Kapjuk a dorongot, hogy hol vannak a friss blogbejegyzések...? Hát itt:)
Valóban régóta írt Apa ide, pedig annyi minden történt (lusta apa)... Vegyük például a Családi és Sportnapokat, Zánkán, Apa munkahelye jóvoltából, ahová próbáltunk viszonylag korán indulni, hogy Lillus egy icipicit se legyen nyűgös az autóban. Autós nyafiból korábban pedig már szereztünk tapasztalatot, éppen emiatt mással is felszerelkeztünk...
Történt ugyanis, hogy egy héttel korábban a Dédiéknél jártunk látogatóban, Nyíregyháza mellett, és hát hiába van végig autópálya, odafelé is unatkozott a Csöppség. De másnap, a hazafelé úton (úgy Gyöngyös környékén) lett Lilla igazán nyafiiii, mi meg nem tudtuk mi lehet a baj. A hőmérséklet rendben volt, kapott vizet, evett banánt, sütit, kekszet, de a balhé csak ment. Robogtunk is haza ezerrel, közben mutogattunk neki "érdekesebbnél érdekesebb" dolgokat (nézd, ház!... ott egy kamion!, stb:)), míg aztán csak elértünk a Nagyiékig. Ott azonnal befalt egy jó adag kolbászos kenyeret, és mintha elvágták volna: onnantól kezdve semmi baja sem volt...
...szóval Zánkára már így készültünk, három kolbászos zsömlével is, ami igazán jó szolgálatot tett az úton. A leérkezést követően elfoglaltuk helyünket a parton, a homokozó mellett, ami majdhogynem mindegy volt, mert Lillust természetesen csak a Balaton érdekelte... Szinte egész nap ki sem lehetett venni a vízből, illetve amikor kijött (szülői ráhatással, természetesen), akkor jó messzire el kellett távolodni onnan, nehogy eszébe jusson bemenni újra. Rendkívül élvezte a térdéig érő vizet, csak hordta a sarat a vödörbe, onnan a partra, majd a vízből újra a vödörbe... És persze naggggyon büszke volt a céglogóval ellátott karszalagjára is :))).
Egy héttel később kilátogattunk az Állatkertbe. Ez már egy régebb óta tervezett program volt, Beniékkel próbáltuk összehangolni, de a legutóbbi próbálkozást a hideg és az eső törölte. Most sikerült, bár az előző esti zsúr miatt Beniék csak később jöttek, sddigra pedig Lilla már kezdett tikkadni, így csak rövidebb ideig élvezthették Benivel egymás társaságát. Lillus kíváncsian nézte a prérik
utyákat, a teknőst, egy óriási hollót a gondozója kezén ("káááár"), és a gólyákat. Nagyon tetszett neki a zebra, a fóka és a halak, a mosómacik, az állatsimogató, ahol etette a kisebb kecskéket, miközben Apa komoly harcot vívott a nagyobbakkal a zoocsemegés zacskóért :)). Sajnos a jelzett fóka-show elmaradt, "technikai okok miatt", amin azóta is töprengünk.
Ami pedig a mindennapokat illeti: Lilla már mondta a telefonba Apának, hogy "Apappa", de a Nagyit is megemlítette valamelyik nap. Boldog, kiegyensúlyozott kislány Ő, szófogadó (de azért kópé), nagyon sokat nevet, és nagyon sok szeretetet kapunk tőle.
A paramétereit ritkán mérjük, úgy vagyunk vele, ha nem látunk rajta valami "megszokottól eltérőt", akkor nem lehet nagy baj, de azért láthatóan lassabban gyarapszik most, mint korábban (ezt a szakirodalom is alátámasztja): 10-11 kilogramm között lehet valahol a testsúlya. Ma reggel viszont szembeötlő volt, milyen ütemben növekszik a mi egyetlen Lillánk: kedvenc piros tavaszi nadrágja (amit a rosszabb idő miatt vett elő Anya ma), már a bokájáig sem ér, inkább nevezhető 7/8-os fazonnak:)))
Hozzászólások