Nagyon régóta nem adtunk hírt arról, mi is van Lillánkkal, pedig annyi minden történt az utóbbi hetekben. Mentségünkre legyen mondva, hogy nagyon zsúfolt volt az elmúlt időszak a Szülők életében... Így hát, amit lehet, most bepótolunk:
A legfontosabb, hogy elkészült Lilla első gyógycipője. Ezt az ortopéd szakorvos javaslatára készíttettük Lillának, preventív eszközként, hogy később ne legyen problémája ezzel a dologgal. Nagyon aranyos cipő, fogja a kis bokáját, kicsit meg van emelve a sarka, sötét rózsaszínű, apró piros szívekkel, szóval nagyon csecse. Tépőzár és normál kapocs kombinációja nyitja/zárja, hogy egyszerű(?) legyen feladni, de mégse tudja Lilla csak úgy levenni/lerúgni. (Nagyon aranyos pillanat, amikor Lilla beül az autóba: az az első dolga, hogy leveszi a cipőjét, és kényelembe helyezi magát).
Anya kicsit szomorú volt emiatt a gyógycipő dolog miatt, ebben a szomorú pillanatában jegyezte meg, hogy szegény Lillának csecsemőként terpeszpelenkát kellett hordania, most meg gyógycipőt... sebaj, a fontos, hogy később ne legyen ezzel probléma.
Még nem adtunk hírt arról, hogy kb. 3 hete egyik napról a másikra változott meg az alvási "szokása": szombaton még gyönyörűen aludt a kiságyában, vasárnap már lehetetlen volt beletenni, nem volt hajlandó aludni benne. Ha ágyon kívül elaludt, és visszacsempésztük, fél órán belül már jelezte, vegyük ki... Emiatt azóta Lillus leköltözött a földre (na, nem a szőnyegen alszik...:D), aranyos kis kuckója van, kifejezetten erre a célra rendszeresítve. Így nyugodtan telnek az éjszakáink, ő aranyosan szuszókál, reggel pedig a lehető legnagyobb öröm, amikor halljuk az apró talpak csattogását a parkettán: jön a lányunk, még álomittasan, de ragyogó arccal, mosolyogva, amiről leolvasható az "Anya, Apa, itt vagyok, játszunk!" dolog, és már veszi is elő kedvenc mesekönyvét. Komolyan elgondolkodtunk egy kiságy beszerzésén, bár igazából még nem lenne időszerű.
Ezt a felhőtlen idillt csak az utóbbi egy hét árnyékolja be némileg: nagyon nyugtalanul alszik Lilla, csak sejtjük, mi lehet az ok. Valószínüleg fogzás állhat a háttérben, vagy torokfájás, illetve egy kis megfázás, mert hol fájdalmas sírásra ébredünk, hol pedig arra, hogy szörcsög, bedugul az orra, emiatt nyöszörög Szegényke. Láza nincs neki, illetve a nappali kedélyállapota is kitűnő, így nem fordultunk (eddig) orvoshoz.
Na, de ne csak rossz hírek szerepeljenek: Lillus aranyos, jókedvű kislány, akinek olyan édes dolgai vannak, hogy nem lehet "csak úgy" elmenni mellettük:
- Mesekönyv: hozza, hozza, hozza, a nap 24 órájában nézegetné a Szülőkkel. Ilyenkor aranyosan befészkeli magát Anya/Apa ölébe, kinyitja a könyvet, rábök a szöveges részre, várakozóan néz ránk, hogy olvassunk, majd az első szó elhangzása után lapoz a következő oldalra...
- Készségfejlesztő teknőc: nyolc különböző alakzatot kell a megegyező formájú résbe illesztve betenni a teknőc páncéljába, ebből három alak már önállóan megy: a kör, a négyzet, illetve a csillag. :)
- Rosszcsontkodik... tudja, mikor tesz rossz fát a tűzre, de huncutul feszegeti a határokat: van több pajkos szokása, az egyik, hogy minden fürdőszobai dolgot bedob a mosdó alá, leghátra, minden mögé (ti. még nem készült el a fürdőszobabútorunk...) Anya rászól, de hiába, a következő dolog már úton van... Remek szórakozás a reggeli torna, amikor harcot kell vívni pl. a dezodor kiszabadításáért:) Szerencsére arról már leszokott, hogy fürdéskor a kis locsolókannájából a fürdőkád teljes tartalmát a járólapra öntse. Rájöttünk, azért csinálja, mert ilyenkor Anya/Apa hozza a felmosót, és nagyon mókás, ahogy a sárga MOP mozog a csempén.:D
- Dudorászik, tényleg:): nagyon szereti az egyszervolt.hu internetes meseoldalt, ha Apa a számítógépnél van, rögtön odakérezkedik. A weboldal zenéjének elejét (az első három hangját) dúdolja, sokszor napközben is "csak úgy", de olyan szépen, és ütemben, hogy rögtön felismerhető a dallam. A képernyőn megjelenő figurákat széles mosollyal, és "hááá" felkiáltással üdvözli.
- Imád táncolni. Olyan édesen rugózik, riszálja magát, hogy mosolyt csal mindenki arcára.
- Nagy favorit most a csigabiga (Ezt Ildiéktől tanulta, még Dudaron, azóta sláger). Úton-útfélen, ha látja, megmutatja, de minden csigavonalra bezsong, és mutogat. Szerintem kicsit furcsa neki, hogy hiába csiga minden, amíg az egyiket nem szabad megfogni, (egyrészt mert nyálkás, másrészt mert megijed), addig a másik simán ehető :D
- Egyre többször elhangzik a szájából: AJA, APA... és vajon létezik-e egy szülő számára ennél jobb érzés?
Hozzászólások