Napló Gyermekeinknek

Elgondolkodtató, ahogy egy 16 hónapos kisgyermek életében milyen fontos szerepet töltenek be a logók, márkák, feliratok... Lássuk is:)))

A legnagyobb öröme, ha Apa munkahelyének a logójával találkozik a mi Lillánk. Fülig érő mosollyal mutogatja, közben "bububu"-zik. Egyik kedvenc játéka vele, ha mutogathatja a betűket (Apa pólóján pl. mert ott jó nagy betűk vannak), amiket ilyenkor Anya/Apa felolvas neki ("bé", "té", stb). Persze alig várja, hogy huncutul rábökhessen a pillangós logóra, mert ilyenkor a Szülők közlik: "az nem betű". Lilla ezt a közleményt kacagással honorálja.   

A másik kedvence az LG. Néhány ilyen márkájú készülék található itthon, ha Lillus meglátja, már mondja: "ezsi", vagy "zsi" (vagy mutogat mosolyogva, és nem mond semmit..). Már össze is párosítja ezeket, egyik "eldzsís" készüléktől a másikig szalad, boldogan mutogatva a kerek jelet rajtuk. Emiatt olykor benyomja a DVD író gombját, (megállítva az aktuális munkafolyamatot a számítógépen), de aranyos, amikor a videomagnó ajtaját nyomja be, ami azt eredményezi, hogy beszorul a pici ujja, (no nem fájdalmasan), és nem tud kiszabadulni. Ilyenkor sírással adja tudtunkra: szüksége van egy kiszabadítóra. 

A legfrissebb meglepetés vasárnap ért bennünket: a Spar-ban vásárolt termék kicsomagolása közben Lillus mutogatott a vonalkód melletti logóra, és izgatottan közölte velünk: "pááá".

Ennyit a céltudatos fogyasztói magatartás-befolyásolásról. :D 

A Szülők a múlt hétvégén Békéscsabán jártak, hogy áldozzanak a sör és a csülök Istenének oltárán, bár a mérleg nyelve INKÁBB a sör-áldozat felé billent:)). Ismét köszönjük Viktornak a remek vendéglátást!!

A Lillus nélküli másfél nap komoly próbatétel volt nekünk, nem volt olyan pillanat, hogy ne gondoltunk volna szeretett Kislányunkra. Természetesen az otthonmaradtaknak vásárfiát hoztunk, így hát Lillus kapott egy játék-babakocsit, amit azonnal "kivett" Apa kezéből és boldogan tologatta fel-alá a lakásban.

Vettünk még mangalica kolbászt, Lillusnak ez is bejött. Mondhatni NAGYON bejött: 

Megható pillanatok azok, amikor egy apró ember, akiért felelőséggel tartozunk, kimutatja nekünk az érzelmeit, érzéseit. Főleg azért megható dolog ez, mert ezek az apróságok őszinték, így minden, amit adnak, az egyfajta visszacsatolás az eddigi nevelési tevékenységünkről, illetve leginkább rólunk Szülőkről, (Nagyszülőkről), akik folyamatosan jelen vagyunk az Ő kis életében, világában.

A mindennapok örömteli pillanatai (Apa szemszögéből): amikor reggel, ébredés után (miután Anyával kihancúrozta magát) kitotyog a szobájából, keresi Apát, és mosolyogva odabújik mellé. Amikor a munkába induló Apát kikíséri az ajtóig, és szórja felé a puszikat. Amikor a hazaérkező Apát mosolyogva/mutogatva fogadja az ajtóban (néha még a reklámot is otthagyja ilyenkor).

De megható pillanat volt, amikor az egész napos Nagyizás után Apa értement, és a sokadszori eredménytelen hazainvitálás után végre kimondta a varázsszót: "gyere, megyünk Anyához". Lilla ekkor eldobott mindent, és izgatottan mutogatott az ajtó felé:) Ugyanez persze fordítva is igaz, a Nagyi/Nagypapa ugyanilyen hatásos varázsszónak bizonyul.

Az ölelést pedig már kérni sem kell, Lilla többnyire magától is kimutatja ezzel a gesztussal, hogy mennyire szeret bennünket.   

Végre eljött, amire mindenki nagyon várt: a dudari hosszúhétvége, Lillussal, a barátokkal, horgászattal.

