Megint kapjuk a magunkét, hogy nem frissül a Blog:(
Nos, ennek két oka van, az egyik a karácsonyi készülődés, vásárlás, sütés (főzés). Ez rengeteg időt emészt fel, de hát ezzel mindenki így van, ne panaszkodjunk! Ha mégis adódik napközben egy bejegyzésnyi idő (mert azért adódik), azt lehetetlen a blogolásra fordítani: Lilla - abban a pillanatban, hogy valamelyik szülő elfoglalja a számítógépet - kiköveteli a helyét Anya/Apa ölében és vadul püfölni kezdi a billentyűzetet. Próbáljuk becsapni: ha a laptop van bekapcsolva, akkor az asztali gép billentyűzetét tesszük elé, (és fordítva is), de átlát a szitán, neki PERSZE az kell, amin a szülők pötyögnek... :D
Az olvasható a szakkönyvekben, hogy az első évben tanulják a kisgyermekek a legtöbbet. Ez érthető is, hiszen fel kell fedezni az őket körülvevő világot, meg kell ismerkedniük a közelükben élő emberekkel, állatokkal, tárgyakkal. Rá kell jönniük, hogy a kommunikáció segítségével tudják megérteni ezt a világot, és a kommunikáció segítségével tudják megértetni magukat a világgal. Rá kell jönniük arra is, hogy az életben a legmeghatározóbbak az érzelmeik lesznek, ezek nélkül a világ nem is létezne... És az sem elhanyagolható dolog, hogy az alapvető mozgásokat is ebben a 12 hónapban tanulják, utána már 'csak' finomhangolják azokat.
Lilla közel van ahhoz, hogy betöltse 11 hónapos kort, és elmondhatjuk, hogy a fent felsorolt 'versenyszámokat' jól teljesíti (persze, még korántsem ért célba):
- megismerte és szereti a családot, sőt, az idegenekkel is barátságos. Mi szülők tudjuk, hogy óriási bizalmat ad nekünk ez a kicsi Lány, amivel nem szabad visszaélnünk. Nyilván az ember ösztönösen tudja, hogyan kell ezt csinálni, mi mégis büszkék vagyunk arra, hogy Lilla nem fél az idegenektől sem, mosolyog mindenkire, (ha olyan kedve van :D) Megismeri, megmutatja az őt körülvevő tárgyakat, és a maga módján meg is nevezi azokat. Az új dolgoktól nem fél, de persze eleinte bizalmatlan a berregő, csattogó dolgokkal. (Na jó, azért van, amitől fél: a botmixer hangja még nem nyerte el a tetszését. Akkor jó, ha távol van tőle, ilyenkor viszont 'bátran' méregeti :D)
- kommunikáció: nagyon kifejezően kommunikál. Tudjuk, mikor mit szeretne, mi a baja. Ezt hanggal, arckifejezéssel, mozdulatokkal is tudtunkra adja, mikor melyik a legkönnyebb. Megérti az olyan dolgokat, hogy 'kérem', 'nem', 'gyere', stb, (az más, hogy nem mindig akarja tudomásul venni, ilyenkor huncutul nevet, és épp az ellenkezőjét csinálja, pl: ha elhangzik a 'kérem' szó, odajön a kezében lévő tárggyal, nyújtja is, de aztán huncutul visszahúzza :D)
- érzelmek: egyre több érzelmet mutat magából, ezek többsége szívmelengető: örül, ha Anya/Apa megérkezik. Ha meghallja a kapunyitó csengő csippanását, fel kell őt venni, és kimenni az előszobába, üdvözölni a frissen érkezőt. Napközben egyre többször bújik, sokszor csak úgy odaül az ölünkbe, és nézeget, mutogat. Tud azért dühös is lenni, ha nem éri el amit akar: legyen az tárgy, vagy érdekes tevékenység (amit nem szabad - pl. a virágföldet kiszedegetni a kaspóból kézzel, vagy a televízió 1 cm-ről nézése). Ha nyugtatni kell, már vissza is öleli az őt nyugtató szülőt, kis buksiját a vállunkra teszi. Ha álmos, leginkább Anya ölét keresi, ott nyugszik meg a leghamarabb. Reggel, ha köztünk alszik, ébreszt is minket, nyomogatással, szurkálással adja tudtunkra: Seres Lilla felébredt, lusta szülők, ne aludjatok! Mindezt olyan szeretetteljes mosollyal teszi, hogy lehetetlen haragudni rá.
- mozgás: ahogy a nagyszülők mondják: megy mint a csík, a négykézláb haladás már professzionális módon ki van fejlesztve általa. A kétlábas technikát most tanulja a Lány, a falak/bútorok mentén már így közlekedik. A kezeit is ügyesen használja: fog, csippent, markol, karmol, húz, nyom, érint velük.
Ja, és a reklámokat még mindig szereti.
Hozzászólások