Végre eljött, amire mindenki nagyon várt: a dudari hosszúhétvége, Lillussal, a barátokkal, horgászattal.
Elmondhatjuk, hogy mindenki jól érezte magát, különösen Lilla és Beni, ők hamar egymásra találtak, és ha egyikük/másikuk éppen nem aludt, boldogan hintáztak, motoroztak kisautóztak, vonatoztak együtt. Jó volt látni, ahogy a Törpék játszottak - leginkább -szépen, néha kisebb összezördülésekkel (amikor pl. Beni el akarta venni Lillus mozdonyát, vagy amikor Lillus kavicsokkal dobálta Benit). A szeretet azonban kialakult köztük, Beni még sírt is, amikor el kellett válnia Lillustól, Lilla pedig izgatottan mutogatott Benire (monitorra) otthon, amikor a fényképeket nézegettük közösen.
Furcsa módon Lillusnak az alvás nem ment túl jól, pénteken napközben szinte semmit nem aludt (csak az autóban, a lefelé vezető úton - reggel), szombaton másfél órát, vasárnap hazafelé az autóban egy órácskát. Rutinos szülőként meg voltunk győződve, hogy a fáradtság, a friss levegő, és az új izgalmak úgy kimerítik Lillust, hogy gond nélkül alussza végig az éjszakákat. Nos nem így lett, Dudaron nagyon rosszul aludt (amit betudtunk annak, hogy elszokott az utazóágyától), de hogy itthon miért aludt rosszul, arra nem tudjuk a választ.
Mindez természetesen nem befolyásolta hétvége hangulatát, jól éreztük magunkat, kikapcsolódtunk, lazítottunk, napoztunk, és még halat is fogtunk. De ami a legfontosabb: EGYÜTT VOLT A CSALÁD.
Hozzászólások