítséggel ül, illetve a mászást gyakorolja... hát ez már jó rég volt (ejnye-bejnye Apa! Te vagy a blogfelelős!:-) apa megj: persze, blogfelelős :D) Szóval jóideje megy már az önálló ülés, mászás, sőt 7 hónapos kora óta ácsorog is már pici fiúnk. Egy ideje fél percig képes kapaszkodás nélkül állva maradni, menni viszont még csak kanapé illetve polc mentén sikerül neki.

Ami azt illeti Ákos kissé vakmerőnek bizonyul, több baleset éri, mint Lillát érte anno (persze még emlékszünk arra, mikor Lilla elharapta a száját, mindkét meglévő fogával).  Anya némi aggodalommal néz a következő évek elébe, amiben tegnap az is közrejátszott, hogy az itthoni kiscsúszdára Ákos simán felmászott, persze nem ám a lépcsőn! A lépcső (ami igazából létra :D) fokai ugyanis túl magasnak bizonyultak: az elsőre még ugyan fellépett valahogy, de a másodikra nem tudta felemelni a lábát... így hát a csúszda lecsúszós részén araszolt felfelé Törpénk. Az első néhány alkalommal szemfülesek voltunk, és leemeltük a tetjéről, de sokadik alkalommal nem voltunk elég gyorsak és - némi visszacsúszást követően - fenékreülés és hanyattvágódás következett, igaz, nem esett nagyobbat, mint egyébként szokott.

Az elmúlt hetekben sűrűn jártunk strandon, és megállapítottuk, hogy Ákos éppúgy élvezi a vizet, mint Lilla. Persze ez már itthon a fürdések alatt is kiderült, de valósággá úszógumival, medencében vált.

Lillánk pedig ugyanolyan Tündérmackó, mint eddig volt:-) Ákossal aranyosan szokott játszani, foglalkozik vele, szereti etetni, itatni. Féltékenység nem jellemző, inkább némi irigység látszik, sokszor kell épp az a játék, ami Ákosnál van, amit valahol megértünk, végülis majdnem 3 évig egyke volt. Ezért óriási dolog, hogy minden gond nélkül átadta Ákosnak az etetőszékét, (persze cserébe kapott egy szép ülésmagasítót a nagy székre), de nem is gondoltunk, hogy ilyen simán megy majd. És nagyon ragaszkodik az öccséhez, ha elmegyünk valahová, mindig megkérdezi, hogy Ákost is visszük-e, mert előfordult, hogy pityogni kezdett, mert azt hitte, Ákost nem hozzuk haza Mamáéktól:-) Az egyik szomszéd néni időnként megkérdezi Lillától, hogy neki adja-e Ákost, mire Lilla gyorsan átöleli Öcsit, és rávágja, hogy NEM! (Persze aztán elmondom Lillának, hogy a néni csak viccelt, és mi sem adnánk oda Ákost neki). Olyan is volt, hogy a játszótéren egy másik kislány odajött megcsodálni Ákost (Jé! Kisbaba!), mire Lilla gyorsan megfogta a kezem, és mondta, hogy menjünk haza, már nem akar játszani. Azonnal összeállt a kép: Lilla nagyon félt, hogy a kislány elviszi a testvérét, de aztán ezt is meg tudtuk beszélni. 

Erről jut eszembe: Lilla nagyon szeret beszélni. Apával sokszor összenézünk mosolyogva, hogy milyen beszédkényszere van:-). Apa: ez természetesen altatáskor legjellemzőbb: izgatottan meséli az aznapi élményeit sokadszorra, és csak akkor hajlandó elaludni, ha az utolsó gondolatát is megosztotta velünk.

Lilla odafordul Anyához, miután felfedezte Apa aktuálisan olvasott könyvét (Boris Vian - Piros fű):

- Anya, mit olvas Apa? - Az a címe, hogy Piros fű, Kicsim.- Olyan nincs is! - De...az irodalomban és a költészetben sokszor olyan dolgokról írnak, amik nem léteznek.

Lilla (felcsillanó szemmel): Anya! Rák Uramnak is van irodája a Rozsdás Rákollóban!

Lilla 3 éves korában kezdte meg az óvodát. Egyesek szerint ez kicsit korai volt (mert a gyerekek 3 és fél éves koruktól érnek el erre az érettségi szintre), mi azonban úgy gondoltuk, hogy nem baj, ha szokja a közösséget és a napi rendszerességet. Természetesen - szaktanácsra - csak délig járatjuk Lillát oviba, a délutáni alvást és ottmaradást (terveink szerint) szeptembertől kezdjük el.

