Nincs annál rosszabb, mint távol lenni a családtól... Apa néhány napot ugyanis egy szakmai tréningen töltött a Balatonnál, ez idő alatt pedig Lilla Anyával Maglódon, a Nagyiéknál vendégeskedett.
Az utolsó együtt töltött nap nagy része csomagolással telt, amiből Lilla valamit megérezhetett, ugyanis amikor meglátta, hogy Apa nélküle hagyja el a lakást (ráadásul még fel is van málházva), vígasztalhatatlanul elkezdett sírni... Hiába bizonygatta Anya, hogy Apa bepakolja a csomagokat az autóba, Lilla csak akkor volt hajlandó teljesen megnyugodni, amikor elindultunk együtt, mindhárman.
Aznap délután először Bendegúzéknál tettük tiszteletünket, ahol egy remek hangulatú biluba csöppentünk: ismerős és ismeretlen kisgyermekekkel (illetve a hozzájuk tartozó szülőkkel) találkozhattunk, így adva volt a jó hangulat: hinta, labda, medence, és mi szem, szájnak ingere:). Lillát természetesen alig lehetett kivenni a vízből, őt leginkább a bilunak ez a része érdekelte (nemhiába vízöntő horoszkópilag:)
Ezt követően Maglódra mentünk, egy jó adag feltétlenül szükséges használati eszköz társaságában:), úgy mint homokozólapát, vödör, kismotor, a fentebb említett okok miatt. Sajnos az időjárás nem volt kegyes Anyáékhoz (Apához sem, brr), a Maglódon töltött idő alatt Lilla nem tudta birtokba venni sem a medencét, sem a homokozót, de ettől függetlenül olyan jól érezte magát, hogy alig akart hazajönni... (ennek a legfőbb oka az volt, hogy mindenki szabadságot vett ki, hogy a három napban együtt tölthesse az időt Lillával...:)).
Ezalatt Apának borzasztóan hiányzott a Lánya: hiszen annyira természetes, ha Apa hazamegy, ott várja őt Lilla. Természetes, hogy reggel Lilla ébreszti Apát. Természetes, hogy az esti altatás már szinte csak Apa kiváltsága, mert Lilla hozzá ragaszkodik...
És Apának külön kellett töltenie néhány napot Lillától és Anyától, hogy még inkább rájöjjön, mennyire fontosak számára ezek a dolgok. Mert ha nincsenek, az nagyon nyomasztó tud lenni:
- pl. nem akarták a Szülők, hogy Lilla szokatlan időpontban (Vasárnap este) lássa Apát elmenni, így Apa távozására leginkább az "angolosan" jelző illett. Persze Lilla dobott azért néhány puszit a már távozó autó felé, de Apa számára feldolgozhatatlan volt, hogy nem tudott elbúcsúzni "rendesen" a lányától.
- Apa amikor csak tudta, hívta Anyát (leginkább reggel és késő délután): az első kérdése mindig Lilla volt. A telefonhívás után Lilla még jobban hiányzott.
Mert tölhetünk egyre többször egy-két-három napot távol a szeretteinktől, ezek az érzések akkor is bennünk lesznek, egy csöppet sem fognak gyengülni. És ez így van rendjén.
Hozzászólások