Napló Gyermekeinknek

Anya bejegyzését annyival egészíteném ki, hogy Lillus nemhogy puszit nyom, de puszit is dob! Természetesen mindehhez anyai (vagy atyai) felszólítás szükségeltetik, amire Ő a kismancsával aranyosan szórja a puszikat. Legutóbb pedig kérés nelkül(!) adott puszit Anyának (Apa máig sem tudja, hogy Anya mivel érdemelhette ezt ki? :D)

Merthogy Lilla megint rengeteget fejlődött. Nemrég Bendegúz Apukájával éppen arról beszélgettem, milyen  gyönyörű is ez az időszak nekünk Szülőknek, hiszen szinte minden nap megajándékoznak bennünket valami újdonsággal ezek a Kiskrambók:

• Lillus egyik nagy kedvence a "csipcsipcsókázás'. Tündérien fogja meg a kézfejét a másik kezével, és mozgatja a mondóka ritmusára :) A "hesshesshesshess" résznél pedig elengedi, ahogy kell, és rázza a pici mancsait.
• Felfedezte magának Spongyabobot, Apa nagy-nagy örömére. Apának ugyanis van egy spongyabobos pólója, és ha ezt van rajta (mármint Apán), Lilla nagy élvezettel mutogatja Spongyabob szemét, száját. Sőőőt: hozza Apának a Spongyabob DVD-k borítóját, mutogatja, hogy neki is van Sajátbobja. Vasárnap délben pedig Apa spongyabobos bögréjét tanulmányozta nagy vidáman. Anya ezt úgy kommentálta: 'megfertőzted a gyereket a Spongyabob-mániáddal":D
• Aztán nagyon szeret 'csak úgy' az ablakon bámészkodni kifelé. Apa felemeli, ő pedig boldogan nézegeti, ahogy jönnek-mennek az emberek, gyerekek hintáznak a játszótéren, kutyák játszanak, vagy a madarak repkednek. Ez mára már a napi program része, nem telhet el úgy nap, hogy ne leltározná fel a lakáson kívüli dolgokat (is). 
• Továbbfejlesztette a bújócskás játékot. Már nemcsak a fejére húz valamit, hanem vagy átbattyog egy másik helységbe, vagy szimplán bebújik a gardróbszekrénybe, és onnan kacag kifelé. 
• Van egy aranyos macija (Anyáé volt), majdnem akkora, mint a Lányunk. Nagyon bírja őt Lilla, szívesen bírkózza, gyűri, szeretgeti, sőt puszit is ad neki.  
• Ezzel párhuzamosan persze tovább feszegeti a határokat, már mindent kipakol (értsd: a fürdőszobától kezdve a konyháig mindent), ami elérhető számára. Ahányszor a Szülők visszatesznek bármit, annyiszor rámolja le újra és újra. A lakás mostanában leginkább egy földrengés/atomtámadás jegyeit viseli magán... pláne, hogy a nevelés eszközeit Lilla viccnek veszi: fiókhúzogatás esetén pl., ha határozottan rászólunk és visszatoljuk a fiókot, KACAG, majd megfogja a kezünket, eltolja és már húzza is ki a fiókot újra.
• Néha megijeszt bennünket, legutóbb ma reggel, amikor a Nagyszülőktől kapott gyerekdobról sutyiban leharapta a golyót és a szájába vette. Még mindig szokása ugyanis, hogy mindent felszed, bekap, bár mostanában kérésre, vagy magától kiköpi.

Szóval a nap 24 órájában résen kell lennünk, de sebaj, ezért vagyunk. Nagyon-nagyon szeretjük a mi kis Törpénket, és Anyával egyetértünk abban (is), hogy nem a szülői tekintély, hanem a szeretetet ereje az, amivel 'irányítani' lehet ezt az Örökmozgó Önjáró Kisdömpert (az elnevezés onnan ered, hogy mostanában árkon-bokron keresztül törtet, tegnap pl. Anyát tessékelte arréb, mert "útban"' volt. Mindeközben pedig fog, emel, rámol, hoz, visz MINDENT, ami az útjába kerül).  

Lilla belejött a pusziszkodásba. Egy ideig ez inkább csak Anya kiváltsága volt, mint "betanítóé", aztán egyre többen és egyre jobban követelték az őket megillető cuppanóst.

