Lillus ma hivatalosan betöltötte a 16. hetet. Ez azt jelenti, hogy Ő már négy hónaposnak számít, és mától belépett az ötödik hónapba. A védőnő is megnézte ma, mindent rendben talált, és javasolta Anyának, hogy kezdje meg a "hozzátáplálást". Mától mehet a krumpli, répa, és szép fokozatosan minden konyhakerti növény, ami nem 'k' betűs.
IGEN, a krumpli az burgonya, tehát NEM 'k' betűs :))
A házi babamérleg szerint Lilla 5610 grammot nyom.
Az elmúlt napok legaranyosabb fejleménye, hogy Lujzi megtanult cumival a szájában is 'beszélni'. Bármit mond ezzel a technikával, így hangzik: bijubijubijubiju. :)
Mozgalmas hétvégénk volt, újfent. A szombat a Nagyszülők jegyében telt: délelőtt/kora délután Csabai Nagyiéknál voltunk, Csabai Nagypapát köszöntöttük fel születésnapja alkalmából. Este Anya és Apa Ákos koncertre mentek, ami igazi 'vízválasztó' volt: ez volt az első olyan este, hogy Lujzit a Nagyszülőkre bíztuk (Seres Nagyiékra, mert ők közel laknak - így átjöttek hozzánk, bébiszitterkedni). Az este igazán remekül sikerült, Lujzi nagyszerűen viselkedett, a Nagyszülők is állták a sarat, és Anyáék pedig maradéktalanul át tudták magukat adni a hangulatnak, a koncert fergeteges, látványos (és helyenként megható) volt. Anya 'fájósra' is énekelte a torkát. Miközben a Nagyszülőket hazafuvaroztam, Nagymama megjegyezte, hogy Lujzi igazán remek gyermek, jól és kiegyensúlyozottan viselkedett. Erről a kérdésről természetesen a másik felet is megkérdeztük, a válasz egy mosollyal egybekötött 'bijubijubiju' volt.
A vasárnap legnagyobb részét a barátainkkal, Bencéékkel és Anikóékkal töltöttük. (Mindketten Apa gimnáziumi osztálytársai voltak). Bencééknek most három, Anikóéknak négy gyermeke van, szóval igazi gyereksereg volt Bence apukájának budakeszi erdészlakjában. Ebéd után közösen elmentünk kirándulni, a nagyobb gyerekek és Apukák megmászták a Nagy-Kopasz nevezetű természeti képződményt (tengerszint felett rohadt magasan :)), Anyáék a babakocsikkal a hegy lábánál maradtak, a fák árnyékában, ami most nem a nap, hanem a nem annyira rövid zápor ellen védte őket.
Lillussal ma felkerekedtem sétálni (értsd: újabb nyári papucs beszerző körútra). Nem tudom az apja mivel gerjeszti ellenem, de az utóbbi időben észrevettem, ha cipő- és ruhaüzletbe gurulunk be Lujzival, rögtön nyűglődni kezd (szerencsére azért az ordítástól megkímél). Ezeknek az akcióknak kétféle végkimenetele lehet:
Miután sikeresen szert tettem az új lábbelimre, lekenyereztem Lujzát egy hiper-szuper babakanállal. Remélem bejön a számításom... (Nem adok neki 10 évet, Ő fog engem üzletről-üzletre hurcolni, akkor majd én fogok sírvafakadni:-) )
Délután kapott még egy nyári tökfödőt is, miután kiszemeltem, és kezembe vettem a parányi darabot, Apa rögtön kapcsolt és nyúlt a tárcájáért: "Mennyi?".
Lujzi két napja visszatért korábbi jól bevált módszeréhez, a hajnali négy órás keléshez. Így mindössze bő egy hétig élvezhettük a "gondtalan" alvás örömeit Anyával. Reméljük azért lesz még alkalmunk rá:))
Lujzi alvási módszere is sokat formálódott az utóbbi időben. Régen "csak" ficánkolt a kiságyában, ami azt eredményezte, hogy akármelyik oldalára fektettük, reggelre (vagy a soron következő etetésre) BIZTOSAN a hátán volt. Ez mostanra úgy változott, hogy nem csak az alvási pózt változtatja, hanem a helyét is, reggelente az ágy legkülönbözőbb helyén (általában valamelyik sarokban), a leglehetetlenebb pozíciókban ébred (Anya és Apa nagy örömére - ilyenkor ugyanis vidáman kezdődik a reggelük). Egy ilyen pillanatot sikerült is megörökíteni.