A beszoktatási időszak viszonylag problémamentes volt, s mivel minden rendben ment az óvónénik elmondása szerint is, két hét után 'igazi' ovis lett Lilla. Az indulás óta három hónap telt el, ideje hát, hogy megosszuk a tapasztalatokat, fejleményeket:

• A beszoktatási időszak után kb. két hét volt, ami nyugodtabban telt (nyilván azért is, mert a sok új dolog lekötötte Lilla érdeklődését). A reggeli készülődés mindig körülményes volt, sőt, Lilla sokszor elmondja azóta is, hogy nem szeretne oviba menni. Változó, hogy néha könnyebben, néha nehezebben megy az elindulás, de hogy mi ennek az oka, még nem jöttünk rá.
• Még mindig nehezen megy neki az elszakadás. Sokszor szomorú, vagy sír, hogy Anya otthagyja őt. Szereti az ovit, ott is maradna, de jobb lenne, ha Anya is...
• Lillának sok kis barátja lett, akik nagyon szeretik őt. Kedvencei: Andris, Gergő, Bogi és Angi.  
• Észrevehetően jobban tölti azokat a napokat, amikor valamivel lekötik őt, őket. A szabadfoglalkozást nem annyira élvezi, a tornát kifejezetten nem szereti, míg a többiek tornáznak, ő csak ücsörög (de nem ő az egyetlen).
• Eleinte boldogan mesélte este Apának, hogy mi történt az oviban, de ez lendületét vesztette. Az egyik legmeghatározóbb élménye a március 15-i készülődés volt, amikor verseket tanultak, csákót és kardot készítettek papírból. Ezeket haza is hozhatta, így azon a hétvégén sokat kardozott Apával, hogy védje a szobáját Apabetolakodó elől:)
• Sajnos csalódás is érte, szinte rögtön az elején: lemaradt ugyanis a farsangról, amire annyira készült. Anyával közösen beszerezték a kis ruhát, szárnyakat és a fejdíszt (pillangó lett volna a Kishölgy), de sajnos egy betegség közbeszólt, és nem tudott ott lenni. Szomorú is volt miatta...
• És ha már betegség: Lilla azóta betegesebb lett (ami érthető is zárt közösségben), bár a helyzet jobb, mint vártuk (kop-kop-kop).
• Lilla kézügyessége szépen fejlődik. Olyannyira, hogy faliújságra is került már a "festményeiből", amit Anya büszkén újságolt Apának.  

Lilla tehát nagylány lett, aki az ovi iránt vegyes érzelmekkel viseltetik. Szeretettel, és örömmel beszél róla, szereti a kis barátait, de elszakadni nem tud, és bizony előfordul még mindig, hogy nap közben elpityergi magát valamiért.

Szégyen, gyalázat... Ákos hamarosan fél éves, és alig néhány bejegyzés szól róla... tény, hogy két gyerek mellett még kevesebb időnk jut (nem csak) blogolásra, no de félre a kifogásokkal! :-)

Egyetlen fiúnk, avagy Erőbenő szépen fejlődik, némi segítséggel szépen ül, (felülni még nem tud egyedül, bár már voltak próbálkozásai, ami hanyattvágódással és fejkoppanással majd sírással ért véget), illetve némi támasztékra van szüksége, hogy a krumpliszsák effektus ne következzen be:-) A "mászást" is teljesen erőbedobással gyakorolja, most valahol a kúszás és a mászás közt tart. Hason már jóideje közlekedik, és próbálja birtokba venni Lilla játékait, könyveit, amit a kis szemfüles csajszi általában vagy gyorsan megelőz, (és ilyenkor jól megmagyarázza Öcsinek, hogy "bocsi Áki, de Neked ezt még nem szabad"), vagy pedig kétségbeesve kapkod, hogy a közelben lévő dolgokat elmarja Ákos elől:-) Persze azért nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, mikor irigység nélkül játszik a tesójával, és szeretettel ölelgeti, puszilgatja, "buccol vele"...

Ákos általában nagyon vidám fiú, sokat mosolyog, huncutkodik, Lillát olyan áhítattal tudja csodálni, hogy megható nézni. Ákos is egyre Apásabb (Apa megj: ez természetes, és így van jól :D), főleg mióta Anya időnként kimenőt kap, és Apa hajtja végre az esti fürdetést:-)

Ákinak 5 hónaposan kibújt az első két foga, különösebb gonddal nem járt az esemény, kicsit sűrűbben ébredt éjszakánként, illetve az étvágya erősen visszaesett, így 6700 gramm körül "mázsál" a Csemete:-)

4 hónapos korában kezdtük a pépek kóstoltatását, ami annyira jól sikerült, hogy az első alkalommal egy fél 'Nagyapa féle' bioalma kevésnek bizonyult. A gyümölcsöket azóta is nagyon szereti, mondhatni habzsolja, a zöldségek nem annyira mennek, de egy kis gyümölcs hozzáadásával azok is csúsznak:-)

Az első képen Ákos, a másodikon Lilla látható, két és fél hónapos korukban. És, hogy mekkora a hasonlóság? Ezt mindenki döntse el maga....

Régen adtunk hírt arról, hogy Gyermekeink mely fejlődési szakaszukban járnak. Kezdjük most Ákossal, aki

• 100%-ban hason érzi jól magát. Így is alszik: nappal a mózeskosarában, éjszaka az ágyában. A háton töltött alvás minősége nem egyenértékű a hason töltött alváséval.
• az éjszakák "viszonylag" nyugodtan telnek, etetések 2-3 óra, és 5-6 óra között.
• Ákos több percig stabilan tartja a fejét, miközben hasonfekszik.
• a hátára tud fordulni, akár többször is egymás után
• szereti ha beszélnek hozzá, ezt mosollyal és gügyögéssel hálálja meg
• relatíve még mindig sokat sír.

