Nahh, letettünk arról, hogy Lujza tejpépet kapjon vacsorára. Ennek nyomós okai vannak, íme a sztori, cenzúrázatlanul:
Apa újfent előírásszerűen bekeverte a tejpépet. Az ízéről annyit: a dobozon gigantikus banánszeletek vannak, bár Anya szerint olyan íze van, mint a teljes kiörlésű lisztnek, Apa szerint emlékeztet kissé a banánra is, (de ehhez be kellett hörpölnie belőle jó 30 grammot). A keverés nem sikerült tökéletesen, borsónyi gömböcök maradtak a pépben (ettől pép, nem?), de a gyermek számára ez nem volt annyira vicces, ugyanis a borsónyi gömböcök nem jutnak át a cumi gombostűnyi résén. Ekkor a gyermek már picit morcos volt, de türelmesen megvárta, amíg Anya kicserélte a cumit nagyobb lyukúra.
A következő felvonás rövid volt, de legalább ennyire eredményes. Ezen a cumin sem fértek át a borsónyi gömböcök, így Anya az "Apa, hozd be a macispoharat" felkiálltással véget vetett a szerencsétlenkedésnek. Apa rém büszkén hozta a poharat, tudván, az ő nagy lánya kanállal fog enni:))
Innentől felgyorsultak az események. Az áttöltéskor kiderült, hogy a 'borsónyi' jelző enyhe, valahol a mandula (csonthéjasan!) és a vetőkrumpli közötti méret felel meg a göböcök nagyságának, így Anyának normalizálnia kellett a helyzetet a kanállal (átnyomkodta). Lujza ekkor már annyira éhes volt, hogy ezerrel falta a tejpépet, mire Anya sugárzó arccal közölte Apával: "ízlik neki!!" A negyedik kanál után azonban vélhetően valamennyire ráébredhetett a gyermek, hogy neki ez annyira mégsem jó, és elkezdte kifelé nyomkodni a 'finom' banános vacsorát. Anya gyengéden, de határozottan tuszkolta vissza a gyermek szájába ezeket a 'finom' falatokat, mondván "nehogymár éjjel arra keljen a gyerek, hogy éhes" :)).
Azonban a csecsemők türelme is véges, leleményességük pedig határtalan. Lujza rájött, ha egyben kinyomja a pépet, azzal Anyának óriási fegyvert ad a kezébe (a visszatuszkolás fegyverét), TEHÁT porlasztani kell a cuccost. A porlasztó gépezet (Lujza) ezzel beindult, és egy fordított porszívót (porfújót:)) megszégyenítő teljesítménnyel küldte a pépet a levegőbe, amiből kevés került az előkére, még több Anyára:))
Anya tántoríthatatlan, ha a gyermekéről van szó, ezért vitézül helytállt az etetésnél, de a gyerek ekkorra már egyre türelmetlenebb volt, végül az elkészített normál vacsorát sem volt hajlandó megenni. Nem kevés időbe tellett, mire le tudtuk nyugtatni, csendesíteni.
Az etetés végén a szülők levonták az esetből a maguk egymondatos tanulságát:
Apa:"szerintem napközben próbáld meg ezzel a sz*rral megetetni..." Anya:"legközelebb a fürdőszobában fogom etetni a gyereket..."
Hozzászólások