A mai hivatalos adat (19:46-kor) a házi babamérleg szerint: Lilla testsúlya 5570 gramm. Gyakorló szülők tudják, ha nap mint nap látod a gyermeket fejlődni, a növekedése akkor is szembetűnő az első időszakban. A legszembetűnőbb azonban az, hogy Lilla végigér a fürdőkádjában:)) Abban, amiben alig öt naposan szinte elveszett.
Kedves Barátaink!
Kis közösségünk egyre bővül (ez a célunk), már 800%-al nőtt a látogatottság a kezdetek óta (azaz kettőről tizenhatra emelkedett a stabil napi látogatók száma :))
Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a megtisztelő érdeklődést, és azt, hogy néhányan közületek már visszajáró látogatói Lillus weboldalának. Egyúttal szeretnénk Titeket ösztönözni arra, hogy gondolataitokat, észrevételeiteket bátran osszátok meg velünk, ezzel is Lillus "emlékkönyvét" gazdagítjátok, aminek mindenekelőtt Ő fog örülni a legjobban.
Köszönjük.
Brekibarátot Szabolcs barátunktól és húgától, Ágitól kapta Lillus. Hasznos funckiója, hogy zenélni is tud, de nem emiatt kedveljük őt (bár néha jól jön:)). Barátságos arcával, színével az első pillanattól kivívta magának Lillus figyelmét.
Brekibarát elválaszthatatlan része lett Lilla mindennapjainak. Úgy is mondhatjuk, hogy igazi családtagnak számít: nincs séta, ha nincs Lillával, de még az autóba sem ülünk be nélküle. Ha Lilla csak úgy, a kedvenc hordozójában tölti az 
idejét, akkor is vele van Brekibarát, aki mosolyogva hagyja magát püfölni, vagy csak egyszerűen fejtámaszként szolgál a jól megérdemelt alvásnál.
Lilla fejlődésében mérföldkő, hogy kb. két napja tudatosan irányítja a kezét, igaz, a távolságot még nehezen méri fel. Brekibarátot az elsők között tüntette ki azzal, hogy kinézte magának (hosszú percekig koncentrálva), majd megfogta és az érintés örömét kihasználva percekig játszott vele.
A hétvége a kollégák/exkollégák jegyében telt.
Pénteken Anya vitte be Lujzit a munkahelyére, ott megmutatta őt a kolléganőinek (legutóbb ők látogattak meg minket, és folyamatosan figyelemmel kísérik Lujzi fejlődését).
Szombaton Apa exkollégái (az előző munkahelyéről) meghívásának tettünk eleget (Brigi, isteni volt a pörkölt!!), Lujzi itt is remekül érezte magát. Eleinte ugyan kicsit meg volt szeppenve a nagy "tömeg" láttán, de kettő percen belül hozzászokott a milliőhöz, utána kíváncsian nézelődött, még aludni is tudott. Szoros barátságot kötött Dinával (aki rögtön a szívébe zárta őt), valamint Dáviddal, Móni nyolc éves kisfiával.
Vasárnap Janiék tettek látogatást nálunk, összekötöttük a kellemest a hasznossal. (Naná, hogy Forma-1 hétvége van!!!). Janiék ráadásul közel is laknak, ami plusz előnyt jelent, ha BL meccs van:). Janit és kedvesét, Jusztit sokadszorra is lenyűgözte Lillus (aki mosolygott és dumált nagyokat).
A jó hangulatról, egy új barátság kezdetéről a mellékelt kép tanúskodik :).
Bemutatjuk a terpeszpelenkát. Muszáj viselnünk, de reméljük, csak egy hónapig. Szerencsére csöppet sem kényelmetlen, - bár meg szokta nyomni a lábunkat-, ez a jókedvünkön nem változtat.
Ma Lujzi megkapta a terpeszpelenkáját. Egy hónapig kell viselnie, azután visszavisszük őt kontrollra, ahol döntenek a továbbiakról. A terpeszpelenka viselete nem okoz gondot Lujzinak, és - bár láthatólag nem kényelmes a cucc-, meg sem kottyan neki. Anyáéknak pedig új feladattal bővült a napi gyermeknevelési teendő-lista: minden pelenkázáskor meg kell Lujzit tornásztatni a doktornéni útmutatásai alapján. A doktornénivel eleinte kacérkodott ugyan Lujzi, de a torna közben eltört a mécses. (Anya szerint nem a tornával volt a gond, hanem azzal, hogy mindez Lujzi akarata ellenére történt).
Itthon aztán már Anya tornáztatta. Anyától ezt simááán tűrte, sírás nem volt. (Apa nagyon büszke a lányára.)
Ebben a hónapban nem kell mennünk többször az ortopédiára.