Lilla hamarosan három éves lesz, az ő repertoárja kicsit tartalmasabb:

• gyönyörűen beszél, nagyon választékosan fejezi ki magát
• elszámol húszig (folyamatosan, ha meg kell állnia, nem tudja folytatni)
• néhány betűt ismer és felismer
• imádja a mesekönyveket (melyik gyermek nem?) :D esténként egyre több és több mesét követel. Ha vége a könyvezésnek, akkor "fejből" kell folytatni a mesélést.
• ennek megfelelően az esti altatások egyre hosszabb időt vesznek időbe
• egyre jobban feszegeti a szülői türelem határait, sokszor nem fogad szót, csak többedszeri felszólításra (..sem:))). A legjellemzőbb kifogások: "most nem érek rá", vagy "ezt a dolgot még megcsinálom", "csak még befejezem ezt Anya/Apa"
• egyre "apásabb", de persze Anya még mindig a No.1
• hízeleg, tudja, hogy azzal sokmindent elérhet (főleg a család férfitagjainál).

ÉS a nagy hír: Lilla február elsejétől óvodába fog járni! Tegnap már volt "terepfelmérésen", ami annyira jól sikerült, hogy alig akart hazamenni Anyával. Este boldogan mesélte Apának, hogy milyen élményekben volt része. A boldogság akkor lett teljes, amikor este megkapta az Anna és Peti könyvsorozat aktuális részét, az irány az óvodát...

Nagyon sok erőfeszítést tettünk annak érdekében, - gyakorlatilag Lilla két és fél éves kora óta folyamatosan- hogy letegye azt a fránya cumit. Ennek leginkább az volt az oka, hogy Lilla csócsálta a cumijait, és emiatt alig néhány napos/hetes használat után akkora lukak éktelenkedtek rajtuk, hogy simán bele tudta dugni az ujját (és naná, hogy bele is dugta)... Ha pedig elromlott, hát ki is kell dobni, ilyenkor persze lelkesen hajította a szemetesbe a lukas cumit ("megyek, és odaadom a kisegereknek"), annak ellenére, hogy megbeszéltük vele: nem kap másikat. De a lelkesedés mindig csak a következő lefekvésig tartott, amikor persze cumi hiányában eltört a mécses... és igen, a szülők szíve ilyenkor ellágyult, hiszen tudtuk, mennyire hiányzik neki.... ezért nem egyszer fordult elő, hogy Apa munka után cumibeszerzésre indult, egy bizonyos fajta után kutatva a boltok árukészletét.

Ákos érkezése felfüggesztette az anticumi-projektet, nem akartunk még nagyobb "megrázkódtatást" okozni a Lánynak. Ebben az időszakban Lilla még jobban ragaszkodott a kedvenc tárgyaihoz, féltünk, hogy ha erőltetjük, azzal kevésbé teszünk jót neki.

Az áttörést az utóbbi hetek hozták. Lilla legkedvesebb tárgyai közé bekerült ugyanis az Ákostól kapott Anna és Peti könyv (ráadásul elég előkelő helyre, a TOP3-ba), mindenhová magunkkal kellett vinni, megmutatta mindenkinek, és persze meséltetett is belőle. Ezt kihasználva Anya profi módon leboltolta Lillussal (amolyan vagy-bejön-vagy-nem alapon), hogy ha elhagyja a cumit VÉGLEG, kap egy másik Anna és Peti könyvet...

Szó nélkül elhagyta. Azóta az új könyvből kell neki mesélni esténként, és ennek már több, mint két hete....  

...tele van velük a lakás... 

Lillus abba a korba lépett, amikor elkezd dolgozni a fantáziája... Hiába próbáljuk szűrni a tévéből, könyvekből, játékokból zúduló információkat, azért ez a szűrő nem 100%-os, pláne úgy, ha általunk jelentéktelennek minősített dolgok is simán okoznak neki félelmet. 

A legfrissebb élmény, hogy Lilla komoly arccal futott Apához: "Apa, van egy szellem a konyhában!" A gyermek szavaiban nem szabad kételkedni, ezért Apa kézenfogta a lányát és kimasíroztak a konyhába. Ott Lilla határozottan a lámpára mutatott, hogy "ott van, Apa, ott!" Ekkor Apa néhány kérdést tett fel, amiből rögtön rájött a turpisságra: a Lilla által elképzelt szellem ugyanis lufi alakú volt, piros színű, és nevetett valamin éppen. Azóta természetesen mindennaposak az ilyen "találkozások", rendszerint akkor, ha Lilla nem akar egyedül maradni az ágyában, vagy sötét van a gyerekszobában, konyhában, akárhol, de mégis kellene neki onnan valami... Ezek a rettentő teremtmények három csoportba sorolhatók:

• a fent említett szellemek: ők a legritkább, de legkonkrétabb félelmek (forma, szín stb. szerint). Általában a konyhában fordulnak elő, de a nappaliban is vendégeskedtek már. Felbukkanásuk a 10 kicsi maci című könyvnek köszönhető (?) abban szerepel egy szellem, amint süteményt lop a maciktól.
• a második csoportba tartoznak a "figurák". Ők rendszerint sárgák, és meghatározatlan alakjuk van. Hasznos, ha a Anyának/Apának van ilyenkor zsebe, ugyanis csak úgy lehet őket likvidálni, ha zsebre tesszük, és kidobjuk őket az ablakon. Amúgy ilyen "figurával" Lilla először a meglepetés-csokitojásban találkozott, abban volt egy sárga, felismerhetetlen (amúgy egyáltalán nem ijesztő) műanyag valami, amit Apa nevezett egyszer figurának.
• szörnyek: se a színükre, se az alakjukra, méretükre nem érkezik utalás, egyszerűen csak "csúnyák". Eltávolításuk csakis a xilofon ütőjével lehetséges, ilyenkor le kell csapni őket (puff-puff), amitől elszaladnak. :)) 

A manókat legutoljára hagytam, velük ugyanis semmi baj nincs: ők lehetnek aranyosak (Álommanók, pl. akiket Lilla nagyon szeret), vagy rosszak (fogmanók). Ők nagyon sokat segítenek a szülőknek (altatáskor, fogmosáskor), de újabban evéskor is, ui. ha Lilla nem akar enni, akkor Anya/Apa előveszi a "jönnek a manók és ők eszik meg a hamit" fegyvert. Ez legtöbbször hat, bár előfordult már, hogy Lilla továbbra sem evett, sőt közölte furfangosan, hogy "inkább megvárom, hogy megegyék a manók" :))))  

Ákosunk nagyon szépen fejlődik: hét hetes korában (két napja) 4520 grammot mutatott a mérleg. Hozzá kell tenni, hogy az első egy hónap 'eszeveszett' fejlődése lelassult - mondhatni a normális ütemre. Áki ugyanis a korház elhagyása utáni hetekben 300-400 grammokat hízott, az ötödik héten valamivel több, mint 1500 grammal volt több a súlya, mint amivel elhagyta a kórházat, egészen pontosan 4250 grammot nyomott. A szakkönyvek szerint a normális ütem 250 gramm hetente, de mi ezeket az információkat fenntartásokkal kezeljük.

Ezzel párhuzamosan a napjaink is rendeződni látszanak (kop-kop-kop) ami annak is köszönhető, hogy azért mégiscsak előjött mindaz a rutin, amit Lillánál szereztünk, úgy három éve... Néhány közérdekű adat Ákosról:

• az éjszakák alakulnak, Ákos 21 óra után fekszik, 7 körül vesszük ki az ágyából. A 21-3 óra közötti időszak a legnyugodtabb, utána már sűrűbben ébred
• leginkább hason szeret aludni, autóban, babakocsiban sem megy a hátonalvás, ilyenkor - ha el is szunyókál - nem tud igazán mélyen pihenni
• már sokat kukucskál,  kíváncsiskodik, mosolyog. Az ébren töltött időszakok egyre hosszabbak, és egyre hosszabbak a sírásmentes időszakok is
• A fürdetést pl. egy ideje sírás nélkül viseli

Ez utóbbi arra is utalhat, hogy a nővérére fog hasonlítani, akinek mindegy, hogy fürdőkádban, strandon, a Balatonon, vagy tengernél van, a lényeg, hogy a lehető legtöbb időt tölthesse a vízben (no és persze lehetőleg nyár legyen, de ez egy következő bejegyzés témája lesz...:)) 

Lilla ma bejelentette, hogy aktívan jelen szeretne lenni Ákos fürdetésénél...

Kedves Mikulás!

Idén nagyon jó kislány voltam, sokat segítettem Anyukámnak főzni, takarítani, Apukámnak barkácsolni. Ákossal nagyon aranyos vagyok, sokat símogatom, puszilgatom, cumit adok neki, segítek bekrémezni a fenekét és hamarosan segítek fürdetni is.

Ezért szeretnék kérni Tőled egy Bogyó és Babóca társasjátékot, és sok finomságot a csizmámba. Rajzolok Neked egy csigabigát is, remélem, tetszeni fog.

Nagyon várlak már, üdvözlettel, Lilla

Lilla az eredeti levelet -rajta saját "aláírásával" és a rajzolt csigabigával - Apapostás segítségével eljuttatta a Mikulásnak....

Amikor úgy döntöttünk, hogy vállalunk második gyermeket is, azóta folyamatosan győzködtük magunkat, hogy "Lillusnál úgysem lesz nehezebb", meg "biztosan jobb alvó lesz", stb.

Nos, majdnem bejött amit vártunk, a helyzet ugyanis tényleg nem lett rosszabb. Viszont jobb sem, Ákosunk majdnem pontosan ugyanolyan csecsemő, mint Lilla volt:

• keveset alszik, egyedül nehezen alszik el,
• hajnalban egyáltalán nem akar aludni,
• nem szeret a kiságyában, a babahordozóban, sehol, ahol azt érzi, hogy egyedül van
• 30-40 perc után ébred,
• rendszerességet még nem sikerült kialakítani, Lillussal is a negyedik hét után tudtuk elkezdeni (reménykedünk tehát),
• a porszívó hangja jótékony hatással van az alvókájára.
• update (11.09): autókázni is szeret:)

Az egyetlen különbség Áki és Lilla között, hogy amíg Lilla keveset evett, addig Áki valóságos kis "zabagép": alig két hét alatt 500 grammot gyarapodott. Az evésnek külön protokollja van: eszik valamennyit, elszundizik. Kicsit később felébred, mert rájön, hogy üres maradt a poci, így újból eszik. Ezt követően büfizik, majd az így felszabaduló helyet újra megtölti.