Elmondhatjuk, hogy mindenki jól érezte magát, különösen Lilla és Beni, ők hamar egymásra találtak, és ha egyikük/másikuk éppen nem aludt, boldogan hintáztak, motoroztak kisautóztak, vonatoztak együtt. Jó volt látni, ahogy a Törpék játszottak - leginkább -szépen, néha kisebb összezördülésekkel (amikor pl. Beni el akarta venni Lillus mozdonyát, vagy amikor Lillus kavicsokkal dobálta Benit). A szeretet azonban kialakult köztük, Beni még sírt is, amikor el kellett válnia Lillustól, Lilla pedig izgatottan mutogatott Benire (monitorra) otthon, amikor a fényképeket nézegettük közösen.

Furcsa módon Lillusnak az alvás nem ment túl jól, pénteken napközben szinte semmit nem aludt (csak az autóban, a lefelé vezető úton - reggel), szombaton másfél órát, vasárnap hazafelé az autóban egy órácskát. Rutinos szülőként meg voltunk győződve, hogy a fáradtság, a friss levegő, és az új izgalmak úgy kimerítik Lillust, hogy gond nélkül alussza végig az éjszakákat. Nos nem így lett, Dudaron nagyon rosszul aludt (amit betudtunk annak, hogy elszokott az utazóágyától), de hogy itthon miért aludt rosszul, arra nem tudjuk a választ.  

Mindez természetesen nem befolyásolta hétvége hangulatát, jól éreztük magunkat, kikapcsolódtunk, lazítottunk, napoztunk, és még halat is fogtunk. De ami a legfontosabb: EGYÜTT VOLT A CSALÁD.

Aranyos kislányunk elérte azt a kort, amikor már "motorozhat". Meg is kapta első tűzpiros kismotorját, amit Sándor Tomi (apa barátja és kollégája) választott Lillusnak, nagy szeretettel.  

A hosszúhétvége legfontosabb programja a közös családi kirándulás volt, két nap, két különböző helyszínnel. 

Az első napon a Normafához mentünk, a gyönyörű időben Lilla kedvére hancúrozhatott a játszótéren a többi kisgyerekkel. A legjobban a láncos rönkjárót élvezte, igaz, ő még csak a rönkök közé lépve ment át rajta, de vigyorogva nézte, ahogy a nagyobbak a rönkökön küzdenek. A nappali alvóidőben természetesen aludni nem akart, így nagy túrát tettünk a János-hegyi kilátóig, hátha...de nem: Lillát ki kellett vennünk a babakocsiból mert továbbra sem akart aludni... A túrát követően lesétáltunk a kisvasút-állomásig, ahol szerencsénkre éppen a nosztalgiavonat jött, így Lilla élőben is láthatta, sőt ki is próbálhatta Thomast, a nagy kedvencet. Nagy szemekkel nézte a gőzöst, igaz, az utazás alatt icipicit meg volt szeppenve, de azért tetszett neki ahogy a mozdony füstölt, fütyült, zötykölődött. Leszálltunk, majd újabb séta következett, de így sem sikerült Törpénknek szundiznia, csak miután beültettük az autóba, akkor nyomta el az álom, pillanatokon belül:). Ennyit tehát a friss levegő fejbekólintó hatásáról :)

Másnap elmentünk a Mackóparkba, Veresegyházára. Konstatáltuk, hogy Lillust a legkevésbé sem kötik le a medvék, sokkal inkább a kavicsok, a játszótér és a felfedezés izgalma. A közel kétórás játék/séta után továbbmentünk, Gödöllő felé, nagy reményekkel... ami odaérve szertefoszlott, ugyanis Gödöllőn semmi nem volt, az is zárva, de még az éttermek zöme is. Egy kiadós városnézős séta és jó nagy fagyi azért belefért a kiruccanásba, amit szerencsére Lillus élvezett, és nem szegte kedvét a város üressége (Apáét sajna igen...) 

A hosszúhétvége mozgalmas eseményei közben igazi felüdülés volt Beniék látogatása. A látogatás oka elsősorban a közelgő horgászhétvége stratégiai megbeszélése volt a Szülők részéről, de a két Törpe (Lilla és Beni) mindebből semmit sem érzékelt, ők jó hangulatban kisautóztak, hintalovaztak, rajzolgattak, rancsúroztak. Naná, hogy Benit Lilla játékai foglalkoztatták elsősorban, Lillus így mindenfajta erőfeszítés nélkül vehette birtokban Beni kisautóit, ideiglenesen. A közös rajzolás végződött egy icipici "balesettel": hiába figyelmeztette Beni Lillust, hová rajzoljon ("Lilla, a papijja"), Lillus boldogan firkálta össze az asztalt, a parkettát, még a tapétát is... 