Persze cuppanni még nem cuppan, inkább csak olyan "nyálasszájasodadugós" puszi ez, de annál finomabb:-) Eddig úgy műkődött a pusziszkodás, hogy kértünk egy puszit, odadugtuk az ajkához az arcunkat, és Lillánk odanyomta a száját, esetenként belénk is harapott gyengéden. Ma már, ha kérünk egy puszit, jól megnéz minket, mosolyog és magától az arcunkhoz hajol. Persze néha próbál átvágni minket, és cumival együtt végzi a műveletet, de mi élünk jogainkkal, és bátran reklamálunk.

Azt gondolom mondanunk sem kell, hogy reklám ideje alatt puszit kérni teljesen felesleges:-)

Kicsi Lilla!

Nagyon Boldog SZÜLINAPOT kívánunk Neked!

Sok-sok szeretettel: Anya és Apa

Apa kollégájáéknál, Timinél és Zsoltnál (az egyszerűség kedvéért: a barátainknál) megérkezett a Trónörökös! Dávid 4070 grammal és 62 centivel jött a világra. Jó egészséget kívánunk Dávidnak, nőjön nagyra, és mindvégig sok-sok szeretet és boldogság vegye Őt körül!

Millió puszit küldünk Dávidnak, Timinek és Zsoltnak: Lilla, Anya, Apa

Hihetetlen, hogy el tud telni egy év. A gyakorló szülők szinte 'csak' élvezik a gyermeküktől kapott örömöket, és észre sem veszik, ahogy múlnak a napok, hetek, és hónapok.

Ma Anyával fényképeket nézegettünk, és az öt, hat, héthónapos emlékeknél fel-felcsillant a szemünk: emlékszel, amikor...? Tényleg, ilyen is volt...! stb. Nemrég Lilla még ülni sem tudott, most pedig szaladgál, hol kettő, hol négy"lábon".

Szóval egy éve, 2007 január 29-én hajnali 5 óra 5 perckor érkezett erre a világra Lilla, és ezt a neves alkalmat szombaton "egészcsaládilag" megünnepeltük. Külön öröm volt, hogy így együtt lehetett a Család, Lilla nagyon ritkán találkozik egyszerre mindenkivel.

A délutáni alvás (mármint Lillus alvása)  után köszöntöttük fel Lillust, aki egyszerre két(!) tortát is kapott. Az egyik ráadásul Szilvi keze munkáját dícséri, látszott rajta, hogy nemcsak finom, de hatalmas szeretettel is készült. Nem mellékesen gyönyörű, ezt muszáj volt megörökíteni az utókor számára. Mindkét tortán lévő gyertyát, valamint egy harmadik, zenélőt is elfújt a Lány (Anya segítségével, természetesen), majd megtapsoltuk őt, aminek nagyon örült, úgyhogy ő is bekapcsolódott a tapsolásba. Ezt követték az ajándékok, valamit a sok-sok ölelés és puszi.

 Lillus ajándékai (a teljesség igénye nélkül):

• Ruhák (amikre mindig szükség van)
• Kisasztal, kisszék (mert eljött az ideje a kreativitásnak. És hol zajlik az igazi alkotómunka, ha nem egy asztalon?)
• Gyerekdob (kis falap, nyéllel, rajta két golyó, madzagon. Jó hangja van, a Szülők örültek neki. Lilla TÉNYLEG örült neki.)
• Kacsa alakú vizimalom. (Ez nagyon aranyos készségfejlesztő, egy külön blogbejegyzést megér)

A köszöntést követően jöhetett a hancúr, Lilla mérhetetlenül élvezte, hogy mindenki kéznél van, így  egymás után 'rabolhatta' el a családtagokat egy kis játékra, sétára, csimpaszkodásra, mesére. A délután nagyon vidáman telt, Lilla sokat játszott, kicsit falatozgatott, de egy percet nem pihent (és emiatt persze a Család sem:)). A fürdetés előtt mindenki elhagyta a terepet, így jöhetett az esti rutin, a vacsora (ami a sok torta után most nem kellett Lillának), valamint a nap zárásaként a fürdés.