Valamelyik kereskedelmi csatorna időjárásjelentése. A képernyőn Magyarország nagyvárosai, felettük holdak, felhők ill. az éjszakai várható hőmérsékletek. Lilla nézi, majd felcsillanó tekintettel közli: "Anya, holdacskás idő lesz!" 

Sokat tájékozódtunk arról, hogyan lehet a legjobban kezelni ezt a helyzetet a nagyobbik testvér esetében, mert szerettük volna az innen-onnan hallott, vagy baráti körben látott eseteket elkerülni. A tanulság: tájékozódni lehet, de 100%-ban felkészülni lehetetlen, ugyanis minden gyermek másként viselkedik hasonló szituációban. 

Íme Lilla esete:    

Amikor láthatóvá vált Anya pocakja, Lilla érdeklődve figyelgette, simogatta, aranyosan kérdezgetett róla. Ilyenkor Anya  elmagyarázta neki, hogy mi ez, mi fog történni, milyen lesz négyesben játszani, stb. Ennek eredménye az lett, hogy az utolsó hónapokban/hetekben Lilla milliószor elmondta, hogy "várom már a Kistesót", "várom már az októbert, mert akkor jön Ákos". Itt már próbáltuk felkészíteni őt arra is, hogy Anya napokig távol lesz majd emiatt. Látszólag ezt az információt is regisztrálta a Lány, pontosabban nem vett tudomást róla, illetve egyáltalán nem mutatott ezzel kapcsolatban reakciót (magyarázatként: Lilla nagyon nehezen engedi el egyik vagy másik szülőt. Ez a jelenség két éves kora után kezdődött, és főleg Anya volt, akihez ragaszkodott, hiszen Apa reggel ment, este jött.  Pár hónapig Anya a sarki boltba sem mehetett le, mert Lilla olyankor sírt... vagy ha Anya otthon maradt, ő is maradt, stb. Mostanra ez már szerencsére múlófélben van, de azért még néha előfordul).

Így érkezett el a várva várt nap estéje (nem ám reggel, vagy délelőtt, csak azért is este, hogy ne legyen egyszerű az élet:)), ezért azonnal telefon Nagyiéknak, akik sietve jöttek is (ezúton is köszönet mégegyszer!), hogy  Lillára vigyázzanak. Lillát természetesen megrémítette a sürgés-forgás, (pláne, hogy mindez alvásidőben történt), így keservesen sírt, sem Anyát, sem Apát nem akarta elengedni, de el kellett. Sírását még az utcán is hallottuk. A történethez tartozik még, hogy azóta is kisebb bizalmatlanságot vált ki Lillusban, ha Nagyiék eljönnek hozzánk, és előfordul, hogy emiatt elutasítóan viselkedik velük. 

Mielőtt elidultunk a kórházba, Apa megígérte neki, hogy mire reggel felébred, Apa itthon lesz. Ez így is lett, és a következő négy napot Lilla Apával, kettesben töltötte. Soha annyi ölelést, ragaszkodást nem kaptam Lillától, mint ebben a négy napban. Lilla tündér volt, mint mindig, de túlságosan szófogadó lett, és önmagához képest kedvetlen, ami ebben a helyzetben természetesen nem meglepő.   

A kórházba minden nap bementünk, Lilla az elején még lelkes volt, az Ákostól kapott ajándék azóta is nagy kedvence.... Az utolsó napokban  már csak Anyát várta haza, nagyon. Nem sírt miatta, de hiányzott neki. Két kérdést tett fel, felváltva: "mikor jön Anya?" illetve "Apa, ugye nagyon szeretsz engem?" 

Itthon pedig jött az igazi "feketeleves": Lillus viselkedése pillanatok alatt átcsapott a másik végletbe. Mindenért nyafogott, mindenkivel elutasító volt, Anyáról és Ákosról szinte tudomást sem vett. Még mindig Apa volt a "biztos pont", de már ő sem bizonyult hatékonynak. Lilla befelé fordult, szinte egész nap TV-t nézett (kizárólag Micimackót, Mikiegeret és Spongyabobot). Sehová nem lehetett vinni, Anyával akart maradni, de közös játékba szinte lehetetlen volt bevonni. Látszott rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel.

A jó hír, hogy minden nappal javul a helyzet, alig másfél hét elteltével úgy tűnik,  visszakapjuk a régi Lillát. Hogy mi kellett hozzá? Néhány könnycsepp, sok-sok türelem, és rengeteg szeretet...  

Kicsit megkésve, de annál nagyobb örömmel jelentjük: 2009 október 19-én, hajnali 1 óra 15 perckor megszületett Seres Ákos! Ákos és Anya is jól vannak, egy hete pedig együtt a Család, és négyesben birkózunk a régi-új, ismeretlen-ismerős helyzettel.

