Napló Gyermekeinknek

Ahogy azt már említettük, tegnap Lillussal ellátogattunk a közeli strandra a Seres nagyszülők kíséretében. Megérkezésünknek a szomszéd pléden letelepedett két "totyogó" kislány nagyon megörült, hamarjában odariszálták hatalmas pelusukat és Lilla buksiját kezdték simogatni... azaz simogatták volna, de Nagymama féltő kezei gyorsan megóvták Lillust a még kissé hirtelen mancsoktól.

A délelőtt folyamán Törpi aludt egy szűk félórácskát a kocsijában - persze egy kis tili-tolit követően-, azután aranyosan eljátszadozott, hol velünk, hol a helikopterekkel és egyéb játékokkal.

Az egyik játék alkalmával Nagymami épp a Lillus kezében lévő cumiért nyúlt, de a kis szemfüles gyorsan visszanyomta a szájába, nehogymá' elvegyék tőle:-)

A nap további részében is tündérien elgagyarászott, hatalmasakat mosolygott, kacarászott és elbűvölve nézte a lágy szélben táncoló faleveleket, ágakat.

A kora délutáni órákra annyira elpilledt a friss levegőn, hogy mély álomba szenderült, és békésen szuszókált a járgányában közel másfél órán át (ami Seres Lillánál nappal hatalmas dolog).

Lilla hátonfekvésből hasonfekvésbe tud fordulni. Visszafele még nem, de ami késik, nem múlik... Anyáék nagyon büszkék az ő csemetéjükre. 

A mai nap a kánikula jegyében telt, amíg Apa a munkahelyen izzadt, Lilla és Anya a nagyszülőkkel strandon járt. Lillus annyi élményt szerzett, hogy bőven elfáradt. A mai napról részletesebben holnap számolunk be.

Lillus huncut. Olyan aranyosan huncut:)

Mondjuk, ezt tudtuk eddig is, mert olyan elbűvölő dolgokat művel, amiket nem nagyon lehet nem direkt csinálni:) Egyszer például, amikor Anya altatni szerette volna csemetét, és Lilla mindent szeretett volna, csak aludni nem, Anya - jó szülőhöz méltóan -elhatározta, hogy példát mutat. Lefeküdt mellé, szemét lehunyta... mire Lilla is lehunyta a szemét. Kis idő elteltével Anya lopva kikandikált, mert úgy gondolta, hogy Lilla már elpilledt... Ekkor jött a MEGLEPETÉS: az ő kis gyermeke is kukucskált. Mindezt mosolyogva. Hozzá kell tenni, hogy Lillust akkor kell altatni, amikor már annyira fáradt, hogy dörgöli a szemét és nyűglődik, de inkább ébren marad, nehogy lemaradjon valamiről.

Szóval, hétfő este Anya büszkén mesélte Apának, hogy Lilla megevett 160 gramm banános tejpépet (igen, azt...), de most nem porlasztotta, hanem megette. (Mindehhez hozzátartozik, hogy most cumisüvegből kapta, nem kanállal evett.) Ezen a sikerén felbuzdulva Anya kiadta az ukázt Apának: vacsira tejpépet készítsen lányának. Apa így is tett, behozta a tuti cumit is hozzá, hogy minden klappoljon (erre előzőleg Anya nagyobb lukat vágott...) Lilla viszont úgy döntött, hogy márpedig ő nem mutatja meg Apának, hogy igazából szereti a tejpépet, kiköpte a cumit, fintorgott és nemtetszését fejezte ki. Anya hiába próbálkozott többször is, nem tudott egy grammot sem Lillába erőltetni ebből a trutymóból.

Apa gondolatai:

• Anya a banános tejpép védelmében füllentett Apának :D (ezt rögtön el is vethetjük)
• Lilla felismeri, hogy a tejpép összeállítása Apa keze munkáját 'dícséri', ezért nem hajlandó belőle fogyasztani (ezt is elvethetjük: a dobozon van az összeállítási útmutató, Apa ettől nem tért el)
• Lilla Apa jelenlétében nem hajlandó megenni a banános tejpépet. Minden mást igen. (Ez tűnik a legvalószínűbbnek)

Gondolom, a maradék banános tejpépnek ezzel végleg befellegzett. 

Lillus ma betöltötte a 20. hetet. A házi babamérleg szerint 6140 grammot nyom.