Lillus továbbra is szépen fejlődik, egyre többször halljuk az "anya" és "apa" szavakat a pici szájából ("anyannyanyannya" és "apa" :D). Szinte minden tökéletes, csak az éjszakáink nehezedtek egy csöppet. Sokszor ébredünk arra kora hajnalban, hogy Lillus üldögél a kiságyban, cumizik és minket "szólít", de ugyanezt produkálja a nappali alvása alatt is. Éjszaka a megoldás egyszerű: magunkhoz vesszük Őt, és szépen szundizik fél nyolcig, nappal viszont nehéz visszaaltatni, esetenként lehetetlen.

Csak arra tudunk gondolni, hogy

1. hiányzunk neki
2. rosszat álmodik
3. fél, hogy lemarad valamiről

Ennyi foga van ugyanis a mi gyönyörű Kislányunknak. Egészen konkrétan:

• 4 felső metszőfog
• 4 alsó metszőfog
• 1 jobb alsó őrlőfog
• 1 jobb felső őrlőfog
• 1 bal alsó őrlőfog
• 1 bal felső őrlőfog

A tizenkettedik fogacskájával az összes eddiginél jobban megszenvedett Lillánk. A fogzás a nappali alvásokra is rányomta a bélyegét, de a csütörtöki, pénteki és szombati éjszaka telt nagyon nehezen...mindhármunk számára.  Míg az első két éjszakának "csak" a felét töltötte Lilla a szülői ágyban (ez kicsit megnyugtatta), addig a szombat éjszakát már teljes egészében. Így is 30-40 percenként felsírt, és a felsírások csak a fájdalomcsillapító hatására ritkultak.  

Vasárnapra végre áttörte a fogacska a kis ínyét (a második jobb alsó metszőfog volt a bűnös...) és mintegy varázsütésre meg is szünt az éjszakai fájdalom. Lillát vasárnap este korán letettük (az előző napok kialvatlansága, illetve a vasárnapi egész napos kerti hancúr miatt korábban elfáradt), és kicsit több, mint 12 órán keresztül húzta a lóbőrt.  

A blogjában olvashatunk Bendegúz hangkommunikációs fejlődéséről, aminek nagyon örülünk, és megragadnánk az alkalmat mi is egy kicsit, hogy körbejárjuk ezt a témát, mert ugye Kazinczy óta tudjuk, hogy a nyelv dolga: közügy :D

Lillus gyakorlatilag mindent megért. Az olyan egyszerű kérésektől, mint 'hajtsd ide a fejed', 'csüccs ide', vagy 'tedd vissza a helyére', egészen odáig, hogy 'gyere ide, megnézzük a repülőt' (imádja), vagy a 'vetkőzzünk le, megyünk pancsizni'. Ezeket a kéréseket elsőre "teljesíti" (kivéve, ha reklámot néz :D, de szerencsére ez egyre ritkábban fordul elő, azon egyszerű oknál fogva, hogy a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban nő szabad levegőn töltött órák száma).

És Ő hogyan adja tudtunkra, mit szeretne? Egyszerűen: rámutat és izgatott "üüüüüüüü"-t hallat. Persze, sokszor mosolyt csal az arcunkra azzal, hogy odaáll pl. a komód elé, mutat rajta valamit, és közben "üüüüüüü"-zik. Ha megkérdezzük, mit kér, csak "üüüüüü" a válasz és heves mutogatás. Ilyenkor felemeljük, a "na, mit szeretnél" kérdőmondat kíséretében... és ekkor realizálódik bennünk, hogy ezt ő maga sem tudja. Abbahagyja a nyafit, körülnéz, rámutat 5-6 tárgyra, majd a mosolygós és nyafis arcát váltogatva egyszerre "üüüüüü"-zik tovább. 

Szavakat is tud, mondja is őket a maga módján, ezek pedig a következők:

• hiiii...a (hinta)
• kárkáár ("mit mond a varjú" kérdésre)
• kukkuúúú (kukurikú)
• kárkáár ("mit mond az oroszlán" kérdésre)
• kárkáár ("mit mond az kiskutya" kérdésre... pedig ezeket tudja!!:D)
• khi (kifli)
• du (kutya)

A lista - szerencsére - napról napra bővül, reméljük, hamarosan újabb aranyos szavakról tudunk beszámolni.