A Nagy Esemény miatt a blog is új (unisex) ruhát kapott, magyarázni ugye nem kell, hogy miért?

Mivelhogy Lilla egyre többször okoz egyre vidámabb perceket nekünk azzal, hogy "beszólogat", ezért elhatároztuk, hogy időről időre közreadunk egy-egy csokrot, a legviccesebbekből:

• Apa és Lilla azzal szórakoztatták egymást, hogy plüssállatokat és zoknipár-gombócokat dobáltak egymásnak (egymáshoz:D). Amikor Lilla municiója elfogyott, felkapott egy kisebb tárolódobozt, mire apa komolyan: - Kicsim, azt ne! Tudod, csak a puha dolgokat szabad dobálni: a plüssállatokat, és a zoknit. Lilla leteszi a dobozt, és elindul plüssállatkeresőbe, útközben ismételgeti: a plüssállatot, éésaaaaa zoknit... (meglát egy palack jegesteát az asztalon, apára néz és kópé mosollyal kijelenti:) ...MEG A TEÁT!
• Anya kérdezi Apát este: - Nem tudod véletlenül, milyen idő lesz holnap? Lilla: FÉLTIZENKETTŐ!
• Anya telefonálni szeretne:  - Nem tudunk telefonálni Kicsim, nincs vonal. Lilla - hol a vonalzó, Anya?
• Apa kérdezi Lillát a nyaralás alatt: - Lilla, szeretsz a tengernél lenni? Lilla (lelkesen): - IGEN!! - és mi tetszik itt a legjobban? - A TÉVÉ!  (Ez azért is volt vicces, mert a tévéadás minősége olyan borzasztó rossz volt, hogy egy mesét sem tudott rendesen megnézni, konkrétan a figurák fejét sokszor hiányolta a képernyőről:-))
• Reggeli utáni séta, Lilla felkérezkedik Anyához. Anya: - máris elfáradtál, Kislányom? - igen! - igen? És miben fáradtál el? - pólóban....
• Lilla gyümölcslevet kér, apa önt neki: - nézz ide, és szólj, hogy mennyit kérsz! Lilla válasza: -Tizet! 
• Játszótéren Anya felfedez Lillán egy piros dudort, amit Lilla éppen vakargat, Anya megkérdezi: - Mi ez, Lillus, megcsípett valami? - Igen! Hmm...egy csipesz!  

Lillus nagyon sokat tanult az elmúlt hónapokban, rengeteg szót ismer és használ, ezért nagyon szépen ki tudja fejezni magát. Önmagában már ez is sikerélmény a számára, de Lilla igazán a tények közlésében leli örömét, plusz olthatatlan vágyat érez a tanulást iránt... Mindent tudni akar, semmiről sem akar lemaradni, és mindenben részt szeretne venni (természetesen részt is vesz) :D

Mindent tudni akar: Sokszor közli velünk az amúgy (szülők számára) evidens dolgokat: "Anya, kék!", "Apa, katica". Ez számára nyilván egyfajta visszaigazolása annak, hogy a megtanult dolgokat jól alkalmazza-e, (jelentjük, 95%-ban jól!), míg máskor ugyanezeket a nyilvánvaló dolgokat nem mondja, csak kérdez: "Anya, milyen?" "Apa, mi az?" (vagy "Apa, az mi az?"). Ilyenkor két dolgot szoktunk tenni, vagy elmondjuk, amit amúgy is tud, vagy visszakérdezünk, amire természetesen kis gondolkodás után a megfelelő választ kapjuk. 

Egyre inkább érkeznek tőle a komolyabb kérdések: mit csinál?, hová megyünk? mikor?, stb, az ezekre adott válaszokra pedig rendszerint jön a következő kérdés. És a kitartása is elismerésre méltó: addig kérdez - egyre közelebbről, egyre hangosabban -, amíg választ nem kap.

Mindenben részt szeretne venni: De tényleg mindenben, válogatás nélkül. Ha Apa pl. leül a számítógép elé, rögtön jön: "Apa mit csinál? Baba is, öledbe! (merthogy Babának hívja magát leginkább, csak "bemutatkozáskor" használja a nevét). Legyen új dolog, vagy már ismert, ha a szülők csinálják, rögtön feladja az aktuális elfoglaltságát, és robog, vigyorogva: "Baba is!" És jön az elkeseredés, ha nem volt elég gyors, ilyenkor természetesen elölről kell mindent kezdeni, Lillával együtt.

Vannak olyan dolgok, amiket már önállóan végezne, de persze még nem megy minden. (Ez főleg olyankor mókás, amikor megyünk valahová, és Anya ráadta már a cipőt v. kabátot v. sapkát, stb... ÉS általában ilyenkor jön rá Lilla arra, hogy nem ő vette fel az ominózus ruhadarabot, és már jön is a "vissza! vissza Anya! Baba veszi fel, egyedül!". Az öltözés, elindulás, autóba ülés emiatt hangulattól függően 10-30 percet is igénybe vehet. Érkezéskor az nem mindegy, hogy ki veszi ki őt az autóból: ha megjelöl egy családtagot (általában Anyát), akkor másnak esélye sincs kiszedni őt onnan. Érdekes ugyanakkor, hogy ez induláskor egyáltalán nem jelent problémát. 

