Anya bejegyzését annyival egészíteném ki, hogy Lillus nemhogy puszit nyom, de puszit is dob! Természetesen mindehhez anyai (vagy atyai) felszólítás szükségeltetik, amire Ő a kismancsával aranyosan szórja a puszikat. Legutóbb pedig kérés nelkül(!) adott puszit Anyának (Apa máig sem tudja, hogy Anya mivel érdemelhette ezt ki? :D)
Merthogy Lilla megint rengeteget fejlődött. Nemrég Bendegúz Apukájával éppen arról beszélgettem, milyen gyönyörű is ez az időszak nekünk Szülőknek, hiszen szinte minden nap megajándékoznak bennünket valami újdonsággal ezek a Kiskrambók:
- Lillus egyik nagy kedvence a "csipcsipcsókázás'. Tündérien fogja meg a kézfejét a másik kezével, és mozgatja a mondóka ritmusára :) A "hesshesshesshess" résznél pedig elengedi, ahogy kell, és rázza a pici mancsait.
- Felfedezte magának Spongyabobot, Apa nagy-nagy örömére. Apának ugyanis van egy spongyabobos pólója, és ha ezt van rajta (mármint Apán), Lilla nagy élvezettel mutogatja Spongyabob szemét, száját. Sőőőt: hozza Apának a Spongyabob DVD-k borítóját, mutogatja, hogy neki is van Sajátbobja. Vasárnap délben pedig Apa spongyabobos bögréjét tanulmányozta nagy vidáman. Anya ezt úgy kommentálta: 'megfertőzted a gyereket a Spongyabob-mániáddal":D
- Aztán nagyon szeret 'csak úgy' az ablakon bámészkodni kifelé. Apa felemeli, ő pedig boldogan nézegeti, ahogy jönnek-mennek az emberek, gyerekek hintáznak a játszótéren, kutyák játszanak, vagy a madarak repkednek. Ez mára már a napi program része, nem telhet el úgy nap, hogy ne leltározná fel a lakáson kívüli dolgokat (is).
- Továbbfejlesztette a bújócskás játékot. Már nemcsak a fejére húz valamit, hanem vagy átbattyog egy másik helységbe, vagy szimplán bebújik a gardróbszekrénybe, és onnan kacag kifelé.
- Van egy aranyos macija (Anyáé volt), majdnem akkora, mint a Lányunk. Nagyon bírja őt Lilla, szívesen bírkózza, gyűri, szeretgeti, sőt puszit is ad neki.
- Ezzel párhuzamosan persze tovább feszegeti a határokat, már mindent kipakol (értsd: a fürdőszobától kezdve a konyháig mindent), ami elérhető számára. Ahányszor a Szülők visszatesznek bármit, annyiszor rámolja le újra és újra. A lakás mostanában leginkább egy földrengés/atomtámadás jegyeit viseli magán... pláne, hogy a nevelés eszközeit Lilla viccnek veszi: fiókhúzogatás esetén pl., ha határozottan rászólunk és visszatoljuk a fiókot, KACAG, majd megfogja a kezünket, eltolja és már húzza is ki a fiókot újra.
- Néha megijeszt bennünket, legutóbb ma reggel, amikor a Nagyszülőktől kapott gyerekdobról sutyiban leharapta a golyót és a szájába vette. Még mindig szokása ugyanis, hogy mindent felszed, bekap, bár mostanában kérésre, vagy magától kiköpi.
Szóval a nap 24 órájában résen kell lennünk, de sebaj, ezért vagyunk. Nagyon-nagyon szeretjük a mi kis Törpénket, és Anyával egyetértünk abban (is), hogy nem a szülői tekintély, hanem a szeretetet ereje az, amivel 'irányítani' lehet ezt az Örökmozgó Önjáró Kisdömpert (az elnevezés onnan ered, hogy mostanában árkon-bokron keresztül törtet, tegnap pl. Anyát tessékelte arréb, mert "útban"' volt. Mindeközben pedig fog, emel, rámol, hoz, visz MINDENT, ami az útjába kerül).
Hozzászólások