A nap izgalmai pedig olymértékben kifárasztották Lillát, hogy a fürdést követő öltözködés alatt már be-bebólintott, majd úgy átaludta az éjszakát, hogy kelni sem kellett hozzá. Sőt, a reggeli is hétre tolódott, ami nem megszokott a mi kis Haspókunknál :)

Ezúton is köszönjük Mindenkinek ezt a fantasztikus napot, reméljük, hamarosan - más alkalomból - megismételhetjük.

Olyan ez az egész, mintha a szemünk előtt zajlana egy mini-törzsfeljlődés: hogyan válik a négykézláb közlekedő Csemeténk igazi Homo Erectus-szá?

Merthogy Lilla nagyon komolyan űzi a "kétlábonjárást": már 5-10 lépést megtesz anélkül, hogy letottyanna. Anya szerint ha Lilla észreveszi, hogy nézzük, abbahagyja a járást és lehajtja szégyenlősen a fejét - majd tovahalad :D... Már nagyon ügyesen közlekedik íly módon, az első bizonytalanságok nyomtalanul eltűntek. Persze a négy azért még mindig biztosabb, mint a kettő.

Továbbra is kedvenc helye a kaspó és környéke, mert ott lehet tépkedni egyik kedvenc virágunk friss hajtásait, vagy kóstolgatni a virágföldet. Anya emiatt egy kicsit erélyesebben szólt rá, aminek az lett az eredménye, hogy Lilla 'bűnbánóan' elbújt a karosszék alá (fenékkel kifelé). Persze, az első adandó alkalommal előjött, hogy tovább hancúrozzon.

Az éjszakáink is egyre nyugodtabban telnek, Lilla már szépen szuszókál este kilenctől reggel hatig, majd a reggeli kalóriapótlás után tovább durmol félnyolcig. Ha kelni kell hozzá, az csak nyugtatgatás, vagy cumipótlás miatt van, de éjfél után már ez sem jellemző. Itt említeném meg a szelektív hulladékgyűjtés hátrányát (tévedés ne essék: Apa és Anya teljes mellszélességgel áll ki a szelektív hulladékgyűjtés mellett), merthogy pont a ház elé tették a színes és fehérüveg gyűjtő konténert. Reggel szerencsére nyugalom van (eltekintve attól a néhány aberrált polgártól, aki hajnali 6-kor dobálja ki a szekérnyi nem betétdíjas üvegét - de szerencsére ez nagyon ritka). A hangzavar inkább a napközbeni alvás nyugalmát szokta zavarni, akkor is csak a konténer elszállításakor... De nem panaszkodunk, ez nem fordítja fel az életünket.

Lilla megtanulta nyújtogatni a nyelvét, a 'mutasd, mi van a szádban' felszólításra nagyon aranyosan reagál, valahogy úgy, hogy kinyitja a száját, a nyelvével pedig kinyomja az alsó ajkát (ugyanezt teszi felszólítás nélkül is...). Ezen kívül nagyon szereti a tükörben nézegetni magát, és nagyon örül a többi hasonlókorú gyermeknek, ha séta közben, tv-ben, vagy újságban, vagy bárhol látja őket.   

Nem véletlenül kölcsönöztük a bejegyzés címét a Pál utcai fiúkból: Lilla ugyanis mostanában mindent 'einstandol', mint anno Áts Feriék tették. Azért Lilla módszere valamelyest kifinomultabb, Ő leginkább a tiltott dolgokra vágyik, nem más személyes tulajdonára. Az engedélyre a cumijával formál 'jogot', lássunk néhány példát:

• A leginkább tiltott gyümölcs a kaspó, és az abban lévő virágföld. Lillát nagyon izgatja a virágföld rejtélye (íze :D), de résen vagyunk, ha a kismancsok közelítenek a kaspó felé, életbe lép a szülői "szigor". Lilla egy ideig szót fogad, de a kíváncsiság győz: és elegáns mozdulattal hajítja be a cumiját a kaspóba. Ezután szabad a pálya (szerinte), mert ugye azt ki kell onnan venni valahogy :D
• Újév első napjaiban a virsli dukált reggelire - Lilla nagy örömére, ugyanis nagyon szereti a füstlit (a szülők is :D). A virslit és a kenyeret megkapta, de őt a mustár is izgatta, (naná, a ravasz szülők figyelnek a gyermek étrendjére, ti. a mustár nem javasolt, hiszen erős fűszer). Lilla addig kapaszkodott, amíg valamelyik szülő tányérját megkaparintotta, kicsit elhúzta, majd Michael Jordant meghazudtoló mozdulattal beledobta a mustárba a cumiját. A tettet követően huncut mosollyal követelte azt, ami az övé :)).
• Ha a szülők ölében van, és lát valami izgit a földön, nem nyafog, nem hisztizik: egyszerűen ledobja a cumiját a hőn áhított tárgy mellé, jelezve, hogy Ő bizony megszerezte, oda akar menni.

