Szeptemberben elkezdődött az óvoda, ezzel együtt a betegségek sorozata is... Lilla éppen kigyógyult egy combos náthából, de egy hét oviba járás után újra csúnyán elkezdett köhögni, amit elsőként Nagyiék tapasztaltak meg szombat hajnalban:(, amikor is Lilla náluk aludt és reggel 5.30-kor ébresztőt köhögött. 

Lilla a következő éjszakát már itthon töltötte, fel is készültünk lelkileg, hogy nálunk sem lesz másként a hajnal.... ééééés nem is lett! Azaz annyiban változott a forgatókönyv, hogy minket már éjjel 1-kor ébresztett a köhögés-sorozattal. Maga a köhögés nem volt vészes amúgy, csak nem tudta abbahagyni szegényke, és másfél órán keresztül nyomta, kisebb-nagyobb szünetekkel.

Ezalatt bevetettünk minden praktikát, hogy csillapítsuk a köhögését: szirup, tea, méz, felültetés, de igazán nem volt hatásos egyik próbálkozás sem. Majd kipattant Apa fejéből "a szikra", a citromos-mézes torokfertőtlenítő tabletta, amit mellesleg Lilla nagyon szeret, így fél 3 magasságában Lilla - nagy örömére- kapott egy cukorkát. Közben még köhécselt kicsit a csemete, majd  mikor dőlt volna vissza az ágyba, hogy folytassa félbehagyott, de annál jobban megérdemelt pihenését, gyorsan figyelmeztettem, hogy "amíg nem olvadt el a cukor, addig ne feküdj le, nehogy félrenyeld!" Mivel Lilla nyugodtan feküdt tovább máshonnan közelítettem meg a dolgot, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

• (Anya) Elolvadt már a cukor?
• (Lilla) Nem.
• - Akkor ülj fel még egy kicsit. Majd ha nincs a szádban, visszafeküdhetsz.
• - Már nincs a számban cukor.
• - ??? Elolvadt?
• - Nem.
• - Lenyelted?
• - NEM!
• - Akkor van még cukor?
• - Nincs.

Itt egy kicsit összezavarodtam, kérdőn néztem Apára. Újra kezdtük a nyomozást:

• -Elolvadt a cukor, Lilla?
• -Nem.
• (Apa bekapcsolódik) Van még a szádban cukor?
• Nincs.
• (Apa és Anya egyszerre) -Akkor hol a cukor, Lillus?
• - Itt valahol... (és bizonytalanul mutatott a párnák irányába)

Ezen a ponton pukkadozni kezdtünk a nevetéstől Apával (természetesen némán, magunkba fojtva a vidámságot). Végre összeállt a kép, hogy köhögés közben kirepült Lilla szájából a cukor, de a kis csibész nem szólt, csak lazán visszadőlt (volna) aludni... node kiderült a turpisság, ezért a család 3/4 része cukorkakeresésbe kezdett éjjel fél háromkor. Az alábbi fontos kérdések hangzottak el: "mekkora volt még a cukor?" és "merre esett szerinted?" Mivel újra a párnák felé mutatott Lilla, többnyire abban az irányban kutattunk, persze végül már a takarót, de még a haját is átnéztük, de a cukorkára így sem találtunk. Mivel a köhögés időközben csillapodott (sőt, el is múlt), lefeküdtünk aludni. Végül másnap Lilla pizsamanadrágjába ragadva találtuk meg a hiányzó ragacsot:))