Folytatjuk kérdések, dilemmemák rovatunkat. Hétvégén, sétáltatás közben leginkább filozofálni szoktunk Anyával (vagy nosztalgiázunk: ezalatt a 20 hét alatt annyi minden történt, hogy van min nosztalgiázni...). Az ilyen 'filózások' alatt kerülnek elő a fogós-ravasz kérdések, amik ezen a hétvégén leginkább így hangzottak: Honnan tudja egy 4,5 hónapos csöppség, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy megtanuljon ülni? Honnan tudja, hogy egyáltalán ülnie kell, honnan tudja, hogy neki fel kell húznia magát ebbe a helyzetbe? Honnan tudja, hogy melyik a fejlődési szakaszának következő fázisa? Honnan jött rá egyáltalán, hogy ülni másabb, mint feküdni?

Merthogy egyszercsak megfogta Anya kezét, és felült.

Szombaton reggel Lilla elfoglalta új babakocsiját, és átsétáltunk az uszodába, ahol megkapta az úszópelust, rá a kis fürdőnaciját (amit Anya előzőleg kicsit beszűkített, mert a legkisebb méret is nagy volt a gyermekre), majd mindhárman letelepedtünk a gyermekmedence szélére, és kíváncsian vártuk, milyen lesz a Lilla első babaúszása.

A program első lépése egy kellemes babamasszázs volt, amit a  jelenlévő védőnő prezentált Lillus számára. A csodás kezdet után következett az óvatos 'csobbanás', így került Lilla a partról Anya féltő kezei közé. A víz hőmérséklete kellemes - 32 fokos - volt, amit Anya kezdetben melegnek érzett, később már nem annyira... :) Miután Lilla megszokta a vizet, megismerkedett az oktatóhölggyel, aki puszival öntött bele bizalmat, és kedvesen beszélt hozzá. Erre Ő természetesen mosollyal válaszolt, tehát minden feltétele adott volt annak, hogy elkezdődjön a komoly munka.    

Az első elem bemelegítés-szerű volt, Anya hasrafektette Lillát, és a "tekeredik a kígyó" kezdetű gyerekdalt énekelve szlalomozó mozdulatokkal "úsztatta" át egyik partról a másikra (ez kb. 5 méter), majd vissza.  Ezt követte a motorozás: Anya kiültette Lillát a medence szélére, majd óvatos mozdulattal maga felé húzta úgy, hogy hason érkezzen a vízbe. Ott Anya megfordította a gyermeket, és a part felé már a hátán úsztatta. Ez nagyon tetszett Lillának, vidáman mosolygott közben. Az asszisztált merülés már nem csalt mosolyt a gyermek arcára: hason úszott a víz felszínén, miközben Anyának úgy kellett locsolnia Lilla fejét, hogy a víz az arcába folyjon. (A védőnő elmagyarázta Apának, hogy ezzel tanulják meg a gyerekek tudatosan használni az ún. búvárreflexet, azaz a szem lecsuk, lélegzet visszafojt effektust). A rutinos babákat ilyenkor a víz alá is merítették, Lillust elsőre még nem engedte az oktató:) A negyedik elem (a teljes háton úszás a medence egyik partjától a másikig) sem váltotta ki Lilla tetszését teljes mértékben. 

A fentiek kombinációja alkotta a babaúszás teljes programját, amiből majdnem 40 percet bírt Lillus, ezután elfáradt... Fáradtságát diszkrét nyöszörgéssel adta Anya tudtára, így pont a végére, a játékra nem maradt energiája a gyermeknek. 

Anyának nagyon fontos feladata volt, hogy folyamatosan beszéljen Lillához, ezzel érzékeltetve Vele, hogy mellette van és vigyáz rá. Biztosan ez volt az oka annak, hogy már elsőre megbarátkozott a nagy vízzel és a macerával, sőt, helyenként élvezte is a dolgot. Apa pedig nagyon büszke volt, hogy a rutinosabb babákhoz hasonlóan bírta a programot. A szárítkozás után Lilla felöltözött,  a sapka felkerülése után pedig azonnal mély álomba szenderült...   

A héten Anya és Apa úgy döntött, hogy Lillát elviszik kirándulni egy napra, 'szabad levegőre', lehetőség szerint tópartra. Apa a Balatont, a Nagyszülők Velencét javasolták, mondván, hogy Nagymama úgyis ott van munkaügyben, ezáltal összeköthetjük a kellemest a hasznossal.