Nagyon régen terveztünk már egy igazi családi kirándulást, de sajnos az időjárás eddig nem nagyon tette lehetővé ennek megvalósítását. Tegnap viszont, ezen a ragyogó vasárnapi napon felkerekedtünk: Anya kitalálta a célállomást, Apa elfurikázta a Családot: irány Szentendre. Lillus mindeközben édesdeden aludt, csak megérkezéskor ébredt fel, kalandra készen:)

A megérkezést egy hatalmas séta követte, Lillus felfedezte magának szinte az egész Belvárost. Boldogan szaladgált a macskakövön, mosolyogva integetett az embereknek,  alig tudtunk vele lépést tartani. Nagyon felszabadultan bolyongott a turisták között, közben ügyet sem vetett ránk, Szülőkre. Néha azért megállt, keresett bennünket, ha látótávolságon belül voltunk, akkor folytatta a kalandot, fáradhatatlanul... (mindig látótávolságon belül voltunk).

A koranyári időre emlékeztető melegben persze fagyi is dukál, természetesen elsősorban Anyának, de Lillus is kapott belőle, miközben huncutul ismerkedett egy orosz csoporttal.

 Ezután, levezetésképpen egy kellemes séta következett a Dunaparton, amibe Lilla egy kis kavicsozást is iktatott, ti. Lilla imádja a kavicsokat, kisebb köveket. Ezeket ügyesen megfogja, majd pakolgatja egyik helyről a másikra. Mivel Szentendrén a sétány murvával van fedve, így kavicsban nem volt hiány:)))

A kicsit késői ebéd után még sétálgattunk egy kicsit (Lilla már inkább csak babakocsiban), majd elindultunk haza. Kis Kalandorunkat szinte azonnal elnyomta az álom, csak az autó ajtajának kattanására ébredt fel, otthon. 

Ebben a jó időben vétek lett volna a négy fal között ücsörögni. Mi Szentendrén voltunk, amiről később bővebben is beszámolunk. Egyelőre egy fotó:

Gyakorlatilag szombat este óta nincs megállás, ami - a fáradtság ellenére - nagy-nagy örömünkre szolgál, ugyanis vendégjárás és vendégvárás váltogatta egymást ezeken a napokon a Család életében.

Szombat este Anya és Apa egy szülinapi karaoke-partin járt, Bendegúz Apukája jóvoltából és alkalmából:). Lilla ez idő alatt a Nagyszülőket foglalkoztatta, az éjszakáját ott töltötte (és nagyon jól viselkedett...), a Nagyszülők és Lilla örömére egyaránt.  

Vasárnap egy összevont 'Lillakeresztelő-Dédinévnap-Apaszülinap' pótbuli volt, ami bővebb családi körben telt: négy generáció ünnepelte együtt a neves eseményeit. Lilla nagyon élvezi ezeket az összejöveteleket, imádja a nyüzsgést, leginkább azért, mert ha az aktuálisan foglalkoztatott delikvens kifárad, gond nélkül mehet a következőhöz tovább rancsúrozni. Apa megj: a Nagymama sosem fárad el :)

Hétfőn Anita és Viktor jártak nálunk, Apa szülinap ürügyén, valójában - Viktor bevallása szerint - kizárólag Lillus miatt :D. Lilla hamar összehaverkodott velük, annak ellenére, hogy régen találkoztak egymással, alig egy éve. Huncutul viselkedett egész este, miközben sutyiban a vendégváró csipszet falatozta, alig hagyva valamit másnak :).

Ugyanezt tette kedden Brigi és Jani csipsz-adagjával is. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy Brigi látogatásának külön örültünk, és üzenjük, hogy jó lenne a félévenkénti találkozókat rendszeresebbé tenni.

A sok csipsz persze megtette a hatását, Lillusnak kisebb hasmenése volt az utóbbi két napban. Bár nincs 100%-ban száműzve itthonról a csipsz, nem jellemző, hogy saját fogyasztásra vásárolnánk ilyesmit. A magunk részéről maradunk inkább a kölesgolyónál (Apa a sörnél ;))

Az elmúlt héten sok minden történt... Volt, amiről blogbejegyzés készült, volt amiről nem, most ezeket az elmaradt dolgokat szeretnénk bepótolni.

Március 29-én Lillus betöltötte a 14 hónapos kort. Lilla újdonságait két bejegyzéssel korábban leírtuk, és Apa úgy gondolja, nem is nagyon kell már hónapfordulókról "megemlékezni". Lillus életében ezeknek természetesen nagyon nagy jelentősége van, de azzal, hogy már elmúlt egy éves, a hófordulók elvesztették a szerepüket.