Nem tudjuk, kitől tanulhatta ezt. Sem Anya, sem Apa nem vág hozzá senkihez semmit :D 

Amire persze már nagy szükség volt. Sokat utazunk autóval, és a Szilviéktől kapott hordozó - bármennyire is 13 kilóig van hitelesítve - kicsi, Lilla kinőtte, már a feje és a lába is kilóg belőle, ami némileg balesetveszélyessé tette az utóbbi hetek autókázásait.

Amint megvettük, rögtön ki is próbáltuk az autósülést, annyira könnyen használható, hogy még Apának sem okoz gondot beapplikálni az ótóba. Lillának persze elsőre furcsa volt, hogy előre néz, de azért kíváncsian vizsgálgatta a suhanó világot, a következő úton pedig már vidáman mutogatta az új dolgokat a mellete helyet foglaló Nagymamának.

 PS: A fotó NEM az autóban készült :DDD

Az idei (tavalyi?) Szilveszterünket Janiékkal töltöttük, öregesen :D, de leginkább jó hangulatban.

Lilla a szokásos rutinját tartva fél kilenckor indult lefeküdni, de olyannyira izgatta őt az a tudat, hogy Juszti és Jani itt vannak, hogy alvás helyett inkább kikérezkedett a vendégekhez, hogy aranyosan játszhasson velük. Volt egy nagyon kedves pillanat: Lilla odament Janihoz, ácsorogott a lábainál (azért, hogy később sétálni hívja :D). Jani - nem sejtve Lilla tervét - felkapta az ölébe a Lányt, aki ettől annyira megszeppent, hogy rögtön sírásra görbült a szája. Jani erre "jóvanjóvanjóvan" kiáltással sétálni kezdett Lillával, akinek persze rögtön kivirult az arca, és széles mosollyal vitte Janit körbe a lakáson. 

Minket is megdöbbentett, hogy negyed tizenkettőig bírta a hancúrt (Lilla  nagyon szereti Jusztiékat), ekkor dőlt ki (illetve be, az ágyába), egészen éjfél utánig, amikor beindult a pukkantgatás-tüzijáték mizéria. Ez kb. 20 percig tartott, amit Lilla a szülők karjaiban töltött, majd a hangzavar elmúltával visszatért az álmok birodalmába.

Janiék fél négy körül mentek haza, mi 4 körül feküdtünk abban a reményben, hogy Lilla fél hetes reggelije és a nyolc órai ébredése kitolódik, legalább azzal a három órával, amennyivel többet töltött ébren. Először fél hétkor, majd nyolc órakor szembesültünk a rideg valósággal: Lilla megszokott napi rutinját még a Szilveszter sem tudja megzavarni.

Azért a három óra alvás is több, mint a semmi. 

Kicsit megkésve íródik ez a post, már csak azért is, mert Beni, Ildi és Laci közvetlenül Karácsony után, 27-én jártak nálunk (aminek nagyon örültünk, tök jó volt találkozni öt hónap után).

Nagy öröm volt látni, hogy Beni cseperedik, olyan igazi 'vagesz kissrác' lett belőle:) Naná, hogy tetszettek neki Lilla karácsonyi ajándékai (főleg a hintalovat élvezte), de a hozott autókat, kamionokat azért nem pótolhatta semmi. A legjobban mégis Lillus napocskás lámpája varázsolta el, ezt többszöri "tatotta!!" kiáltással és Lillus szobája felé mutogatással adta Apa (mármint Lillaapa) tudomására, de a 'gyere megnézzük' c. udvarias invitálást mindig huncutul elutasította:))

Beni Lillussal is nagyon aranyosan viselkedett, mint a mellékelt képeken remekül látható...

Köszönjük a látogatást, kedves Beni, Ildi és Laci, legközelebb folytatjuk (még a négy fal között, aztán horgászni is megyünk ám!). Apa így utólag kér elnézést, hogy nem volt a legjobb hangulatban, de ez a fogfájása miatt volt, nem miattatok :D 

Lilla 11 hónapos lett.  