Pénteken 11 óra körül értünk Velencére, a napos idő ellenére borzasztó szél fújt, így Lillát el kellett "dugni" szélárnyékba. Szegény eleinte nyűgös is volt, de azért el tudott szenderedni az új babakocsijában, és délutánra már egész jó kedve lett, pláne, hogy jól felöltöztettük, (bár úgy terveztük, hogy pucizni fog, egy szál pelusban). A vetkőzésből tehát öltözés lett, felkerült a zokni és a sapka is. Időközben a Nagymama is megérkezett, illetve a kis csapathoz csatlakozott Bandi és Ancsa is, tehát a jó hangulat sem hiányzott.

A babakocsi főpróbája is megtörtént, Lilla a szülők nagy megkönnyebbülésére birtokba vette az új járgányt, csak a beszíjazásnál volt egy kicsit bizalmatlan, nem értette, miért kell ezt a guruló dolgot a hátára szíjjaznunk. Nagyon jót is aludt az új babakocsijában, és nyilvánvalóan élvezte, hogy előre nézhet, és új, érdekes dolgokat láthat. Persze, előfordult, hogy nyöszörögni kezdett, mert nem látta Anyát, vagy Apát, de amint odamentünk hozzá, megnyugodott és zötykölődve élvezte az utazást.  

Ma Lilla megkapta a harmadik(!) babakocsiját...

Az első babakocsi egy nagyon kényelmes és praktikus járgány, Apa exkolléganőjétől vettük, használtan, de szinte új állapotban. Lilla nagyon szereti ezt a kocsit, mert nagy, tágas, csöndes, szép, és úgy ringatózik, mint egy hajó. Egyetlen hátránya, hogy méreténél fogva nem fér be az autóba (illetve igen, de akkor más nem fér bele:)), és nyáron kevésbé jól használható, mert a formája miatt nem jár benne a levegő, és emiatt Lilla meleg időben leginkább kikívánkozik belőle...

A másik babakocsi Maglódon van, Csabai nagyiéknál. Ez valamivel kisebb, mint az otthoni, de még így is elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen beférjen az autóba. Maglódon nagyon jó szolgálatot tesz, Lilla ezt a babakocsit is kedveli. 

A teljes történethez hozzátartozik, hogy Apáék autója nem az a kimondott családi autó, nem nagyméretű babakocsik számára tervezték. Természetesen kényelmes, meg minden, de ha Lillával eddig kirándulást terveztünk, akkor három lehetőség közül választhattunk:

1. Kölcsönkértük Nagypapa autóját, aminek akkora csomagtartója van, hogy egy falu belefér
2. A tervezéskor figyelembevettük a lehetőségeinket, és mérlegeltük, mit hagyunk itthon
3. nem mentünk el (ilyen nem nagyon fordult elő...)

Nos, a fentiek elkerülése érdekében ma felkerekedtünk, és elmentünk babakocsinézőbe. Jön a nyár, Lillával szeretnénk sokat-sokat kirándulni, ezért FELTÉTLENÜL be kellett szerezni egy olyan babakocsit, ami a befér autóba, és emiatt nem kell a gyereket otthon hagyni... Anyának határozott elképzelése volt a babakocsit illetően, olyan furcsa dolgokat mondogatott, hogy: "esernyőre csukható", meg "dönthető háttámlás", stb. :))

Viszonylag rövid idő alatt kiválasztottuk a megfelelő logisztikai eszközt, ami azon túl, hogy tényleg frankó, Apának plusz sikerélményt is nyújtott: a mellékelt összeszerelési útmutató alapján szinte gond nélkül összerakta.

Holnap lesz a "főpróba", Lilla élesben fogja tesztelni.   

Lilla Anya ölében rendetlenkedett, amikor Anya elkezdte (az éppen blogoló) Apát bökdösni: "figyejjémá! Lujzi föl akar ülni". Ekkor megállt az idő, megszűnt a külvilág, csak arra figyeltünk mindketten, ahogy Lilla megteszi első szárnypróbálgatásait.

Az ülés maga többé-kevésbé sikerült is (ne legyünk telhetetlenek, sztem a mellékelt fotók alapján inkább többé), és ahhoz képest, hogy az első próbálkozásai voltak Lillának, viszonylag sokáig tudott megmaradni az ülő pozícióban. Anyán látszott a büszkeség (persze Apán is). 

Lillát lassan-lassan 'kitapasztaljuk' (ez nyilván nem igaz, hiszen nap mint nap szolgál meglepetésekkel a gyermek, de mi azért hiszünk abban, hogy Ő egy boldog baba, mert amit teszünk, az jó neki, legalábbis)...

