Napló Gyermekeinknek

Jelentjük: ki-/át-/beköltöztünk. Köszönjük MINDENKINEK a sok-sok segítséget, elsősorban a Család minden tagjának.

• Külön köszönet a Nagypapáknak (az egyiknek az építési vállalkozók hatékony ösztönzéséért, a folyamatos felügyeletükért, és a sok-sok lelkiismerestes munkáért... a másiknak a nehéz cipekedésért és gázszerelésért.
• Millió hála Imre 'szomszédnak' a fuvarokért, a nehéz fizikai munkáért, és
• nem utolsósorban nagyon-nagyon hálásak vagyunk Jani barátunknak azért, hogy az EGÉSZ hétvégéjét beáldozta a költözésünk érdekében. 

Lilla elfoglalta az új szobáját, élvezi az új fürdőkádat, Anya pedig lelkesen, nagy harci lázban szépítgeti új Otthonunkat.

És mivel már internet is van (pontosabban az volt az első:)), a blogot is a megszokott ütemben fogjuk írni, a hétvégéről az élménybeszámolót hamarosan publikáljuk...

A bejegyzés címe arra utal, hogy Lilla mostanság előszeretettel szedegeti fel a (sötétkék) szőnyegünkről a (világos) szöszöket. Két apró ujjacskájával összecsippenti a zsákmányt, amiről úgy gondolja, ha már megszerezte, akkor meg is illik kóstolni... 

Apa ma szabadságon volt, (persze, a költözés miatt...), takarítás és rendrakás volt napirenden. Lilla is velünk volt, mert felügyelet hijján nem volt hová vinnünk, ebben a helyzetben pedig azt a luxust nem engedhettük meg magunknak, hogy csak vele legyünk... Fogtuk tehát a kölcsön-járókát, átvittük az új lakásba, Lillát beletettük, ő pedig egy darabig elnézte, ahogy a Nagyapó és a Szülők dolgoznak.

Evés után nem sokkal el is szenderedett a Lány, ami Apára igazán nagy hatással volt: hiszen ez volt az első alkalom, hogy Lilla aludt az új otthonában. Igaz, ha leraktuk, azonnal felébredt, de Apa ölében 35 percet szuszizott, békésen mosolyogva.

A tegnap este szokatlanul és aggódással telt el, Lilla ugyanis az etetés alatt elkezdett sírni, és egészen késő éjszakáig vígasztalhatatlan volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Olyan keservesen sírt, mi pedig olyan hevesen próbáltuk kideríteni a sírás okát...

Fürdetés előtt Anya jelezte, hogy ki van pirosodva a Picúr szája és annak környéke, a jelenség az öltözés utánra már az egész arcán jelentkezett. Nehezen tudjuk megállapítani, hogy összefüggés volt-e a sírás oka és a pír között, vagy egyszerűen a sírástól pirult ki Lilla arcocskája. Mindenesetre háromszori nekifutásra sem volt hajlandó aludni, míg végül a fáradtság győzött és 3/4 10-kor kidőlt a Gyerkőc... 5 percre, mert akkor ismét heves sírással ébredt.

Tapogattuk a pociját, mindenét, Ő pedig sem enni, sem inni nem volt hajlandó. A legintenzívebb sírást akkor produkálta, amikor a cumira, vagy a cumisüvegre "ráharapott", ezért arra következtettünk, hogy talán jönnek a következő fogacskák??? (Azok a fránya, jönni nem akaró, de folyton ez-az-oka-mindennek fogacskák?).

De ha nem a fogak, akkor valami bisssztosss fáj -szögeztük le -, ezért Lilla kapott egy kiskanál baba-fájdalomcsillapítót. Ettől megnyugodott, egy órát aludt, majd újra sírással ébredt, de ekkor Anya már könnyedén visszaaltatta, így 11 órakor a Szülők is álomra hajthatták a fejüket. 

