12 hetesen újra elmentünk ultrahang-vizsgálatra, ekkor már Apa is bejött velem. Együtt néztük, ahogy ficánkolsz. Már akkor megmondta a doktor bácsi, hogy nagyon mozgékony vagy… A heves ficánkolás közepette azért sikerült neki profilból lefotóznia Téged: látszik a képen a pici pisze nózid, és a szép babaformád.
Ekkor jelentettük be a Családnak, hogy babát várunk. Mind a négy nagyszülő elérzékenyült a hír hallatán, Seres nagypapi a képet látva még azt is hozzátette: „Olyan szép, hogy csakis kislány lehet.”
Azután augusztus vége felé fizikailag is érezhetővé vált, hogy odabent vagy: egyértelműen mozgolódni kezdtél a pocakomban, ezt én bugyborékolásnak éreztem.
Szeptember elején levették az AFP vizsgálathoz szükséges mintát, majd másnap elutaztunk Korfu szigetére.
A repülőutat jól viselted, csak a leszállás nem tetszhetett, mert úgy éreztem, ki akarsz bújni a pocakomból, mindeközben pedig majdnem bepisiltem.:) Kicsit meg is ijedtem, mert ennyire erősen még sosem forgolódtál, de aztán megnyugodtál (Apa is, mert közben szerencsésen földet ért a repülőgép is). Korfun nagyon jól érezted magad. Én amennyire csak lehetett, óvatosan napozgattam, de persze inkább csak árnyékban voltam Veled. A hűs tengernek sem örültél annyira, de azért egész héten aranyosan mozgolódtál, és hagytad, hogy élvezzük a nyaralást, a pihenést, a kirándulásokat. Féltem, hogy majd fáradékony leszek, de nem voltam, amit az is bizonyít, hogy még Lakones faluba is felgyalogoltunk hármasban, pedig az igazán nehéz túra volt (a szintkülönbség 505 méter, az út maga hozzávetőleg 2 kilométer). Az egész nyaralás alatt mindössze egyszer voltam igazán rosszul, az üvegfenekű hajókázás közben, de az nem a Te hibád volt, hanem az előző esti báránynak mondott húsé.:)
Következik: 2006 október-november
Hozzászólások