Az elmúlt hetek, hónapok során számos dologgal találkozott Lilla, ezeket vagy megkedvelte, vagy sem. Természetesen sokkal több 'szereti' dolog van, mint 'nem szereti', ezeket lajstromba vettük, és megosztjuk a közzel:), főleg azért, mert a legtöbb dologról született már bejegyzés, de most egy helyre gyűjtjük ezeket.   

Cumi: Ez az az eszköz, amit szinte minden gyerek kedvel. Szerintem a szülők kímélésére találták ki okos emberek: megnyugtatja a nyűgös a gyermeket, éjszaka segít az el-, és visszaaltatásnál, és ideiglenesen jól jön, ha éppen nincs kéznél elemózsia, és a gyermek már hisztizne, mert azt hiszi, hogy a gonosz szülők éheztetni akarják Őt. De 'csak úgy' is szívesen használja Lilla, elhagyás esetén egy, kettő, vagy négy ujjával pótolja.

Hordozó: Nagy kedvence Lillának. Egészen pici kora óta használja, és bár egyre kevesebb időt tölt benne, még mindig jókat tud benne aludni. Ebben hoztuk haza a kórházból, ami  addigi életünk legmeghatóbb pillanata volt (egy csöpp Törpe egy hatalmas orkán-kezeslábasba bebugyolálva - február lévén -, csak a pici nózija lógott ki a ruhatömegből...), ebben szuszmákolt kisebb korában, élete első napjaiban ebben vittük mindenhová. A hordozó amúgy autósülésként is funkcionál, ezért 'szereti' dologként ideírhatjuk autóban történő utazást is. Lillus imádja az autókázást, a kellemes ringatózás, a motor halk berregése megnyugtatja. Bármikor örömmel ül be az autóba, és ha nem nézelődik, akkor alvással tölti az utazás perceit.

Brekibarát: Naná, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból. Sok betűt nem vesztegetnék rá, több bejegyzés is szól róla. Mostanság ugyan kezd kiesni a pixisből, mert a babakocsin lógó színes helikopterek érdekesebbnek bizonyulnak:). Gondolom, az íze nem változott, Lilla még mindig előszeretettel majszolja.  

Csörgő: Színes, csörög és könnyen megfogható. Csak ideig-óráig köti le ugyan Lilla figyelmét, de a hangjára bármilyen helyzetből azonnal felkapja a fejét, és ilyenkor mindent feledve összpontosít a csörgő megszerzésére.

Fürdés: Az idő előrehaladtával Lilla egyre jobban megkedvelte. Az első itthon töltött napjai alatt még sírt, utána 'csak' tűrte, hogy maceráljuk. Mostanság már előszeretettel pancsol, fröcsköli a vizet és vigyorog, (innen gondoljuk, hogy eljött az idő a babaúszásra). A fürdés elengedhetetlen kelléke a kötelező méredzkedés (amit Lilla végigvigyorog), a sárga fürdetőkád, a fincsi víz, a puha babatörölköző, és a fürdés utáni játék a pelenkázón.

Almás-barackos hami: Az első nem-cumisüvegből-adható-táplálékok között szerepelt. Lilla azóta is rajong érte (bizonyos ételeket csak ezzel 'turbózva' hajlandó megenni). Egészséges is, mert nincs mesterséges anyag benne, és hozzáadott cukrot sem tartalmaz (legalábbis ez van ráírva...) 

Lillus ma betöltötte a 19. hetet, a házi babamérleg szerint 6020 grammot nyom.

Remek hétvégénk volt!!!

Szombaton reggel Lilla ébresztett minket (mint minden reggel:)), majd 8 óra magasságában Anya felhívta a közelünkben lévő uszodát, hogy megérdeklődje, milyen módon tudnánk beleszimatolni a babaúszás feelingjébe. A telefon másik felén ülő hölgy nagyon kedves volt, meginvitált bennünket, hogy nézzük meg a babaúszást élőben. Felpakoltuk hát Lillát, beültünk az autóba és átgurultunk az uszodához. A babaúszás aranyos (és kellően meggyőző) volt: egy csomó baba pancsolt a medencében, akiket a szüleik vezényszóra 'maceráltak': éneklés közben a víz felszínén úsztatták a gyerekeket, majd a víz alá merítették őket. A babák ezt láthatóan élvezték (vagy legalábbis nem sírtak), így eldöntöttük, hogy Lilla is csatlakozik jövő szombaton a többi gyermekhez. Kapott is egy pelusra húzható fürdőnacit (köszönhetően az ÁNTSZ előírásnak), illetve Anya a héten beszerzi a szükséges orvosi hozzájárulást, valamint az úszópelust is. 