Leszögezhetjük, hogy a reklámszakemberek tudnak valamit. Hogy mi a titkuk, nem tudom, de hogy módszeresen aknázzák ki a fogyasztói társadalomban rejlő lehetőségeket, az bisztosssss. És az utánpótlásról is megfelelően gondoskodnak:)

Ez a legjobban Lillán keresztül figyelhető meg, aki, ha meghallja a reklámszignált a TVben,  mindent abbahagy és szinte falja a hirdetéseket. Anyával közösen megfordult a fejünkben, hogy "biztosan sugároznak valami tudatalattira hatót, amire mi felnőttek már immunisak vagyunk". Ezt gyorsan le is teszteltük az alábbi tudományos kísérletekkel:

1) Kellékek: TV, távirányító, játék (ez esetben egy gyerekkönyv), Apa. Tesztalany: Lilla

1. Lilla aranyosan játszik a kiskönyvvel, háttal a TV-nek. TV szignált meghallja, fejét megfordítja, szeme rátapad a képernyőre.
2. Apa gondosan elkapcsol. (Amerikai) film, Lilla visszatér a könyvhöz (ez megnyugató).
3. Apa visszakapcsol a reklámra. Lilla felnéz, tekintetete a képernyőn marad. Néhány pillanat múlva a TV felé fordul, ülő helyzetbe.
4. Vissza a filmre. Lilla visszatér a könyvhöz, azonnal. Előtte azért kérdőn Apára néz.

2) Kellékek: TV, valami, ami be tudja tölteni a paraván szerepét, Apa. Tesztalany: Lilla

1. Lilla reklámot néz. Apa eléáll, és az alkalmi paravánnal eltakarja a TV-t. Lilla felkerekedik, 20 centit arrébb mászik, ha meglátja a TV-t, azonnal leül.
2. Apa pont ennyivel viszi arrébb a paravánt. Lilla újabb 20 centit tesz meg a szabad kilátás érdekében, és folyamatosan a TV felé tekint. Ha megvan a szabad kilátás, leül, folytatva a reklámnézést.

Azért - valljuk be - előnye is van a reklámoknak: elmondhatatlan segítség egy reklám, ha Lillán pelust kell cserélni...

Lilla ma betöltötte a 41 hetes kort.

Lilla mostanság nagyon rossz alvó lett, az éjszaka első harmadában sokszor felsír, vígasztalni kell Őt. Ha utánaolvasok valamilyen szakkönyvben, akkor ez biztosan normális, olyannyira, hogy a különböző fórumokon hemzsegnek az ilyen tartalmú bejegyzések.

Furcsa, de nincs két egyforma nap, nincs olyan, hogy ami ma 100, az holnap is 100 lesz. Persze, a gyerekek hétről hétre változnak, - főleg az ilyen Apróságok. Mégis, van ebben a változásban valami időzítés... ha pl. két szülő beszélget egymással, (olyanok, akinek hasonló korú gyermekük van), és az egyikük felhoz valami témát, akkor biztos, hogy a reakció 99%-ban az lesz, hogy "igen, az én gyermekem ebben a korban ugyanezt csinálta". (Vagy hogy ilyet sosem csinált, de azt nem szabad elhinni...:D).

Sokszor 'csak úgy' elnézem egyetlen Lányomat. A mozdulatait, a viselkedését, a reakcióit, az arckifejezését. Persze, nagyon sok ismerőst fedezek fel bennük (nagyszülőket, szülőket), de számos olyan mozdulat, viselkedés, arckifejezés van, ami Lilla sajátja, nem eltanult. És az fantasztikus, hogy van egy kilenc hónapos Csöppség, akinek már megmutatkoznak a személyiség-jegyei. El szoktam töprengeni azon, vajon hogyan kódol bennünket a természet, hogyan lehetséges az, hogy a kisgyerekek, akik a napjuk 100%-át valakinek a társaságában töltik, ennyire nem befolyásolhatóak (nem ez a legjobb szó, de nem találtam jobbat).