Sajnos a méreteiről nem tudunk pontos adatokkal szolgálni, de azért megpróbálunk: A Szülők szobai mérlege szerint a Manó úgy 9 kiló körül lehet, magassága pedig Szilviéktől (Anya nővérééktől) kapott katicás magasságmérő szerint 74 cm, (ha Apa jól szerelte fel :D).

Lilla legfontosabb teendője mostanában (a rágáson kívül) a járás, a legközelebbi felnőtt kezét azonnal megragadja, és szinte húzza őt maga után, úgy megy két lábon. El sem fárad (mi annál hamarabb), és bizony sokszor úgy kell már őt leültetni (amivel persze vigyázunk, nehogy elvegyük a Lány önbizalmát és kedvét a járástól). 

A másik fontos változás, hogy sokkal könnyebben fogad bizalmába embereket, mint korábban. Eddig is mosolygós volt, de Anya karjaiből bizony nem mindig volt kedve kijönni, hiába volt ismerős az illető. Mostanában viszont kérezkedik át másokhoz, szinte percenként más karjában akar lenni.

Anya ezt kérdezte ma tőlem: Apa, te nem érzed azt, hogy minden nappal jobban szereted Őt?

...remekül sikerült, azt hiszem, ezt elmondhatjuk. Próbáltunk mindent megtenni annak érdekében, hogy ez így is történjen, és bár néhány apró mozzanat nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, összességében mégis remek volt:

A fenyőfaállítást szerettük volna csendben végrehajtani, hogy mire Lilla felébred a délutáni alvásból, ott várja őt a szépen feldíszített Karácsonyfa. Apa azonban túl hangos volt, és addig-addig bíbelődött a törzs-talp kombináció összeillesztésével, hogy a Lány felébredt, egy órával korábban a szokásosnál. Így ő is csatlakozott a fadíszítők vidám táborához: innentől kezdve pedig vigyázni kellett minden lepottyanó kellékre (tűlevélre, akasztóra, díszre, girlandra), nehogy Lilla szájában kössenek ki... 

A végeredmény azért csodálatos lett, minden ajándék szépen alákerült, szóval minden adva volt a szép ünnephez.

A Karácsonyt természetesen családi körben töltöttük, mindenkit meglátogattunk (még a dédszülőkkel is találkoztunk). Lillát persze mindenhol nagy-nagy szeretet vette körül, mindenhol   várták Őt ajándékok is, amiket nagy élvezettel bontogatott, és vett birtokba (Ő még a csomagolásnak is nagyon örült :D). Minden pillanatát élvezte a Karácsonynak, és ez volt a legfontosabb. Ő még nem érti, hogy a felnőttek miért állítanak ilyenkor Karácsonyfát, mint ahogy az sem, miért halmozzák Őt el ennyi ajándékkal... Most csak az volt fontos, hogy érezze, hogy mindenkivel együtt lehet és, hogy mennyire szereti őt az a Család, ahová született. Ami persze az év minden napjára igaz,  de a szeretet olyan csodálatos szimbóluma, mint a Karácsonyfa alatt állni, csak ezen az ünnepen adatik meg.

Ezért is volt számunkra a Szenteste legszebb, legmeghittebb pillanata az, amikor hármasban 'maradtunk' (Lilla, Anya és Apa - mindhármunk életében először bújtunk össze így a Fa alatt), átadtuk az ajándékokat Lillának, és elmondtuk Neki, hogy mennyire szeretjük őt.

Megint kapjuk a magunkét, hogy nem frissül a Blog:(

Nos, ennek két oka van, az egyik a karácsonyi készülődés, vásárlás, sütés (főzés). Ez rengeteg időt emészt fel, de hát ezzel mindenki így van, ne panaszkodjunk! Ha mégis adódik napközben egy bejegyzésnyi idő (mert azért adódik), azt lehetetlen a blogolásra fordítani: Lilla - abban a pillanatban, hogy valamelyik szülő elfoglalja a számítógépet - kiköveteli a helyét Anya/Apa ölében és vadul püfölni kezdi a billentyűzetet. Próbáljuk becsapni: ha a laptop van bekapcsolva, akkor az asztali gép billentyűzetét tesszük elé, (és fordítva is), de átlát a szitán, neki PERSZE az kell, amin a szülők pötyögnek... :D 