A szombati nap eseményeihez tartozik még, hogy Apa is kapott egy számára naccerű dolgot: egy újabb, jobb, hiperszuperebb fényképezőgépet, amivel még profibb képeket tud készíteni imádott lányáról. (A mellékelt kép már ezzel készült).

Vasárnap lakásnézéssel egybekötött kirándulást tettünk a közeli parkba (merthogy Anya és Apa lakásvásárlási projektben vannak), Lilla pedig alvással töltötte ezt az időszakot. Jó fülledt idő volt, Lilla nem is nagyon bírta a hőséget a babakocsiban, ébredés után rögtön nyűgös lett, így a hazaút nagy részét vállon csimpaszkodva tette meg.

 Anya új furfanghoz folyamodott az etetés terén: a főtt krumplit (amit Lillus nem szeret) barackkal ízesíti, így 85 grammot be is tudott applikálni a Kislányába. A 85 gramm után újból beindult a porlasztóeffektus, innen tudta Anya, hogy Lillának elég volt a krumpliból:). Egyebek mellett Lilla egyre több időt tölt hason, egyre jobban élvezi ezeket a pillanatokat. Ha valamelyik kedvencét elétesszük, akkor teper is érte (értsd: mászni még nem tud, de a reflex benne van, az így elért sebessége 0 km/h), mindaddig, amíg el nem fárad (és amit természetesen sírással ad a tudtunkra). A hason fekvés amúgy jót tesz a has- és hátizomzatnak, mialatt Apa blogol, Lilla épp a felülést gyakorolja Anya ölében, nem kevés sikerrel.

Nahh, letettünk arról, hogy Lujza tejpépet kapjon vacsorára. Ennek nyomós okai vannak, íme a sztori, cenzúrázatlanul:

Apa újfent előírásszerűen bekeverte a tejpépet. Az ízéről annyit: a dobozon gigantikus banánszeletek  vannak, bár Anya szerint olyan íze van, mint a teljes kiörlésű lisztnek, Apa szerint emlékeztet kissé a banánra is,  (de ehhez be kellett hörpölnie belőle jó 30 grammot). A keverés nem sikerült tökéletesen, borsónyi gömböcök maradtak a pépben (ettől pép, nem?), de a gyermek számára ez nem volt annyira vicces, ugyanis a borsónyi gömböcök nem jutnak át a cumi gombostűnyi résén. Ekkor a gyermek már picit morcos volt, de türelmesen megvárta, amíg Anya kicserélte a cumit nagyobb lyukúra. 

A következő felvonás rövid volt, de legalább ennyire eredményes. Ezen a cumin sem fértek át a borsónyi gömböcök, így Anya az "Apa, hozd be a macispoharat" felkiálltással véget vetett a szerencsétlenkedésnek. Apa rém büszkén hozta a poharat, tudván, az ő nagy lánya kanállal fog enni:))

Innentől felgyorsultak az események. Az áttöltéskor kiderült, hogy a 'borsónyi' jelző enyhe, valahol a mandula (csonthéjasan!) és a vetőkrumpli közötti méret felel meg a göböcök nagyságának, így Anyának normalizálnia kellett a helyzetet a kanállal (átnyomkodta). Lujza ekkor már annyira éhes volt, hogy ezerrel falta a tejpépet, mire Anya sugárzó arccal közölte Apával: "ízlik neki!!" A negyedik kanál után azonban vélhetően valamennyire ráébredhetett a gyermek, hogy neki ez annyira mégsem jó, és elkezdte kifelé nyomkodni a 'finom' banános vacsorát. Anya gyengéden, de határozottan tuszkolta vissza a gyermek szájába ezeket a 'finom' falatokat, mondván "nehogymár éjjel arra keljen a gyerek, hogy éhes" :)).

Azonban a csecsemők türelme is véges, leleményességük pedig határtalan. Lujza rájött, ha egyben kinyomja a pépet, azzal Anyának óriási fegyvert ad a kezébe (a visszatuszkolás fegyverét), TEHÁT porlasztani kell a cuccost. A porlasztó gépezet (Lujza) ezzel beindult, és egy fordított porszívót (porfújót:)) megszégyenítő teljesítménnyel küldte a pépet a levegőbe, amiből kevés került az előkére, még több Anyára:))

Anya tántoríthatatlan, ha a gyermekéről van szó, ezért vitézül helytállt az etetésnél, de a gyerek ekkorra már egyre türelmetlenebb volt, végül az elkészített normál vacsorát sem volt hajlandó megenni. Nem kevés időbe tellett, mire le tudtuk nyugtatni, csendesíteni.