Vagy sokat töprengek pl. azon, hogy miként ösztönzi őket a természet egyre többre. Minden gyerek szinte ugyanazt az utat járja végig, a "mozdulatlan" újszülött kortól a járásig. Mindig csodálkozom, honnan tudják, mi a következő fejlődési szint, mit kell tenniük ahhoz, hogy teljesítsék azt. És ha elérik, nincs pihenő... jöhet a következő.

Van bizony... Napjaink mostanában a költözés/lakásfelújítás jegyében telnek, de ez természetesen nem lehet indok arra, hogy ne frissüljön a blog. Lilla ugyanis rendületlenül fejlődik, és mindemellett - ahogy Anya írta is - aktív részt vállal a költözésből - nap, mint nap.

Mi szülők már nagyon várjuk, hogy beköltözhessünk a szebbe, jobba, nagyobba, mert rettenetes a dobozok között járni-kelni, beléjükrúgni, orra esni. Lilla persze élvezi a felfordulást, amelyik doboz vélelenül nyitva marad, az kíméletlenül arra ítéltetett, hogy kikerüljön belőle, ami belekerült:)

Leesett az első hó tegnap (el is olvadt), Lillát azonban ez cseppet sem izgatta, hiába mutogatta neki Nagyi a hóesést, a függöny jobban érdekelte (naná, a függöny mögé jól el lehet bújni, és lehet kukucskálni). Szóval, leesett a hó, ezzel egyidejűleg persze megérkezett a hideg is, Anya ezért vett ma kedvenc Lányának egy bélelt kiscsizmát, olyat, ami kívül vízlepergetős, belül jó meleg, így eshet rá eső, hó, Lilla lába melegen marad.

Már említettük, hogy lakáscsere kellős közepén vagyunk, olyannyira, hogy a minap már el is kezdtük a dobozolást. Ezt a családból Lilla élvezi a legjobban (annyira, hogy még aludni is elfelejtett), borzasztóan lelkes, hogy ezernyi érdekes, általa még sosem látott kacat kerül elő a szekrények, fiókok mélyéről. Mindent egyesével igyekszik megszemlélni, megkóstolni. Persze, ha nem volt elég gyors, és Anya már a dobozba tette, mielőtt még szemügyre vehette volna, akkor belemászik a dobozba, mint Micimackó a mézescsuporba, és magához veszi a majdnem elszalasztott szajrét.

Elképesztő, hogy ez a kisember mennyire fel tud dobni egy költözködést is, ami nélküle csak üres pakolás, dobozolás lenne, az Vele egy élmény, egy új érdekfeszítő játék, nem csak neki, hanem a szülőknek is.

Kicsit nehezen tettük le ma Lillust aludni, de elaludt, úgyhogy Apa elkészítheti a bejegyzést:). Az utóbbi időben egyébként mintha rendeződnének Lilla éjszakai alvási szokásai MEGINT, de nem kiabálom el. Az utóbbi egy hét mindenesetre könnyebben ment...

A Szülők lakást cserélnek, aminek a szervezési (vagyis a könnyebb) fázisa lezárulni látszódik. Ezt Anyáék egy apró pezsgőzéssel ünnepelték a hét végén (komolyabban majd beköltözéskor...), mindenesetre nem kicsit büszkék arra, hogy ilyen ügyesen megszervezték és kivitelezték a dolgot). Lilla ebből természetesen nem vett észre semmit, legfeljebb, hogy a régi lakásban halmozódnak a kupacok, amik remek lehetőséget teremtenek újabb és újabb felfedezésekre.

Az új lakást is megmutattuk már neki, remekül érezte magát ott is, boldogan csattogott az üres falak között, élvezte hogy nagyobb helye van a mászásra.

Továbbra sem tudunk lépést tartani a fejlődés iramával, Lillus mászótechnikájával meg pláne nem, mert gyors a Lány, nagyon gyors. Résen kell lenni... :D. A változás egyébként annyira szembetűnő, hogy Anyával a múltkor a féléves kori képeit nézegetve konstatáltuk, hogy jelentősen megváltoztak a gyermek arcvonásai. 