Sokkal fontosabb azonban, hogy ma volt Lillus keresztelője! Az igazság az, hogy korábban szerettük volna a keresztelőt, de mostanra alakult úgy, hogy a szűk családból mindenki jelen tudott lenni. Minden tökéletes volt (tényleg, ennél tökéletesebb aligha lehetett volna!): Lillus aranyosan viselkedett a szertartás alatt (is), olyannyira, hogy ficánka természete ellenére szépen nyugodtan megmaradt Szilvi ölében - aki időközben a keresztanyukája lett :)) A keresztelőt követő családi összejövetel is remek volt, az étteremre sem lehetett semmi panaszunk. Mindezek mellett nagyon örültünk, az időjárás is kegyes volt hozzánk.

Köszönjük Szilvinek és Karesznek, hogy elfogadták a felkérésünket, és Lilla keresztszülei lettek. Köszönjük Bencééknek, hogy megtisztelték Lillust a jelenlétükkel, illetve külön köszönet jár Szilvinek a tortáért, ami -ismét- gyönyörű és finom volt. Képet - egyelőre - nem tudunk róla prezentálni, de amint tudjuk, pótoljuk!

Csütörtökön, a délutáni alvása után Lilla nem tudott lábra állni:( Jó 50 perc telt el így, miközben Lilla próbált volna menni, de sajna nem ment neki.  Az ácsorgás még úgy-ahogy (remegő lábbal), de a séta már nem, Lilla bizonytalanul, imbolyogva, kicsit sántítva ment, és segítségre szorult. Szinte azonnal letottyant, de fájdalma mindeközben nem volt (látszólag), sőt jókedvű maradt.

Természetesen nagyon megijedtünk, azonnal hívtuk az ügyeletet, ahol kicsit megnyugtattak bennünket, majd elvittük Lillát orvoshoz. Lilla eközben egyre jobban belejött a sétába, a rendelőben már vidáman futkározott a többi gyermekkel.

A telefonos ügyelet szerint előfordulhatott, hogy elzsibbadt Lilla lába alvás közben, ami okozhatta az átmeneti állapotot, az orvosnő szerint a családon átmenő vírus okozhatta az izületi gyengeséget.

Reméljük így is van, és semmi komoly nincsen a kis Tündérrel.

Az utolsó 'komolyabb' bejegyzés óta eltelt időszak nagyon mozgalmas volt. Lillusnak újabb foga bújt ki, ezzel együtt pedig jött minden, ami az ilyenkor amúgy gyengébb immunrendszert le tudja győzni: láz, kisebb kiütés, orrfolyás, köhögés. És természetesen az ezt kísérő nyugtalanság, nyűg, problémás éjszakák, nappalok.

Szerencsére ezek a tünetek már-már múlóban vannak, csak az orrfolyás maradt, no és a kibújt fogacska. Lillus mindeközben pedig úgy hozzászokott az orrszívó-porszívóhoz, hogy már csendben tűri a procedúrát, szemben a kezdeti 'tekergősenbánatosansírással'.

De hagyjuk a kellemetlenségeket, foglalkozzunk inkább a pozitív változásokkal (merthogy ebből szerencsére sokkal több van):

• Lilla nem hajlandó négykézláb közlekedni. Vagy kétlábon, vagy sehogy. Ha négykézláb helyzetbe kerül, kicsit kuksizik, de pillanatok alatt feláll, és így folytatja kreatív tevékenységeit.
• Már nagyszerűen kommunikál. Szavakat még ugyan nem mond, de ügyesen mutat mindent, amire szüksége van. Ha "véletlenül" Anya, vagy Apa mást venne elő, mint a kiszemelt tárgy, Lilla ügyesen mögé/elé, mellé mutat.
• Szavakat még ugyan nem mond, mond viszont sok mást. A "mit mond a varjú?" kérdésre "káá(r)-káá(r)" a válasz (az 'r' betüt aranyosan, kicsit orrból ejti a mi Lillánk), de utánozza a tyúkot ("kot-kot"), illetve a kukásautóra azt mondja: "ku", vagy "kuk".  :D
• Akaratos lett (hmm, ez nem annyira pozitív változás). Rájött, hogy sírással sokmindent meg lehet oldani, és mi szülők erre még nem igazán találtuk meg az ellenszert. De rajta vagyunk.:))
• Új kedvence van (természetesen a TV reklámok és Spongybob után): ő pedig nem más, mint Thomas, a gőzmozdony. Még a történet nem köti le annyira, de a mozdony kedves arca, illetve a főcímdalban a gyerekek éneke mindig mosolyt csalnak Lilla arcára.
• Imád sétálni, a reggeli ébredés után szinte rögtön hozza a kiscipőjét. 
• Magasabb szintre fejlesztette a tánctudását: már nemcsak rugózik, de forog, megpördül, miközben tapsol, vagy lóbálja a kezeit, mint egy igazi táncos. A lágy dallamokat kedveli, leginkább azt, ha gyerekek, vagy kellemes hangú hölgyek énekelnek.
• Össze tudja kulcsolni a kezeit a háta mögött. Sokszor így sétál, és ilyenkor olyan komoly arccal tud közlekedni, mitha rendőrfelügyelő lenne.