Az olvasható a szakkönyvekben, hogy az első évben tanulják a kisgyermekek a legtöbbet. Ez érthető is, hiszen fel kell fedezni az őket körülvevő világot, meg kell ismerkedniük a közelükben élő emberekkel, állatokkal, tárgyakkal. Rá kell jönniük, hogy a kommunikáció segítségével tudják megérteni ezt a világot, és a kommunikáció segítségével tudják megértetni magukat a világgal. Rá kell jönniük arra is, hogy az életben a legmeghatározóbbak az érzelmeik lesznek, ezek nélkül a világ nem is létezne... És az sem elhanyagolható dolog, hogy az alapvető mozgásokat is ebben a 12 hónapban tanulják, utána már 'csak' finomhangolják azokat.

Lilla közel van ahhoz, hogy betöltse 11 hónapos kort, és elmondhatjuk, hogy a fent felsorolt 'versenyszámokat' jól teljesíti (persze, még korántsem ért célba):

• megismerte és szereti a családot, sőt,  az idegenekkel is barátságos. Mi szülők tudjuk, hogy óriási bizalmat ad nekünk ez a kicsi Lány, amivel nem szabad visszaélnünk. Nyilván az ember ösztönösen tudja, hogyan kell ezt csinálni, mi mégis büszkék vagyunk arra, hogy Lilla nem fél az idegenektől sem, mosolyog mindenkire, (ha olyan kedve van :D) Megismeri, megmutatja az őt körülvevő tárgyakat, és a maga módján meg is nevezi azokat. Az új dolgoktól nem fél, de persze eleinte bizalmatlan a berregő, csattogó dolgokkal. (Na jó, azért van, amitől fél: a botmixer hangja még nem nyerte el a tetszését. Akkor jó, ha távol van tőle, ilyenkor viszont 'bátran' méregeti :D)
• kommunikáció: nagyon kifejezően kommunikál. Tudjuk, mikor mit szeretne, mi a baja. Ezt hanggal, arckifejezéssel, mozdulatokkal is tudtunkra adja, mikor melyik a legkönnyebb. Megérti az olyan dolgokat, hogy 'kérem', 'nem', 'gyere', stb, (az más, hogy nem mindig akarja tudomásul venni, ilyenkor huncutul nevet, és épp az ellenkezőjét csinálja, pl: ha elhangzik a 'kérem' szó, odajön a kezében lévő tárggyal, nyújtja is, de aztán huncutul visszahúzza :D)
• érzelmek: egyre több érzelmet mutat magából, ezek többsége szívmelengető: örül, ha Anya/Apa megérkezik. Ha meghallja a kapunyitó csengő csippanását, fel kell őt venni, és kimenni az előszobába, üdvözölni a frissen érkezőt. Napközben egyre többször bújik, sokszor csak úgy odaül az ölünkbe, és nézeget, mutogat.  Tud azért dühös is lenni, ha nem éri el amit akar: legyen az tárgy, vagy érdekes tevékenység (amit nem szabad - pl. a virágföldet kiszedegetni a kaspóból kézzel, vagy a televízió 1 cm-ről nézése).  Ha nyugtatni kell, már vissza is öleli az őt nyugtató szülőt, kis buksiját a vállunkra teszi. Ha álmos, leginkább Anya ölét keresi, ott nyugszik meg a leghamarabb. Reggel, ha köztünk alszik, ébreszt is minket, nyomogatással, szurkálással adja tudtunkra: Seres Lilla felébredt, lusta szülők, ne aludjatok! Mindezt olyan szeretetteljes mosollyal teszi, hogy lehetetlen haragudni rá.
• mozgás: ahogy a nagyszülők mondják: megy mint a csík, a négykézláb haladás már professzionális módon ki van fejlesztve általa. A kétlábas technikát most tanulja a Lány, a falak/bútorok mentén már így közlekedik. A kezeit is ügyesen használja: fog, csippent, markol, karmol, húz, nyom, érint velük. 

 Ja, és a reklámokat még mindig szereti.   

Lilla egyre többet gyakorolja a járást. Ma pl. elkérte a kezemet, és abba kapaszkodva mutatta az irányt. A tevékenységet a "Sétálunk, sétálunk..." című mondókával tesszük színesebbé, és a táv megtétele után (amikor Lilla letottyan a fenekére) büszkén dícsérjük meg a Lányunkat.