• Lilla egyre több dologra rámutat már, érdeklődve nézi, ahogy Anya/Apa kiejtik a tárgy nevét. Utánozni is próbál, a lámpa, apa szavak például nála 'ppa', de simán megmutatja Anyát, illetve a hozzá hasonló gyerekeket, babákat (Lillául: 'bá'), ha olyan kedve van. Ezeket a szavakat mászás közben is ismételgeti: 'bábáábábábá'. Ha Anya mond neki valamit lassan, próbálja a szavakat formálni Ő is, némán.
• Nagyon szereti az interaktív, társas játékokat. Egyik kedvence a kukucs, imádja, ha a leglehetetlenebb helyek mögé elbújunk, és szólunk Hozzá. Ezt vidám kacajjal díjazza. Ő is el szokott bújni (ld. képen) és kukucskál huncutul. Imádja még fogócskát, nagyon várja, hogy a nyomába eredjünk. Ilyenkor sikítva 'menekül' néha hátra-hátra nézve, hogy ott van-e még a játszótárs. Ha nincs, akkor addig huncutkodik, amíg nem kergeti meg valaki újra.
• Az étrendje is megváltozott, sok zöldség, gyümölcs kerül a tányérba, de ezekhez Anya már húst, csirkemájat is ad, Lilla pedig szereti is ezeket a kajákat. Mind jobban igényli a darabos ételeket, már kap kiflit, babakekszet, babapiskótát is, ezeket nagyon aranyosan és ügyesen elmajszolja. De kapott már almadarabot, főtt répát, krumplit, darabban, ezekkel is ügyesen elboldogult. Az utóbbi időben pedig nagy-nagy kedvence lett a puding, (a vaniliás és a karamelles, a csokis nem annyira)... amint meglátja a dobozát, már repül a cumi. Ha az üzletben látja meg, akkor is van mini-hiszti, de az is felizgatja, ha TV-reklámban látja nevezett terméket.

Lilla ma töltötte be 9 hónapos kort! A "háromnegyed' szülinapról, és a múlt heti eseményekről este készül bővebb bejegyzés.

Lilla azért nem hagyta el a 'nyolcasok világát', testsúlya ugyanis 8040 gramm, a tegnap esti mérés szerint.

Lilla szeme odatapadt a TV képernyőjére. Ez nem annyira meglepő, tudván, hogy Lillust - erőfeszítéseink ellenére - rendkívül érdeklik a reklámok és a híradósbácsik, különösen az időjárásjelentő híradósbácsik (...csak nem meteorológus lesz a gyerek?). Ami meglepő viszont, hogy Lillus a nagy érdeklődésben elengedte a kapaszkodókat és SAJÁT LÁBÁN, KAPASZKODÁS nélkül állt közel 15-20 másodpercig. A mutatvány annyira jól sikerült, hogy csak Anya és Apa követte az eseményeket (lélegzet-visszafojtva), mert Lillust annyira lekötötte műsor, hogy ő nem jött rá, mekkora dolgott vitt véghez:)

Imádjuk ezt a 38 hetes és egy napos Törpét.

Szóval NEM. Mármint ez az alvás dolog nem megy nekünk annyira. Természetesen Anya elkiabálta a dolgot, Lilla felkelt enni, illetve végignyűglődte az éjszaka egy jelentős periódusát.