A bejegyzés végére jöjjön néhány dolog, amit Lilla 28 hónaposan tud:

• elszámol tízig, egyesével. Bárhonnan kezdheti, tudja folytatni. Tíz után hablatyol:) Ja, és bújócskázáskor másként számol: "egy, kettő, hat, tíz, nyolc, öt...megyek!"
• megkülönbözteti a színeket, szinte mindegyiket ismeri, az árnyalatokat is tudja (mint világos és sötét).  
• elmondja többek között a "Kiskacsa fürdik" kezdetű gyermekverset, két verzióban:). A hosszú verziót (a normál négysoros) és a rövid verziót, ami így szól: "Kiskacsa fürdik, Lengyelországba!" :D
• Bekapcsolja a TV-t, kiválasztja és elindítja a meseDVD-t. Bekapcsolja a számítógépet, és belép Anya, vagy Apa profiljába(!)... Nulla, vagy minimális segítséggel megoldja a 12 lapos memóriajátékot, kirakja a hatdarabos puzzle-t..

Büszkék is vagyunk, nagyon:)

Jó régóta nem adtunk hírt 28 hónapos Lányunkról, de talán így sokkal szembetűnőbb lesz a változás mindazok számára, akik kénytelenek voltak kihagyni az elmúlt heteket (hónapokat) emiatt...

Az aktuális paramétereről annyit, hogy 92 cm magas, kb. 13 kg, és mind a 20 foga kibújt. A többi változást bejegyzéseken keresztül próbáljuk megmutatni.

Lilla, természetesen :) Ha feltesszük Neki kérdést, így válaszol: "Baba! Tortát süssünk, gyertyát is...ajándékot!" :))

Nagyon sok boldogságot kívánunk Neked, Kicsi Lány! Anya és Apa

Igen, igen, Lilla "dumagép" lett, ami normális is: ha belegondolunk, hogy eddig nehezen értette meg magát másokkal, ez pedig mostanra egyszerű lett, hát miért ne dumálna, kimeríthetetlenül?...:)

A két Ünnep közötti időszak nagyon jó volt arra, együtt lehessen a Család, és ily módon Apa is sok-sok örömteli pillanatot kaphatott a Kislányától. A Karácsonyt megelőző reggelek egyikén - a közös reggeli alatt - Lillus nevetve mutatott ki az étkező ablaka előtt elrepülő varjúra:

• Kájkáj...elment
• (Anya) hová ment a kárkár?
• CBA-ba... vásájolni
• (Anya) igen, és mit vesz a CBA-ban?
• ...PÁJIZSIT!!!

Hasonló beszélgetés zajlott pár nappal később Apával, hintázás közben (varjú leszállt a faágra, majd el):

• kájkáj...fán...(szomorúan) elment
• hová ment?
• CBA-ba!
• vesz valamit?
• PÁJIZSIT! (vigyor)
• és még mit?
• kifjit...mandajint, kóóbászt, tejcit
• fúúú, ez egy nagyon egészséges madár!
• egízss...:)

Vannak olyan helyzetek, amikor hantázik, és sajátos szemszögből "adja elő" a dolgokat:). Maglódon történt, hogy egy nagyobb kolbászos szendvicset evett meg a konyhában, és az uzsi végére érkezett meg Szilvi:

• ki ette meg azt a hatalmas szendvicset?
• ....ANYA! 
• Nem Lilla volt?
• NEM!

 A "nem"-nek amúgy fokozatai vannak: van a szimpla nem, a dupla nem (NEMNEM), illetve a NEMNEMNEMNEMNEM!, attól függően mennyire nem akarja Lilla azt a valamit, amit a Szülők szeretnének:)

És a végére egy nagyon jellemző helyzet: Lilla teljes gőzzel rohangál egyik szobából a másikba, miközben kiabálja: Szaadgál, szaadgál! Anya, vagy Apa aggódva rászól: "Macika, lassan, nehogy baj legyen!". Megáll, néhány pillanat múlva nekiiramodik, majd visszaszalad (ha lehet, még gyorsabban),  miközben kiabál: Szaadgál, szaadgál...lasszan, lasszan, makika!

Elmúltak az Ünnepek, mi pedig jól nem adtunk hírt ezekről a napokról, ezért ezt mindenekelőtt pótoljuk...

Nos, az Advent izgalmain túl sikerült a Karácsonyt megelőző napokat Lilla számára még színesebbé, mozgalmasabbá tenni. Azt, hogy ki várta jobban a Karácsonyt, könnyű megmondani, hiszen már december elején azon izgultunk, vajon hogyan fogja fogadni Lilla az ajándékokat. A legnagyobb örömet azonban mégsem önmagában csak a Karácsony okozta, hanem az is, ahogyan Lilla kivette a részét a karácsonyi előkészületekből.

Aranyosan segített megsütni Anyának a mézeskalácsot. Nyújtotta a tésztát, a formákat nyomott belőle, majd a kisült mézeskalácsot segített feldíszíteni is. A kisült falatokat pedig jóízűen majszolta, még a fáról is, merthogy a süteményekből a Karácsonyfára is került.