Az etetés végén a szülők levonták az esetből a maguk egymondatos tanulságát:

Apa:"szerintem napközben próbáld meg ezzel a sz*rral megetetni..." Anya:"legközelebb a fürdőszobában fogom etetni a gyereket..."

Ma Lilla átaludta az éjszakát: 4 órakor ugyan ébredezett, Anya el is készítette a hamiját, de Lilla ezt már nem várta meg, a játszócumija birtokbavétele után ismét álomba szenderült.

Anya új módszert szeretett volna kipróbálni az éjszakai alvás elősegítése érdekében, ez az ún. tejpép alkalmazása lett volna... ha sikerül. Apa bekeverte a cuccost előírásszerűen, de nem volt kéznél olyan etetőcumi, ami megfelelő áramlási sebességgel tudta volna biztosítani, hogy a gyermek magához vegye a benne rejlő vacsi-adagot. Hogy pontosak legyünk: Lilla szívta, szívta, de alig jött 'anyag' a cumisüvegből. Lilla egy ideig türelmes volt, de aztán feladta, (megunta - ezt hangos sírással adta a tudtunkra. Van ugyan a háztartásban főzelékes etetőcumi, de az másik cumisüveghez való: ezt ma próbáljuk ki, reméljük, több sikerrel járunk). Maradt a jól bevált (és megszokott) hami, ezzel pótolta Lilla az elmaradt kalóriákat.

A mai nap történése, hogy Anya visszavitte Lillát a csípő-ultrahangra. Lilla csípője rendben van, 27-én kell vinni a gyermeket a szakorvoshoz, aki megmondja, elhagyható-e a terpeszpelus, vagy sem. Ami a játékot illeti, Ifjú Erőművészünk nagyon komolyan veszi: nem a habtapin található játékokat ütögeti a gyermek, hanem magát a habtapit akarja emelgetni: megragadja valamelyik szárát, és rángatja, húzza-tolja, mit sem törödve a ringatózó macival, kockával, kulcscsomóval és bobóccal. Persze csak emelgetné, mert rajta fekszik :)))

Lujzi ma határozott kacagást hallatott, többször egymás után. Kacagott már ugyan korábban is, (vagy legalábbis annak hittük), de ilyen felismerhető, egyértelmű nevetést még sosem hallotuk Tőle. A kacagásával először Apát tüntette ki, aztán Anya játszott vele, és Anya kezében szinte folyamatosan kacagott, néha még sikkantott is, egyértelműen kifejezve azt, hogy a móka tetszik neki, sőt...

Anyát nagyon meghatotta Lilla tetszésének eme kifejezése, könnyes is lett a szeme, ahogy hallgatta a Lányát.

Lilla ma töltötte be a 18. hetet. A házi babamérleg szerint 5890 grammot nyom. 

Anyával a hétvégén sokat beszélgettünk, és több olyan kérdés is előkerült, amire nem tudjuk a helyes megfejtést. Ha valaki tudja a megoldást (vagy akár megoldásokat), kérjük ne habozzon, ossza meg velünk:

1. Nemalvás. Gyakorlatiasan és szisztematikusan, lépésről lépésre próbáltuk Lillát rászoktatni arra, hogy átaludja az éjszakát. A kezdeti éjszakánkénti 3-4 etetés a második hónapra 1-re redukálódott, és örömmel nyugtáztuk a 14. hét környékén azt az időszakot, amikor átaludta az éjszakákat. Ez az időszak bő egy hétig tartott, azóta újra megszokottá vált a hajnali 4-es etetés. Mi az oka annak, hogy visszatértünk a korábbi állapotra, illetve a kérdést úgy is feltehetnénk: ha akkor nem, akkor most miért mégis? Semmilyen körülmény nem változott.
2. Hajnali nyűglődés. Egy ideig, születésétől kezdve a 8-10. hétig minden hajnalban nyűglődött Lilla. Ez abban nyilvánult meg, hogy az aktuális etetés után sokáig, akár órákig is nyögött, annak ellenére, hogy rendesen büfizett és elaludt vállon. A nyűglődés minden hajnalban 3 és 5 óra között volt esedékes - esetenként 30 percig tartott, de volt, hogy két órán keresztül. 5 óra után pedig mintha elvágták volna-abbamaradt.  (A dologban az volt a 'kísérteties', hogy a születése utolsó szakasza ugyanebben az időintervallumban zajlott le, és bizony volt, aki a születési traumával indokolta a jelenséget). Mi mindent kipróbáltunk, de hasztalan: GripeWatert adtunk neki (hátha a hasa fáj - ez néha csökkentette a tüneteket). Próbáltuk büfiztetni még, nyugtatni, de nem volt nyerő. Az biztos, hogy az éjszakai etetések elmaradásával a jelenség megszünt, DE vajon összefüggés volt-e az etetés és a nyűglődés között? Ha nem, akkor mi volt a nyűglődés oka? És miért mindig 3 és 5 óra között? Egy biztos: néha mostanában is előfordul, hogy 2-3 óra körül eszik a gyermek. Nyűglődés azonban nincs.
3. Etetési póz. A klasszikus etetés ugye úgy néz ki, hogy a szülő (többnyire Anya) karba fogja a gyermeket, és tuszkolja a szájába a dudlisüveget (sörösüveget - a nagypapa nevezi így a mérete miatt). 3 hete azonban Lilla nem bír megmaradni karban (elkezd ordítani, akkor is ha az etetődudli a szájában van), ezért a legtrükkösebb módszerekhez kell folyamodnunk. Ha a baba ösztönösen táplálkozik, akkor miért rossz neki az a póz, amiben 14 hétig kiválóan érezte magát?

Szóval ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják Anyát és Apát. A felsorolás természetesen nem teljes, folyt. köv.

Bár Lilla szombaton tünetmentes volt, vasárnap délelőtt ismét hőemelkedést produkált, igaz, ez csekély mértékű volt, 37,1 Celsiuson tetőzött. Fognak egyelőre semmi nyoma, a Fog-Apa mérkőzés jelenlegi állása 0:1. Mindenesetre - elsősorban Lilla érdekében - lemondtuk a hétvégi programjainkat, hadd pihenjen a gyermek. Persze, az is fontos szempont volt, hogy szombaton Apa exkollégájáékhoz mentünk volna, ahol egyéves Törpe van, Őt semmiképpen sem szerettünk volna megfertőzni, mert akármi is lappanghat Lillában. Lacus, Levus, remélem, mihamarabb be tudjuk pótoljuk a látogatást!!

Vasárnap Janiékhoz mentünk volna, de őket is lemondtuk, (a lemondó sms Janit épp a közeli hipermarket sörosztályán találta, így a sörök idejében visszakerültek a polcokra. De csak rövid időre!)

Ezért mindössze egy rövid látogatást tettünk Maglódon, és a hétvége legnagyobb részét itthon töltöttük. Mint minden rosszban, ebben is volt jó, mégpedig az, hogy együtt lehetett megint a család, és hármasban tölthettük a két napot. Sokat játszottunk Lillával, Anyával pedig sokat-sokat beszélgettünk,  visszaemlékeztünk az első napokra, amikor Lilla még 5 és 10 grammokat evett (ez mára 150 gramm) egy étkezésre. A legkisebb dudlisüveg alján alig volt anyatej, ma pedig - Nagypapa szóhasználatával élve - sörösüvegből kap enni a gyermek.  A legtartalmasabb beszélgetésünk egy csokor megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. Ezeket összeszedjük és egy külön bejegyzést szentelünk rá...

Reggel AZONNAL átmentünk doktornénihez. Szerencsénkre 8-tól 10-ig van pénteken a betegrendelés, így Lujzit a reggelije után bepakoltuk az autóba és meg sem álltunk a gyermekorvosi rendelőig (ami kevesebb, mint 5 percnyi autóút). Alig kellett várakoznunk, szinte rögtön sorra kerültünk.

A doktornéni megvizsgálta Lujzát, és gyakorlatilag Anya véleményét erősítette meg: a gyermek torka szép, így szinte bizonyos, hogy a hőemelkedés hátterében a fogzás áll. Fel is írt Lujzinak valami kanalas löttyöt, amiért Anya több, mint 15 percet állt sorba. Természetesen 15 perc nem a világvége, de egy nyűglődő, síró gyermekkel a válladon annak tűnik... (A háziorvosi rendelő közvetlen közelében van a kerület egyetlen olyan patikája, ahol szinte semmit nem tartanak, és Anya azon izgult ebben a 15 percben, nehogy az előtte állók sorsára jusson, akik nem tudták kiváltani a receptjüket, lévén, hogy a felírt gyógyszer nem volt készleten). Anya szerencsés volt, ki tudta váltani a szert, és Lujzit kissé megnyugodva vihettük vissza a nyugodt Kislakiba, pihenni.

