Nagyon régen terveztünk már egy igazi családi kirándulást, de sajnos az időjárás eddig nem nagyon tette lehetővé ennek megvalósítását. Tegnap viszont, ezen a ragyogó vasárnapi napon felkerekedtünk: Anya kitalálta a célállomást, Apa elfurikázta a Családot: irány Szentendre. Lillus mindeközben édesdeden aludt, csak megérkezéskor ébredt fel, kalandra készen:)
A megérkezést egy hatalmas séta követte, Lillus felfedezte magának szinte az egész Belvárost. Boldogan szaladgált a macskakövön, mosolyogva integetett az embereknek, alig tudtunk vele lépést tartani. Nagyon felszabadultan bolyongott a turisták között, közben ügyet sem vetett ránk, Szülőkre. Néha azért megállt, keresett bennünket, ha látótávolságon belül voltunk, akkor folytatta a kalandot, fáradhatatlanul... (mindig látótávolságon belül voltunk).
A koranyári időre emlékeztető melegben persze fagyi is dukál, természetesen elsősorban Anyának, de Lillus is kapott belőle, miközben huncutul ismerkedett egy orosz csoporttal.
Ezután, levezetésképpen egy kellemes séta következett a Dunaparton, amibe Lilla egy kis kavicsozást is iktatott, ti. Lilla imádja a kavicsokat, kisebb köveket. Ezeket ügyesen megfogja, majd pakolgatja egyik helyről a másikra. Mivel Szentendrén a sétány murvával van fedve, így kavicsban nem volt hiány:)))
A kicsit késői ebéd után még sétálgattunk egy kicsit (Lilla már inkább csak babakocsiban), majd elindultunk haza. Kis Kalandorunkat szinte azonnal elnyomta az álom, csak az autó ajtajának kattanására ébredt fel, otthon.
Hozzászólások