A lista természetesen nem teljes. De ígérjük, ami most lemaradt, az hamarosan bekerül a blogba.

Seres Lilla hétfőn megmutatta, kiket is szeret igazán. Tündérien simogatta meg a szeretteit, akik közül ketten(!) nagyon meghatódtak. A kitüntettek körén kívül külön felhívnánk a figyelmet a simogatás sorrendjére...:D

• először Lilla hintalova érdemelte ki a simogatást
• kicsit később Anya következett,
• majd Apa is megkapta a 'magáét', Apa után pedig szinte azonnal következett
• a televízió

Szombaton hajnalban (mikor máskor, ha nem hétvégén?) Lillus belázasodott. Éjfél után röviddel arra lettünk figyelmesek, hogy nyöszörgés szűrődik át a gyerekszobából, és nagyon nyugtalanul alszik a Törpénk.

Emiatt Lillust magunkhoz vittük, és próbáltuk nyugtatgatni az éjszaka hátralevő részében, több kevesebb sikerrel. Aludt ugyan, de az nem volt valami pihentető... Reggel a hőemelkedés miatt bágyadt volt, az ébredés után egy órával pedig már újra aludt, sőt, gyakorlatilag az egész szombati napot végigaludta, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A lázcsillapító hatására a hőemelkedés napközben elmúlt ugyan, de a kis arca közben kipirosodott és nagyon forró maradt...

Ekkor már gyanítottuk, hogy a fogzás áll a tünetek hátterében, és ez a gyanú vasárnap reggelre be is bizonyosodott.

A hőemelkedés ugyanis vasárnap  hajnalra elmúlt, mi pedig visszakaptuk az életvidám, rámolós-lomolós, 'kevesetalvós' Lillát, Anya pedig örömmel nyugtázta, hogy kibújt Lilla egyik felső rágófoga, a jobb oldalon. (Ennek kiderítése nem kevés időt vett igénye, Lillus ugyanis kifejezetten ellenzi, hogy bárki a szájába nézzen).

Azóta kiderült, hogy nem is hét, hanem nyolc foga van a mi Lillánknak, egyszerre bújt elő ugyanis mindkét oldalon a "bűnös". Így felül hat, alul kettő foga van a Gyermekünknek.

Lillus ma egész nap azt hajtogatta: 'bip-bip'.

Nem tudjuk, hogy 'mikrobist' játszott-e, vagy csak a jól ismert tisztítószer-márka népszerűsítését végezte a TV reklámok hatására, mindenesetre nagyon aranyos volt, ahogy a napi teendőit ezekkel a szavakkal színesítette.  

És nem utolsósorban óriási dolog történt tegnap: a mi aranyos 13 hónapos kislányunkból előbújt a NŐ: Lillus már önállóan előveszi a személymérleget, rááll és megméredzkedik, mert nagyon tetszik neki, ahogy mozognak a számok... Amint a mutató megáll, Lillus elkezd rugózni, így a mérleg egy pillanatig sem pihenhet... :D

Vasárnap Beniéknél jártunk.

Ildi és Laci (és Beni, természetesen) már sokadszorra invitált bennünket (legutóbb ők voltak nálunk), és most végre sikerült is eljutnunk Hozzájuk. Igaz ugyan, hogy szombaton mentünk volna, de olyan óriási vihar jött, hogy nem mertünk autóba ülni - és milyen jól tettük!

Lilla vasárnap (is) nagyon korán kelt (6.45-re állítja magának az ébresztőórát mostanában :)), de csak a Maglódra vezető úton (merthogy a Nagyiékat is meglátogattuk...) volt hajlandó elaludni, természetesen ekkor is csak az út utolsó 10 percében. Az érkezéskor felébredt, és ez rá nyomta a bélyegét az egész napi hangulatára. Ehhez nyilván hozzájárult a szeles időjárás is, ami miatt Lilla nyafka volt, de azért barátságos maradt, a Nagymamával óriási nagyot hancúrozott, labdázott, még sikoltozott is:). Viszont nem volt hajlandó aludni, ami miatt egyre jobban lemerült, de ha megpróbáltuk elaltatni, olyan éber lett, mint előtte SOHA. Olyan 'MINDEN érdekel, de semmi nem jó nekem' nap volt ez... 

