Régen adtunk hírt arról, hogy az idő múlásával milyen változások tapasztalhatók a Lánykán. Mert változás mindig van, sőt, az a jó, ha van változás, mondják a nagyok. Lillusnál ezek a változások tapasztalhatók mostanság:

• Akaratos lett, nagyon. Ha valami nem úgy alakul, ahogy Ő szeretné (nem kap meg valamit, Anya nem arra megy, amerre Ő akar, stb), levág egy "minihisztit". Ezzel sokmindent nem ér el, de annyit mindenképpen, hogy az aktuális (és rutintalan) Szülő ilyenkor elbizonytalanodik: "vajon így kell ezt csinálni?"
• Nehezebben megy az elalvás. (Lekopogjuk) Lilla jó alvó. Éjszaka nem sok jelenlétet igényel (kivételek persze vannak), igényli viszont azt, hogy az altatásnál Vele legyünk (többnyire Apa a kiválasztott, ugyanis pajkos játékkal jelzi a lány, kivel szeretné befejezni a napot. Az esti rutint követően feltesszük neki a kérdést: "kivel mész aludni?" Ő mosolyogva mutat Anyára, aztán huncutul Apára, majd két kézzel Apára. Ha Anya mégis megpróbálja őt becserkészni, Apa karjaiban keres "menedéket". Ezután mutogat a szobája felé, majd pápázik Anyának). A kakaót már a helyén issza meg (korábban ebben a fázisban aludt el), majd ezt követően Apa mesél neki, leginkább Kisvakondról, amire megnyugszik és elalszik. Vagy nem.
• Az étvágya is csökkent, bár továbbra is vannak favoritok. Ilyen a kolbász, az édességek, a péksütik, de újabban a párizsi is. Imádja az olasz konyhát, a spagettit, a pizzát. Levesben sem válogatós, de ebben inkább a magyaros izeket kedveli. A gyümölcsöket válogatás nélkül eszi (a dinnyének előszeretettel vájkálja ki a magját), nem szereti viszont a halászlé ízét, de a sajtot sem.
• Mindinkább nehezebb őt elcsábítani a játszótérről. Ha idő előtt megpróbáljuk, ld. első pont.

• És végül, de nem utolsósorban: egyre inkább kibújik belőle a Nő: mutogatja a "bibiket" a lábán, kezén (ezek leginkább szúnyogcsípések, vagy a játszótéren szerzett horzsolások), és nyugodtan fekve hagyja, hogy valamenyik szülő lekenje azokat "bibikrémmel".