Hasonló aktivitással vett részt Lilla az ajándékok csomagolásában is. Ő leginkább a saját könyveit csomagolta volna be, örömmel rámolta le szinte az egész könyvespolc tartalmát, és nagy gonddal leste Anya és Apa mozdulatait.

Lilla a fa díszítéséből sem maradhatott ki, csak hordta, hordta a fára a díszeket: egy-két ág csak úgy roskadozott a sok dísztől, úgy 80 centi magasságig :). Ugyanebben a magaságban pedig nem maradt ép mézeskalács, ugyanis az ehető díszeken Lillus útközben letesztelte, vajon ugyanolyan jóízűek-e a mézeskalácsok, mint pár nappal korábban? :D 

Az ajándékok is jóval nagyobb örömet váltottak ki, mint tavaly. Könyvek, készségfejlesztő játékok, bábok, babák, Thomas DVD és egy "igazi" konyha volt Lilla ajándéka. Azóta is szinte minden nap előkerülnek ezek, Lilla hozza át a szobájából őket hozzánk. A konyha mögül pl. ki sem látszik, mulatságos, ahogy jön át egy nagyobbacska rózsaszín-narancssárga-zöld műtárgy reggelente... Ebben a konyhában amúgy nagyon finom dolgok készülnek, Apának tea vagy kávé például, amit Lilla sütőben süt meg, tányéron szervíroz, és kizárólag villával fogyasztható... :))

így múlt el a Karácsony, és jött a Szilveszter, egy újabb "izgalom" Lilla életében. Mert tök jó ilyenkor fennmaradni 1/2 11-ig, felkelni éjfélkor a többiekhez, puszikat adni és kapni,  és hát a tüzijáték, az külön izgalom. Lilla elmélyülten, szinte mozdulatlanul nézte Maglódon a tüzijátékot, egyszer-egyszer kommentálta a kis ujjaival mutogatva, hogy "pijsz", "száárg", "zöjd", "kék". Ezt azóta is minden nap elmondja, kiegésztve azzal hogy "játék...pukk...mamánál". 

Bár a szabadtéri lehetőségek erősen korlátozottak ilyenkor, azért a télnek is megvannak az előnyei. A hideg, esős idő hatásait némileg kompenzálják  azok a "hagyományok", amik melegséget, vidámságot és persze izgalmat varázsolnak a négy fal közé Lillus (és a Szülők) nagy örömére:

Advent: Lillának három adventi naptára van: egy hagyományos "Mikulásos", egy Spongyabobos (naná, hogy Spongyabobos! - köszönjük Janiéknak) és egy zsebes, zöld filcből varrva. Amíg az első kettő kinyitható ablakai csokit rejtenek, addig a harmadik ajándékai Anya fantáziájára vannak bízva: került már bele apró csoki, mazsola, kis bonbon, Micimackós hajcsat, és egyéb apróságok, amiknek Lilla mindig nagyon örül. Minden reggel a naptáraival kezdi napot, és annyira megszerette a kis meglepetéseket, hogy már a délutáni alvás után is nyitogatni szeretné az ablakokat, kutatni a zsebeket... persze erre másnap reggelig várni kell:) (Mi pedig gondolni sem merünk arra, mi lesz Karácsony után...)

Mikulás: bizony, Mikulásban is gazdag időszak volt ez...

• Először Apa munkahelyi Mikulásával találkozott Lilla, és nagyon jól érezte magát a sok élmény között. A Mikulást persze gyanakodva nézte, ez a rész még nem jött be neki, olyannyira nem, hogy az ajándékért sem akart sorbanállni. Így amint Anya megszerezte neki a csomagot, már mondta is, hogy "haza":)
• A következő Mikulás élmény otthon érte, amikor 6-án reggel felébredve az ablaknál meglelte a nagy zoknit, ami tele volt csokival, illetve egy szép zsákot, benne a vágyott dömperrel, és az építőkockákkal. Azt gondoljuk, ezek után fogadta Lilla bizalmába a Mikulást (egy kicsit), mert azóta arra a kérdésre, hogy ki hozta az ajándékot, az a mosollyal kísért válasz, hogy "Miki".  
• A harmadik Mikulással  a könyvtárban találkozott Lilla (olyan Mikulással, akinek igazi szakálla van, és Krampusszal érkezett). A Krampusz (aki egyébként Nagypapa volt:D) látványa kicsit megijesztette a Lillát (és a többi gyermeket), ez pedig aranyos helyzetet teremtett: miután Lilla kitotyogott, és átvette az ajándékát, a Krampusz visszakísérte őt a helyére. Amint visszaértek, a Krampusz megállt Lilla mellett, aki félve méregette őt, majd a Mikulás mellé mutatott, és közölte a Krampusszal, hogy "oda" :))

A Mikulás-időszaknak amúgy más pozitívuma is van: Lilla mostanában több csokit ehet(ne), mint amennyit máskor szokott.

Mi Szülők pedig a fent leírtak miatt (is) nagyon várjuk a Karácsonyt: hogy együtt díszíthessük a fát, bontogassuk az ajándékokat, és megoszthassuk Vele  az egyik legszebb Ünnepünk egyéb élményeit. Az ünnepi készülődésről pedig a következő bejegyzésben fogunk beszámolni....