Az Ildiékhez vezető úton (10 perc!) természetesen újra elaludt... és persze felébredt az érkezéskor (bár reménykedtünk, hogy fel tudjuk csempészni Ildiékhez úgy, hogy legalább 30 percet alszik még).  Először nem is volt komoly gond a hangulatával, de fél óra ottlét után újra kezdődött a 'semmi sem jó nekem' hangulat. Hiába mutattuk meg neki Beni játékbirodalmát (mert Beninek IGAZÁN sok-sok játéka van), Lilla csak panaszkodott, panaszkodott. Átmenetileg 'megvígasztalta' Őt a remek vacsora (a Szülőket is...:D), de utána újra kezdődött a nyifnyaf (mármint Lilla részéről :D).

Beni nagyon aranyos volt Lillával (sajnos nem volt nálunk fotóapparát, de azért készültek képek -Ildi jóvoltából-, amik HA megérkeznek, megmutatjuk :D). Ölelés és puszi is járt Lillának, aki emelett szabadon garázdálkodhatott Beni autóival (ezek nagyon tetszettek neki, TEHÁT konstatáltuk, kell vennünk egy kis játékautót Lillának).

Köszönjük mégegyszer a meghívást Beninek, Ildinek és Lacinak, köszönjük az igazán finom vacsorát, reméljük hamarosan újra találkozunk hosszabb időre is. És külön köszönjük a bejegyzés címét Beninek (merthogy Benitől származik, ő ugyanis konzekvensen Lalinak nevezte Lillát:)) 

VISZONT LACIÉK, ha már itt tartunk: kérünk képeket, mert publikálánk! Ja, és póréhagymaleves receptjét se feledjétek! :D

Lilla a mai napon töltötte be a 13. hónapos kort. Apa pedig szomorúan konstatálta, hogy ezzel a bejegyzéssel együtt is csak 5 poszt van februárra, ami az eddigi legrosszabb havi átlag a blog életében.

Olyan sok minden történt az utolsó bejegyzés óta, hogy alig győztem rendszerezni a gondolataimat, mielőtt nekiültem bejegyzést készíteni:

• a legfontosabb, hogy Lilla védőoltást kapott, na nem a soron következő kötelezőt, hanem egyet az agyhártyagyulladás elleni ajánlott védőoltások közül. A történet lényege, hogy Anyával mi a kullancs elleni védőoltást szerettük volna beadatni, de a sors úgy hozta, hogy egy másik, veszélyesebb vírus ellen kapott Lilla védettséget. Ezzel együtt persze féltjük a Törpét a kullancstól is, majd konzultálunk ezügyben a védőnővel...
• Kapott Lillus egy kuckót, ahová be/el tud bújni (korábban beszámoltunk, mennyire szeret bújócskát játszani). Ez egy sátor, amit a svéd lakberendezési áruháztól szereztünk be: piros színú, hálós ablakai is vannak, szóval nagyon szuper. Olyannyira, hogy Lilla - amióta felállítottuk - itt tölti a délutáni alvásait, és nagyon jókat durmizik benne. Megvolt az einstand is: bedobta a cumiját a sátorba, birtokba vette, és a világ legtermészetesebb módján hordja be azóta is a játékait, könyveit.
• Imád játszóterezni. Most már ez is a napi program része (jóidő esetén, persze). Imádja a többi gyermeket, barátságos velük, de ha nincsenek ott játszótársak, akkor simán csak eljátszik a kavicsokkal, amiket előszeretettel rakosgat a csúszdára, és vissza.
• Szereti a kutyusokat és a repülőgépeket is. Ha meghallja valamelyiket, vagány mutogatásba kezd, és addig követi mosolyogva a tekintetével, amíg lehet.
• Meglátogattak bennünket Bencéék, ők még nem jártak nálunk az újlakiban (meg amúgy is jóóóóó régen találkoztunk). Igaz, most is rohanóban voltak, de három gyermekük ezalatt a röpke húsz perc alatt is háborús hadszintérré változtatta a lakást:))) Ez természetesen minket Szülőket nem zavart, de Lillus számára szokatlan volt a rancsúr, eléggé meg volt szeppenve a hangzavartól, na meg, hogy 'idegenek Törpék' bitorolják a játékait... Hiába volt vele NAGYON barátságos Botond, Réka és Virág, Lillának kevés volt az idő, hogy feloldódjon. Mindenesetre látjuk, hogy többet kellene gyerekek közé járnia, szoknia kell a közösséget. Bencéékel emiatt is megbeszéltük, hogy eltöltünk náluk vidéken:D egy 'ottalvós' hétvégét.