Lillus 37 hetes és 4 napos, tegnap fürdetés előtt megmértük a súlyát, 7840 gramm volt. Ezt azért is tettük, mert Anya elvitte ma a Gyerkőcöt Védőnőhöz, ahol a testsúly mérése bemondás alapján megy:). Amúgy a Védőnő megnézte a Lilla magasságát, és 69 cm-t mért. Anya jelezte, hogy a legutóbb mérés szerint 72 cm volt ugyanez. A Védőnő újramérte, 71 cm lett a vége. Ebben maradtunk, eszerint Lillus zsugorodik:))

Igazi öröm volt az elmúlt hét, nagyon jó érzés látni, hogy okosodik, szocializálódik a Lányka. Ennek már nagyon komoly jelei vannak, és mivel új dolgokról beszélünk, ezek a jelek meghatóak, torokszorítók és rendkívül örömteli érzéssel töltik el a Szülőket. Néhány példa:

• Tik-tak: Seres Nagymama is sok új dolgot mutogat Lillusnak, az egyik ilyen a falióra, ami Lillus nyelvén Tiktak-ként azonosítható:) Lilla már ott tart, hogy a "hol a tiktak?" kérdésre az órára néz, sőt két alkalommal már rá is mutatott a kis kezével.
• Beböm-beböm: Mindenki ismeri ezt a 'mókát' (amikor hangot adunk ki, miközben a kezünkkel birizgáljuk a szánkat, hasonló hanghatást érhetünk el). Nos, a kreatív Szülők (...és Nagyszülők) megmutatták Lillusnak ezt is, aki egész este berregett a kis kezével:)
• Tánci-tánci: korábban erről is adtunk hírt. Mára már ott tartunk, hogy zene nélkül, tánci-tánci felszólításra elkezd táncolni a Lány, mindenki nagy örömére. Ma a Védőnéni is megcsodálta Lilla eme tudományát.

Szóval büszke szülők vagyunk, csak az a fránya alvás... :D 

Nemalvás- sokadszor című bejegyzés megdőlni látszik. Az elmúlt néhány éjszakát aránylag nyugodtan töltötte Lillánk, persze azért a sötétbencumiutántapogatózás nem marad el, de mostanában nincs éjszakai etetés. Ezt naggyon gyorsan lekopogjuk, ugyanis eddig akárhányszor büszkén dicsekedtünk a nyugodt éjszakákról, Törpelány gyorsan ránk cáfolt. Na nehogymá' olyan jó dógunk legyen:-) Arról nem is beszélve, hogy a megszokott fél 8-8 órás ébredések helyett, már 7 óra környékén ácsorogva kuksizik felénk, amit kicsit sajnálunk, de azért ne legyünk telhetetlenek:-)

Az utóbbi három napban megint megsokszorozódtak az éjszakai ébredések. Olyan az egész, mintha Lilla táplálkozási rutinja felborult volna - természetesen erről szó sincs - de pl. egyik este kevés neki a 210 gramm tápszer, másnap pedig beéri 140-nel.

Ezeken az éjszakákon szinte kivétel nélkül kétszer evett a Lány, egyszer néhány órával az esti etetés után, de még éjfél előtt, másodszor négy óra körül, hajnalban. A köztes időszakban pedig a 'szokásos' cumikeresés van napirenden (éjirenden), ami rendszertelenül, de legalább másfélóránként ismétlődik.

A négyórás etetés után viszonylag nyugodt időszak következik, egészen reggel (reggel? HAJNAL!) hétig, Lilla ugyanis ekkor ébred, és ha Ő fent van, akkor bizony a Szülők se lustálkodjanak:)

Újabban fel-fel sír Lillus éjszaka, általában a 'félkilences' etetés utáni időszakban, de előfordult, hogy hajnalban nyöszörgött. Ebből következtetünk arra, hogy jönnek a felső fogai. Ez amúgy egy olyan megállapítás, ami mindig és minden helyzetben megállja a helyét, rá lehet fogni mindent, hogy a szülők nyugtassák vele magukat: nem ők rontanak el valamit, sőt, nem a gyerek belső órája romlott el, hanem bizony MINDEN amiatt a fránya fog miatt van.

