...remekül sikerült, azt hiszem, ezt elmondhatjuk. Próbáltunk mindent megtenni annak érdekében, hogy ez így is történjen, és bár néhány apró mozzanat nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, összességében mégis remek volt:
A fenyőfaállítást szerettük volna csendben végrehajtani, hogy mire Lilla felébred a délutáni alvásból, ott várja őt a szépen feldíszített Karácsonyfa. Apa azonban túl hangos volt, és addig-addig bíbelődött a törzs-talp kombináció összeillesztésével, hogy a Lány felébredt, egy órával korábban a szokásosnál. Így ő is csatlakozott a fadíszítők vidám táborához: innentől kezdve pedig vigyázni kellett minden lepottyanó kellékre (tűlevélre, akasztóra, díszre, girlandra), nehogy Lilla szájában kössenek ki...
A végeredmény azért csodálatos lett, minden ajándék szépen alákerült, szóval minden adva volt a szép ünnephez.
A Karácsonyt természetesen családi körben töltöttük, mindenkit meglátogattunk (még a dédszülőkkel is találkoztunk). 
Lillát persze mindenhol nagy-nagy szeretet vette körül, mindenhol várták Őt ajándékok is, amiket nagy élvezettel bontogatott, és vett birtokba (Ő még a csomagolásnak is nagyon örült :D). Minden pillanatát élvezte a Karácsonynak, és ez volt a legfontosabb. Ő még nem érti, hogy a felnőttek miért állítanak ilyenkor Karácsonyfát, mint ahogy az sem, miért halmozzák Őt el ennyi ajándékkal... Most csak az volt fontos, hogy érezze, hogy mindenkivel együtt lehet és, hogy mennyire szereti őt az a Család, ahová született. Ami persze az év minden napjára igaz, de a szeretet olyan csodálatos szimbóluma, mint a Karácsonyfa alatt állni, csak ezen az ünnepen adatik meg.
Ezért is volt számunkra a Szenteste legszebb, legmeghittebb pillanata az, amikor hármasban 'maradtunk' (Lilla, Anya és Apa - mindhármunk életében először bújtunk össze így a Fa alatt), átadtuk az ajándékokat Lillának, és elmondtuk Neki, hogy mennyire szeretjük őt.
Hozzászólások