A mondandóját is egyre ügyesebben formázza: már felfedezhető az összes magánhangzó, és egyre több a mássalhangzó a szavaiban. A legújabb szavak: memm, vává, meö, ih, há, hö, eh, ü, pábbá. Egyre többet beszél, "felesel" (ezt akkor, ha nagyon, vagy nagyon nem tetszik neki valami), ilyenkor hangosabban ismétli a korábban elmondottakat újra és újra.

Akaratát egyre intenzívebben adja a tudtunkra. Ha valami kell neki, egyszerűen rámutat. Ha egy idő után nem elérhető számára, nyögdécselni kezd. Ha pedig szeretne valamit megismételtetni, akkor 

1. vagy visszaadja a tárgyat a szülő kezébe (dobd a labdát, pl)
2. vagy a szülő kezét próbálja ugyanarra a mozdulatra bírni (Apa szokta utánozni Kisvakondot - csehül: Krtek :D - úgy, hogy a kezével hadonászik és közben fejhangon nevet. Ha vége, és Lilla ismétlést akar, akkor megfogja Apa kezét és tolja felfelé) 

Van egy nyomogatós játéka, amit nagyon szeret (egy kisbusz, amin különböző gombok vannak, ezek megnyomásra különböző dallamokat játszanak le). Nagyon érdekes volt, ahogy a Nagypapa huncutkodott Lillával: nyomogatta a kisbuszt, vigyázva arra, nehogy hangot adjon ki. Lilla egy darabig nézte a tevékenységet, majd Ő is nyomogatni kezdte, persze, neki zenélt is a busz... Közben úgy tekintett a Nagyapjára, mintha azt mondaná: Látod, Nagypapa, így kell ezt...

MA LILLA MEGTETTE ÉLETE ELSŐ ÖNÁLLÓ LÉPÉSÉT!!!

Ez annyira fantasztikus, nagyon büszkék vagyunk rá! Csak ácsorgott a komód mellett, majd egyszer csak elengedte mindkét kezével, és egy hirtelen gondolattól vezérelve felemelte az egyik lábát és... letette. Majd a másikat is... és totty, fenékre csüccsent.:)

Ahhoz képest, hogy ez volt az első, nagyon jóra sikeredett!

Telik-múlik az idő, a napjaink egyre inkább a karácsonyi készülődés jegyében telnek. Anyával eldöntöttük, mi lesz a karácsonyi menü, és elkezdtünk gondolkodni, ki-milyen ajándékot fog kapni. Természetesen ezek beszerzése még a jövő teendői közé tartozik..:( 

Lilla ezalatt fejlődik, rendületlenül. Egyre tisztábban ejti ki a szavakat, legújabb kedvence a fürdőtársa, egy kacsa (műanyag kacsa, természetesen, azaz háp-háp, Lillául: vábbáb). Szívesen hancúroznak együtt a fürdőkádban, a legvégén természetesen Lilla szájában köt ki. 

A kacsát egyébként a tapétáján is felismeri, mint ahogy a társait is: a zebrát (nyihaha - reméljük, mert nem nagyon tudtuk Anyával, hogyan beszél a zebra, sajnos zoológiai ismereteink hiányosak), a kutyát (vauvau) és a macikat (maciiii).

folyt köv.

Ezzel a jelszóval veszi kezdetét Lilla egyik esti programja, a fürdés. Amint meghallja a Lány a varázsszót, széles mosollyal repül Apához, (mert az esetek 99%-ban Apa fürdeti Őt), és reklamál a maga módján, hogy "menjünk már Apa, menjünk" (Lillául: üüüüüü). Néha Apa elköveti azt a hibát, hogy a 'pancs-pancs' vezényszót levetkőzés előttre időzíti... na ilyenkor van igazán balhé, mert Lilla türelme ilyenkor már véges (értsd: elfogyott).

A fürdőkádban óriási a hancúr, Lilla legújabb mókája, hogy pacsálja a vizet, amiből természetesen a kis arcára, hajára, szemébe is kerül. Ilyenkor hirtelen felegyenesedik, amit a Szülők nevetése kísér. Lilla ekkor - látva a sikerét - kacagni kezd, és addig ismétli a mutatványt, amíg a gonosz Szülők ki nem veszik a kádból.  