Szó mi szó, Lilla olyan nyálas, hogy nem győzzük törölgetni a kis arcát (és magunkat), állandóan rág, rág, rág és rág, talán mégiscsak van valami ebben a fogdologban... :)  

Apa (Anya unszolására) lejjebb tette a kiságy fekvőfelületét, immáron a legalsó fokozatba. (Tudom, hogy Anya aggódó természet, igaza is van, nem vitatkoztam, bár már régóta megkért, de most ért be igazán a dolog). Lilla így egy óvatlan pillanatban sem tud kibukfencezni a rács felett.

Lillus megtanulta ÖNÁLLÓAN használni a cumisüveget. Sokszor még nem tud belőle inni, (arra még nem jött rá, hogy meg is kellene emelni), de mindenki döntse el a csatolt kép alapján, hogy ez mennyi idő múlva fog bekövetkezni.

 Az éjszakai macera mintha kevésbé lenne olyan intenzív, mint néhány hete, de azért van teendő. A hajnali etetések is hektikusak, van, hogy fél négykor eszik a Gyermek, van, hogy 'csak' reggel hatkor.

Láthatóan van hatása, hogy egyre több szilárd táplálékot eszik a Lány: egyrészt már nem éhezik meg háromóránként, másrészt kevesebb mennyiségtől is jóllakik. Anya próbálja változatosan etetni Őt, túlsúlyban zöldség és gyümölcsfélék szerepelnek Lilla étrendjében. Ezt Anya nagyon ügyesen egészíti ki húsfélékkel, tejtermékekkel (természetesen olyanokkal, amik ebben a korban adhatók), tésztával (babakeksz-szel, kiflibéllel, stb) és édességgel (csokis tejpéppel, babapudinggal, stb).

És két friss hír:

Lilla megkapta élete első papíralapú könyvét. Állatokról készült kedves rajzok vannak benne, és nagyon érdekes (első kép). A második képen pedig az látható, hogy a Lány (Apa nagy örömére) erős érdeklődést mutat Spongyabob iránt...

Ma Lillus betöltötte a 36. hetet.

Nagy élmény minden nap a Törpével, új és új dolgokat hoz minden pillanat. Ezt leginkább akkor veszi észre az ember, ha együtt töltheti Lillával az időt, ezért örül Apa annyira a hétvégéknek. 

A szombat rohangálós volt, Lilla alig aludt, ki-be pakoltuk szegényt az autóba (ilyen szempontból kicsit önző szülők vagyunk, ha menni akarunk, megyünk). Próbáltuk nem felborítani Lilla ritmusát, de persze ez nem mindig sikerült. Szegény Lány 20-25 perceket aludt, este már olyan fáradt volt, hogy alig lehetett vele bírni. Vasárnap emiatt sokat aludt, délelőtt két és fél (!), délután valamivel kevesebb, mint két órát.  

A vasárnap délelőtt vidáman telt, Lilla megtanult tánci-táncizni. Nagyon szereti a zenét, kisebb korában (és sokszor most is) Anya, vagy Apa ölben tartotta és táncolt vele. Ilyenkor kacagással, vagy sikongatással adta tudtunkra: 'ez jó'. A játék annyiban módosult, hogy Lillus már a földön állva kapaszkodik valamelyik felnőtt családtagjába és rugózik, (ütemesen a zenére), miközben úgy vigyorog, hogy a két kis foga is kilátszik:)

Imád mindent, ami árammal működik (a szülők legnagyobb "örömére"...). Ki-be kapcsolgatja a TV-t, a hifit, ütögeti a számítógép billentyűzetét, vagy egyszerűen kikapcsolja (természetesen akkor, amikor Apa fontos dolgot visz véghez:)) Egyszer megnyomta a videón a visszatekerő gombot. Ettől úgy megijedt, hogy Anyánál kért menedékjogot:)

Amúgy a hangos, durva hangokat nem szereti. Megijed a turmix hangjától, vagy a hangos zacskócsörgéstől. Ilyenkor egy gyík sebességével mászik a legközelebbi szülőhöz. Persze Anya/Apa öléből már fülig érő vigyorral szemléli ezeket a tárgyakat, ha pedig a zacskót Ő zörgetheti... az egyenesen leírhatatlan élmény:) 