Lilla mindezek mellett továbbra is Tündér. Már magától dobálja a puszikat (ezt először Apa érdemelte ki), és totyog, totyog, totyog ezerrel. Mind jobban elmarad a cumi, van, hogy órákig nem is kell neki. Ilyenkor aranyosan beszélget mindennel, mindenkivel, Anyával jókat mosolygunk ezeken a monológokon. Kezd elmaradni a 'Lilla-mindent-megrág' effektus is, már nem azzal kezdi az ismerkedést bármivel, hogy megkóstólja (de azért vigyázni kell még)... 

Apropó cumi: Lillusnak két egyforma cumija van. Ha az egyik a szájában van, és észreveszi a másikat (amit néha nem sikerül a gondos szülőknek elrejteniük), akkor kiveszi a szájában lévőt, és veszi be helyette az 'újat'. Ha mindkét cumi egyszerre kerül a kezébe, akkor sincs döntéskényszer, vagy dilemma, melyik a nyerő: nemes egyszerűséggel kezdi gyömöszöli a szájába MINDKETTŐT....:D

Nagy dolog történt: Lillus megkapta élete első igazi cipőjét!

Az utóbbi napokban ugyanis Lilla igényei nagyon megváltoztak : a legjellemzőbb, hogy a babakocsiban nem szeret már huzamosabb ideig üldögélni, a séta, a séta, a séta lett a kedvenc időtöltése (na meg persze az új felfedezése).

Ezért a Család felkerekedett, és elment cipőnézőbe... és azonnal megtapasztaltuk, hogy nem egyszerű történet Lillával vásárolni, a projekt a Szülők minden energiáját felemésztette. Lilla - természetesen - mindent meg akart nézni, fogni (és amit megfogott azt le is rámolta...), huncutkodott a biztonsági őrrel, elcsászkált, stb. Persze a cipő is csak addig volt érdekes neki, amíg tanulmányozhatta... amint Anya elkezdte beleapplikálni az aprócska lábait, már ment volna felfedezni mást (és ment is). Szumma szummárum: azért a feladatot sikeresen teljesítettük, Lilla boldog elsőcipőtulajdonos lett.

Eleinte furcsa volt neki a cipős séta, kicsit esetlenül közlekedett bennük, de azóta sikerült megbarátkozni velük. Anya, ezzel párhuzamosan - kihasználva a korai tavaszt- többször megy vele napközben sétálni, olyan igazi, babakocsi nélküli sétára.    

Lillus persze nagyon élvezi ezeket a sétákat, boldog, hogy szabadon mozoghat, (így ő mondhatja meg, merre is vegyék az irányt:))

Ezzekkel együtt Lilla szokásai is megváltoztak...íme a két legradikálisabb ezek közül:

• hektikussá vált az evés. Lilla válogatós lett, legtöbbször elutasítja az eddig kedvelt elemózsiát, és megnőtt az evések között eltelt idő. Előfordul, hogy komplett étkezést kihagy, aztán a következő evést is elmismásolja, vagy épp ellenkezőleg, dupla adagot eszik.
• Alvás. Szintén felborult a menetrend. Éjszaka megsűrűsödtek az ébredések, (főleg 21-23 óra között). Este hiányzik neki a szülői közelség, szinte kéri, hogy simogassuk, vagy álombaringassuk. Reggel 7-kor ébred (azaz majd' egy órával korábban, mint eddig, igaz 10 percet még eltölt azzal, hogy elmeséli az álmait a Napocska-lámpának, a tiktaknak és a Katicának -  aminek különösen Apa örül, aki így 10 percet ráhúzhat:)). A nappali alvást viszont nem hajlandó a szobájában tölteni: a legújabb szokása, hogy a nappaliban alszik csak el, Anya közelében.

A bejegyzésnek két tanulsága van: tudhattuk, hogy a 12 hónapos kor komoly vízválasztó egy gyermek életében. Itt az ideje tehát, hogy elővegyük a szakirodalmat és megpróbáljunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.