Lilla betöltötte a tizedik hónapját, testsúlya tegnap 8240 gramm volt. Sajnos nagyon valószínű, hogy a betegség okozta étvágytalanság miatt kicsit fogyott a Gyermek, de már nagyon szépen eszik, így nem aggódunk...

A mérlegelés is elmarad a következő időszakban, a babamérlegünk (és Lilla más, már használaton kívüli eszközei) Zsoltéknál fog hasznos szolgálatot tenni a következő hónapokban:)

Örvendetes, hogy Lilláról eltűntek a kiütések, (a láz korábban, szombaton elmúlt), és már visszatért a Lány jókedve, étvágya is. Tegnap este Janiék nálunk jártak, és Lilla már a 'megszokott' módon huncutkodott velük, nyoma sem látszott az elmúlt egy hét megpróbáltatásainak.

A költözés azonban sokmindent megváltoztatott, leginkább az esti rutin borult fel, nem kis mértékben. A régi lakiban Lilla fürdés után, cumisüvegből kapta a tápszert, (210-260 grammot), amire az esetek 99%-ban ráaludt. Teli pocakkal tért nyugovóra, a hajnali ébredésig pihentető volt az éjszaka. Változás ehhez képest, hogy 

• Lilla következetesen utasítja el a cumisüveget, ha tápszer van benne (tea, sima víz jöhet...). Sem az esti lefekvésnél, sem reggel, sem napközben nem hajlandó elfogadni, ezért most fürdés előtt eszik, majd következik az altatási fázis...
• Éjszaka többször felébred, de nem éhes, inkább csak szomjas (se), némi simogatás, nyugtatás után visszaalszik.
• Nem nagyon találja még a helyét, sokat ficánkol. Ha kivesszük a kiságyból magunk mellé (amit ugye elvileg nem szabadna...) akkor 'mérföldeket' vándorol, és az eredeti fekhelyétől távol, a leglehetetlenebb pózokban találunk rá - békésen szuszmákolva.

Az egész úgy kezdődött, hogy a kedd esténk/éjszakánk meglehetősen zűrösen telt, Lilla nyugtalanul aludt. Hánykolódott a kiságyban, nem lelte a helyét, nyöszörgött és nagyon izzadt a kis feje is.

Reggelre aztán volt egy kis hőemelkedése, amiből estére 38,9 fokos láz lett. Lillának amúgy semmilyen egyéb tünete nem volt, de mindenképpen meg akartunk nyugodni, tehát csütörtökön irány a doki... aki természetesen a fogzásra fogta az egész tünetsorozatot, hogy nyugodjunk meg, azért lázas, nyugtalan, sírós, mert jönnek a felső fogacskái. Persze Apa, - mint a legtöbb esetben - most is szkeptikus volt, de elfogadta a doktornő diagnózisát, hiszen egy fogacska valóban áttörte Lilla ínyét, így most már hivatalosan is három foga van a mi Manónknak:)

Node... péntekre sem csökkent a láz, ami kezdte kissé gyanússá tenni a dolgot. Lánykánk folyamatosan kúpot és a fájdalomcsillapító szirupot kapott, ami csökkentette a lázat ugyan, de Lilla folyamatosan bágyadt volt és kedvetlen, így az egész napot átaludta szinte.

Szombat reggelre apró piros pöttyök jelentek meg Lillán, Anya azonnal kihívta az ügyeletes orvost, aki lelkiismeretesen megvizsgálta a Gyermeket, majd C vitamint, kálciumot és egy másik lázcsillapító szirupot írt fel. A kálciumot és a C vitamint meg is kapta Lilla, a láz azóta sem jelentkezik, viszont már az egész testén láthatóak a pöttyök.

El nem tudjuk képzelni, mi lehet ez a betegség, gondoltunk arra, hogy allergiás valamire a Lány, de semmi olyat nem kapott, ami kiválthatná az ellenreakciót (hacsak nem most jöttek ki az első tünetek). Gondoltunk arra, hogy a költözés viselte meg Lillát, de az első éjszakáit olyan szépen átaludta, így ezt elvetettük.

Az interneten viszont Apa talált valamit (exanthema subitum), Lilla tünetei erre a betegségre utalhatnak.