Az idei (tavalyi?) Szilveszterünket Janiékkal töltöttük, öregesen :D, de leginkább jó hangulatban.

Lilla a szokásos rutinját tartva fél kilenckor indult lefeküdni, de olyannyira izgatta őt az a tudat, hogy Juszti és Jani itt vannak, hogy alvás helyett inkább kikérezkedett a vendégekhez, hogy aranyosan játszhasson velük. Volt egy nagyon kedves pillanat: Lilla odament Janihoz, ácsorogott a lábainál (azért, hogy később sétálni hívja :D). Jani - nem sejtve Lilla tervét - felkapta az ölébe a Lányt, aki ettől annyira megszeppent, hogy rögtön sírásra görbült a szája. Jani erre "jóvanjóvanjóvan" kiáltással sétálni kezdett Lillával, akinek persze rögtön kivirult az arca, és széles mosollyal vitte Janit körbe a lakáson. 

Minket is megdöbbentett, hogy negyed tizenkettőig bírta a hancúrt (Lilla  nagyon szereti Jusztiékat), ekkor dőlt ki (illetve be, az ágyába), egészen éjfél utánig, amikor beindult a pukkantgatás-tüzijáték mizéria. Ez kb. 20 percig tartott, amit Lilla a szülők karjaiban töltött, majd a hangzavar elmúltával visszatért az álmok birodalmába.

Janiék fél négy körül mentek haza, mi 4 körül feküdtünk abban a reményben, hogy Lilla fél hetes reggelije és a nyolc órai ébredése kitolódik, legalább azzal a három órával, amennyivel többet töltött ébren. Először fél hétkor, majd nyolc órakor szembesültünk a rideg valósággal: Lilla megszokott napi rutinját még a Szilveszter sem tudja megzavarni.

Azért a három óra alvás is több, mint a semmi.