A második dobás is megtörtént, az eredményről az alábbiakban:
Lillust fogadták az ultrahang-vizsgálaton, ahol megnézték, és semmi fejlődési rendellenességet nem találtak. Illetve igen, jelezték, hogy "fejletlen a csípője a gyermeknek", így a lelettel el kell menni az ortopédiára, ahol felírnak neki egy terpeszpelenkát, prevenciós eszközként. Természetesen az ortopédia ugyanitt, ugyanebben az épületben 'rendel', DE nincs egyidőben rendelés, a megoldás tehát HOLNAP.
A magyar egészségügyhöz intéznék néhány kérdést, de ezek inkább észrevételek maradnak:
Újra dobhatunk - holnapig.
Lillus ma elő volt jegyezve ultrahangos csípőszűrésre. Anya a pesti Nagyszülők segítségével elvitte őt a megadott időpontban a megadott helyre... Itt közölték Anyával, hogy ugyan Lillus valóban elő van jegyezve, de hát ma nincs ultrahang: "nem lettek értesítve?"
Hát nem, nem lettünk értesítve... (Kérdem én: él-e olyan ember ebben az országban, aki annak ellenére, hogy értesítik, megjelenik egy elmaradt vizsgálaton?)
Holnap újra dobhatunk, mert az egészségügy tudja az igazságot: egy gyermek végtelen szabadidővel rendelkezik.
Végre együtt lehet a Család - Lujzi, Anya és Apa. A dolog pikantériája, hogy Apa hétköznaponként későn ér haza, így a közös programok Lujzival korlátozottan hozzáférhetők. A fürdés elmaradhatatlan része Apa hétköznapjainak, de Apának ilyenkor csak néhány fáradt mosoly jut, valamint egy kis csimpaszkodás (értsd: apa vállán könyöklés és az érdekes dolgok megtekintése). A mindennapi Csodákról csak Anya élménybeszámolói alapján értesül Apa, aki ilyenkor természetesen mindig meghatódva néz elsőszülött gyermekére.
A nap csodálatos volt, szinte mindenre volt idő, amit Anya és Apa eltervezett, de a legnagyobb szerep a közös játéké és a hancúrozásé volt. Lujza sokat "beszélgetett", a legkülönösebb szavak széles repertoárját megtapasztalhattuk, ezek (a teljesség igénye nélkül):
És mindezek mellé az elmaradhatatlan mosoly, amivel egyre többször megajándékoz minket. A játék hevében elfáradt gyermek aztán nagyokat szundított kedvenc hordozójában, vagy Anya/Apa mellett, a kanapén. Amikor nem aludt, akkor érdeklődve nézte, ahogy Apa (sokadszorra :( ) újratelepíti a számítógépet, vagy ahogy Anya tüsténkedik a konyhában. Egy kicsit elkeseredett a gyümölcscentrifuga hangjától, de nem volt nehéz megvígasztalni, Anya vállán pillanatok alatt megnyugodott.
Hát így telt az Anyák napja, mindenki nagy örömére. A nap megkoronázásaként Lillus életében először aludta át az éjszakát úgy, hogy még a hajnali 4-kor elkészített elemózsia is érintetlenül maradt az éjjeliszekrényen. Pedig Anya lelkesen "megfőzte", de mire visszaért a konyhából (Kislakás!!!) a gyermek a legigazabbak álmát aludta.
Lujzi a keddről szerdára virradó éjszakát nagyon nyugtalanul töltötte. Ez azért volt nagyon meglepő - és megrázó:) -, mert hat hetes kora óta gyakorlatilag átalussza az éjszakát (Anya és Apa nagy örömére). A 'normál' menetrend a következő:
A Bencéékkel töltött nap után Lujzi hajnali ötig (!!) bírta, mert a friss levegő annyira kitikkasztotta, hogy semmilyen éjszakai teremtmény nem tudta őt kizökkenteni az édes alvásból. Kedden éjszaka - mikor máskor? :) a hosszú hétvége befejeződött, másnap mehetett Apa dolgozni:) - óránként felébredt, Anya szegény éberebb volt, mint valaha. Lujzi kétszer is evett, kettőkor, majd négykor is, de sem előtte, sem közte, sem utána nem tudott rendesen pihenni. Kicsit féltünk attól, hogy ez rendszeressé válik, de a tegnap éjszaka zökkenőmentesen zajlott. Kiváncsian várjuk a ma éjszakát...
