Lilla egyre többet gyakorolja a járást. Ma pl. elkérte a kezemet, és abba kapaszkodva mutatta az irányt. A tevékenységet a "Sétálunk, sétálunk..." című mondókával tesszük színesebbé, és a táv megtétele után (amikor Lilla letottyan a fenekére) büszkén dícsérjük meg a Lányunkat.
A mondandóját is egyre ügyesebben formázza: már felfedezhető az összes magánhangzó, és egyre több a mássalhangzó a szavaiban. A legújabb szavak: memm, vává, meö, ih, há, hö, eh, ü, pábbá. Egyre többet beszél, "felesel" (ezt akkor, ha nagyon, vagy nagyon nem tetszik neki valami), ilyenkor hangosabban ismétli a korábban elmondottakat újra és újra.
Akaratát egyre intenzívebben adja a tudtunkra. Ha valami kell neki, egyszerűen rámutat. Ha egy idő után nem elérhető számára, nyögdécselni kezd. Ha pedig szeretne valamit megismételtetni, akkor
- vagy visszaadja a tárgyat a szülő kezébe (dobd a labdát, pl)
- vagy a szülő kezét próbálja ugyanarra a mozdulatra bírni (Apa szokta utánozni Kisvakondot - csehül: Krtek :D - úgy, hogy a kezével hadonászik és közben fejhangon nevet. Ha vége, és Lilla ismétlést akar, akkor megfogja Apa kezét és tolja felfelé)
Van egy nyomogatós játéka, amit nagyon szeret (egy kisbusz, amin különböző gombok vannak, ezek megnyomásra különböző dallamokat játszanak le). Nagyon érdekes volt, ahogy a Nagypapa huncutkodott Lillával: nyomogatta a kisbuszt, vigyázva arra, nehogy hangot adjon ki. Lilla egy darabig nézte a tevékenységet, majd Ő is nyomogatni kezdte, persze, neki zenélt is a busz... Közben úgy tekintett a Nagyapjára, mintha azt mondaná: Látod, Nagypapa, így kell ezt...
Hozzászólások