Ezt a hintát (ami egy repülőgépet formáz) a Seres nagyszülőktől kapta Lilla. Nagyon szeret beleülni, nagyon nem szeret kijönni belőle. A kép másik apropója, hogy ez az első olyan értékelhető felvétel, amin látszik Lillus két foga. Tehetséges fotósok vagyunk, alig több, mint egy hónapja van foga Lillának :)

Lillus betöltötte a 35. hetet (tegnap). A házi babamérleg szerint a súlya 7520 gramm.

Lilla szókincse új 'szavakkal' gazdagodott. Ezek: háppá, hebő, jábjáb, illetve ezek tetszőleges kombinációja.

A Lány már nem csak áll, de néhány lépést is megtesz (halad), persze kapaszkodva valamilyen segédeszközbe, többnyire a kanapéba. A leülés technikáját pedig nagyon ügyesen elsajátította: felméri a távolságot, amihez a kis kezét használja segítségül. Addig hajol, amíg meg nem érinti a padlót, ekkor engedi csak el a másik kezével a biztonságos kapaszkodót. Ezzel leredukálta a huppanás veszélyét gyakorlatilag nullára.

Anyáék megbeszélték, hogy mától kezdve csak havonta méricskélik a gyerkőcöt, felesleges hetente, Lilla gyarapodása már nem annyira látványos... - eltekintve attól a jelentéktelen, de nem elhanyagolható ténytől, hogy a 'vegyél fel' játékban a szülők igen hamar elfáradnak. 

...ez egyúttal azt is jelenti, hogy a 'hétfő' nevű rovat megszűnik.:( Ígérjük, pótolva lesz valamivel.

Bizony, 2007. szeptember 29-én töltötte be Lilla a nyolc hónapos kort. Apa sajnos nem tudta őt személyesen köszönteni, mert céges rendezvényen volt Kiskőrösön. SMS-ben üdvözölte a Nagylányt, az üzenetet Anya olvasta fel Lillusnak.

Ez a oka, hogy a Nagymama MEGINT beelőzte a Szülőket:)

...tekintve, hogy egy hete(!) nem írtunk a blogba, pedig lett volna mit.

Az, hogy Lilla szépen fejlődik, nem újdonság senki számára sem, mégis olyan gyorsak ezek a változások, hogy már a szülők is nehezen követik:)

Az egyetlen negatívum mostanság, hogy visszatért az éjszakai macera... ami még okés is lenne, ha mondjuk egyszer, hajnalban felkelnénk Törpéhez, és megetetnénk. A hajnali etetésen kívül azonban a Család felnőtt tagjai éjszakánként 5-8 alkalommal kelnek Lillához, mert a Kishölgy legújabb szokása az, hogy ha kiesik a szájából a cumi, akkor azt csukott szemmel, vadul keresni kezdi. Ha a cumi néhány perce pottyant ki, akkor nincs baj, jóesetben megtalálja, és visszahelyezi a szájába, ha azonban régebb óta 'hagyta el', akkor az már oly messze van, hogy a Szülők segítségét kell igénybe venni, különben Lilla teljesen felébred. Mindebből jól látszik, hogy már az 'Apa-féle-esti-etetés' hatástalan.

Ne felejtsünk szót ejteni a két fogacskáról, amit már önállóan tisztít a gyermek:), a mellékelt ábra szerint. Lillus ugyanis kapott egy fogkefét, amit kedvére majszolhat. Szereti is, bizonyára azért, mert masszírozza a kis ínyét a puha sörte. (Mellékesen kiemelném, hogy mire képesek a marketingesek: ráírják a fogkefére, hogy 6 hónapos kortól, de a gyermekek 65%-nak 6 hónaposan még NINCSEN FOGA, arról nem beszélve, hogy ha mégis van, megmosni BIZTOSAN nem fogják. A lelkiismeretes szülő azonban úgyis megveszi a gyermekének, ha kell, ha nem.)