.jpg)
Ma Bence barátomékkal piknikeztünk a közeli parkban. (Bencéék Pesten kívül, az agglomerációban laknak, Anyával nevettünk is, hogy nekik a piknik fogalma egy pesti parkban eltöltött kellemes délutánt jelent). A piknik nagyon jól sikerült, a Hölgyek jót beszélgettek (a fiúk is). A nagyobb gyerekek a játszótéren töltötték a délutánt, a legkisebbek főleg háton fekve. Bencééknél három Picúr is van, a legkisebbet Virágnak hívják, és mindössze három héttel idősebb Lillusnál.
Lillus és Virág ugyan 'futólag' találkoztak már, de most töltöttek el együtt hosszabb időt egymással. .jpg)
Láthatólag jól érezték magukat:). .jpg)
A nagy hancúrban a gyerekek (is) elfáradtak, a kellemes délutánt egy vendéglátóipari egységben koronáztuk meg, ahol a legkisebbek jól megérdemelt pihenésüket tölthették (babakocsiban), a nagyobb gyerekek és a hölgyek fagylaltot, Apáék jó hideg vöröscsillagos sört kaptak... A vendéglátóipari egységről kiderült, hogy olyan székkel rendelkezik, ami csak 'egy embert bír el': ezt azután közölte velünk a felszolgáló hölgy, hogy Bence barátom ölébe vette Rékát, mire a szék megadta magát (konkrétan megmihálylott... Hozzá kell tenni, hogy Réka+Bence összesen nincs 75 kilógramm). Ezek szerint EGY 80 kilós ember alatt nem szakadt volna le....
Az egész úgy kezdődött, hogy Anya (életem párja) sokszor mondogatta: "Apa, meg kellene örökíteni ezt az időszakot a Lánykánknak". Mondanom sem kell, hogy kaptunk ajándékba néhány Babanaplót, de mióta Lányunk (Lilla, Lillus, Lujzi, Krumpifej) velünk van, egy betű nem került beléjük (annak ellenére, hogy Anya többször megfogadta: elkezdi :) ). Nos, ez eleddig nem történt meg. Ezért minden női praktikát bevetve próbált rávenni a blogolásra (na, ez egy kicsit azért túlzás...), mint látható, nem kevés sikerrel:)
Én személy szerint a blogolásnak nem vagyok túl nagy híve, több okból is: ma már boldog, boldogtalan (még a miniszterelnök is) blogol, azaz divat lett a blogolás. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz dolog lenne, csak én személy szerint ódzkodom mindentől, ami "divatos". A másik ok, hogy nincs az embernek (szülőnek) ideje arra, hogy blogolgasson, de be kell látnom, megint Anyának van igaza: ha az ember (szülő) okosan osztja be az idejét, mindenre van érkezése (értsd: éjszaka, amig Anya alszik, Apa nyugodtan gyárthatja a bejegyzéseket :))
Álljon itt tehát Lillus története, a kezdetektől napjainkig, azaz 12 hetes és 5 napos koráig, a napló megkezdésének időpontjáig.
Anyának nagyon szép és boldog terhessége volt, hála Istennek, mindenféle komplikáció nélkül, rendben letöltötte a majd' 9 hónapot. 2007 január 28-án este (éjjel) mentünk be a kórházba. 
(Annyira jó érzékkel választotta ki az időpontot Lillus, hogy Anya orvosa, és a szülésznő is éppen ügyeletesek voltak, így nem kellett "forró drótozni". A magzatburok repedését követően Anya szép komótosan lezuhanyozott, felöltözött, és Apával kézenfogva átsétált a kórházba. Hozzá kell tenni, a kórház Kislakitól kb. 5 percre van - gyalogosan). A négy szülőszoba mindegyike szabad volt, ezt kihasználva Anya szinte mindegyikben megfordult, hol a kádban, hol a bordásfalnál töltött rövidebb-hosszabb időt. Ennek köszönhetően Lilla 2007 január 29-én, hajnali 5.05-kor látta meg a napvilágot.
A kórházban minden rendben volt, csak a hazajövetelt követően kezdődtek a "gondok", amiket feltehetően minden kezdő szülő átél elsőszülött csemetéjével. Felsorolok itt néhány ilyet, a teljesség igénye nélkül, természetesen:
Ezek a dolgok azonban többé kevésbé megszüntek, és a Vele töltött idő minden pillanata boldogsággal tölt el bennünket. 3 hónapos korára a születési súlyát megduplázta, túl van két oltáson, valamint az első csípőszűrésen.
Azt mondják, a harmadik hónap a vízválasztó. Halványodik benne a pocakban töltött 9 hónap emléke, kezd tudatára ébredni, szocializálódik. Mi ezt örömmel tapasztaljuk, kezdődhet a kaland...
Hozzászólások