Azt már többször megírtuk, hogy Lilla stabilan áll. Ezt már olyan szinten műveli, hogy van, amikor csak egy kézzel kapaszkodik, és hol az egyik, hol a másik lábát emelgeti, gyakorlásképpen. A fölállás már rutinból megy, a visszahuppanás már nem annyira: ha elege van az állásból, azt vagy jelzi, (és a Szülők segítségét kéri), vagy ha mégis egyedül óhajt visszahuppanni, akkor addig ereszkedik, ameddig a keze engedi - természetesen tovább markolva a biztos pontot, amit akkor enged el, ha úgy ítéli meg, hogy a feneke már nincs messze a földtől. A huppanásig behunyja a szemét - ilyenkor (is) nagyon édi. 

Ahogy cseperedik, egyre kifinomultabban tudja kifejezni az érzéseit. A kacagás (hála Istennek) egyre sűrűbb nála. Nagyon aranyosan, gurgulázva kacag, és ha pl. valamelyik Szülő elkezd nevetni valamin, akkor egy darabig figyeli, majd ő is igazi kacagásba kezd. Mosolyog, ha csak egy pillanatra elhagyjuk Őt, és visszatérünk hozzá. Mosolyog, ha tetszik neki valami, de ha nagyon-nagyon tetszik, akkor már sikongat is hozzá. Persze, az érzései kifejezéséhez pl. a kezét is tudja használni, örömét úgy is kifejezi, hogy majd' elrepül. Ha Anya, vagy Apa hazaérkezik, akkor négykézláb teker (elképesztő sebességgel) a régóta várt szülő felé, nem kis mosollyal az arcán. Pillanatok alatt felkapaszkodik a lábunkon álló helyzetbe, és néz a hatalmas szemeivel: 'vegyél már fel!'.

A 'vegyél már fel!' dolog úgyis megy már, hogy ülő helyzetből nyújtja a kis kezeit, egyértelűen jelezve: márpedig ő most szülői ölelésre vágyik, ami nem mellékesen azzal is jár, hogy addig is sokkal magasabbról szemlélheti a világot. 

Persze, a negatív érzéseit is ki tudja fejezni. A sírásnak új fajtáit ismerhettük meg, de megtapasztaltuk Lillus akaratát is. Ha nem tetszik neki valami, vagy elvesszük tőle a (veszélyesnek ítélt) 'játékot', akkor morog, sír, nyüszög, ráncolja a homlokát. Ugyanezt teszi, ha nem tud megszerezni valamit. Előtte legalább 10 percig küzd az új dologért, aztán - ha nem sikerül elterelni a figyelmét - mérges lesz. Alakul a személyisége (meg az akarata :D).

Az esti altatás lett a nap legnehezebb feladata, persze a fürdés befejezéséig sima minden, majd egyszer csak kitör a balhé. Öltözni nagyon nem szeret a lány (majd 3 év múlva ;)), és ilyenkor mindent el is követ, hogy a procedúra a lehető legtovább tartson. 

És meg kell jegyezni (zárógondolatként), hogy hihetetlenül ügyes, mert felismeri az új dolgokat: a DVD-ket naponta 5x pakolja le (Anya ugyanennyiszer vissza:D ), és mindegyikkel eljátszik egy picit. Zolóéktól múlt vasárnap visszahoztunk egy DVD-t, amivel még nem találkozott. Másnap reggel a rámolást azzal a DVD-vel kezdte, úgy, hogy előtte néhány pillanatig nézte, majd határozottan rámozdult.:D

Lillus betöltötte a 33. hetet. A házi babamérleg szerint a súlya 7360 gramm (mínusz néhány gramm, mert Apa nyaklánca is Lillussal volt a mérlegen, azért, hogy lekösse a figyelmét, és nehogy leficánkoljon a gyerkőc).