Anya nagyon dícsérte az orvosságot, mert lázcsillapító hatása mellett fájdalomcsillapító is. Lujzi jobban is lett tőle, a délutánt már szinte tünetmentesen töltötte. Seres Nagyiék lelkesen jöttek látogatóba, a nagymama büszkén mutogatta a munkából hazaérkező Apának Lujzi állítólagos 'fehér' fogínyét, amit Apa ugyanolyan szkeptikusan fogadott, mint a doktornéni diagnózisát.

Mindenesetre Anya behűtötte a rágókát, amit Lujzi előszeretettel tolt be a szájába, ezzel még tovább rombolva Apa RENDÍTHETETLEN álláspontját.

Lujzi ma gyakorlatilag átaludta az egész napot. Estére Anyának és Apának is gyanús lett a sok alvás (először az álmosító időnek tudtuk be a sok durmit), de aztán feltűnt, hogy melegebb a gyermek homloka a megszokottnál... Innentől a cumihőmérőre bíztuk a dolgot, ami ki is mutatta, hogy Lujzi hőmérséklete bizony 37,8 Celsius fok.

Anyával rögtön áttanulmányoztunk némi irodalmat, de konkrét megfogható adatot nem találtunk. Két eset jött számításba:

1. Fogzás. Anya azonnal felhívta Anyukáját, (aki Apával teljesen megegyező véleményen volt): a fogzás még túl korai, 4 hónaposan nem valószínű. Mindenesetre Anya átnézte Lujzi ínyét, de duzzanatra utaló nyomokat nem talált.
2. Megfázás. Vagy a békéscsabai kirándulás alkalmával fázott meg (az autó klímája a legvalószínűbb), vagy azért, mert megizzadt állapotában hidegebb helyre vittük (ennek is nagy a valószínűsége). Esetleg, hogy valakitől elkapott valamit, bár annyira nem volt emberek között.

Reméljük, hogy semmi komolyabb dolog nem áll a háttérben. Este még lázmérőzzük, és szükség esetén lázcsillapítót kap. Ha nem javul az állapota, holnap meglátogatjuk a doktornénit...

Lillus ma a naptár szerint is betöltötte a negyedik hónapot. A házimérleg szerint 5730 grammot nyomott, a növekedés lassulása egyenesen arányos a korábbi fülledt meleg napok okozta étvágytalansággal. 

Korábban már írtunk bővebben Brekibarátról. Nos, Lillus képességei látványosan fejlődnek (napról napra), és már nem is elég neki a szimpla érintkezés a kedvenc tárgyaival, meg is kell KÓSTOLNIA őket. Ez történt Brekibaráttal is, aki szegény innentől nem csak színében és formájában hasonlít természetbeli rokonaihoz, hanem nyálas, csúszós állagában is.

A másik kedvenc a csörgő. Lillus felfedezte, hogy hangot ad ki, és nem elhanyagolható, hogy a szivárvány minden színében pompázik. Érdekes, ha Anya, vagy Apa tartja, és lehet csörgetni a színes virágforma lógó mütyűröket, de igazán akkor jó a móka, ha Lujzi megragadja, és csörgeti, zörgeti (Anya és Apa aggódó tekintetével kísérve, nehogy fejbeverje magát a gyermek). 

Természetesen, játék nélkül is elboldogul Lujzi. Ennek egyik formája a lábemelgetés (páros lábbal), ami jobbra, vagy balradőléssel párosul(hat). A mozgásnak ezt a formáját bármilyen helyzetben, sőt akár Brekibaráttal, vagy csörgővel a kezében is be tudja mutatni a gyermek, az sem zavarja, ha akadályba (Anyába, vagy Apába) ütközik.

A lábemelgetést elég intenzíven műveli Lujza, gyakorlatilag alvásidőn kívül folyamatosan.  Persze, óriási előnye is van a lábemelgetésnek: így el tud fordulni a szőnyegen, és azok az érdekes (és olykor nem engedélyezett) dolgok, amik mögötte vannak (pl. televízió), megtekinthetők, csak kitartás kérdése, (és Anya vagy Apa se vegye észre.:)) ) 

A következő móka, hogy belefúrja a kis arcát a takarójába (vagy a pelusba - akármibe, ami kéznél van), és majszolja, nyálazza, amíg a cumi a szájába nem kerül. Ekkor vagy elalszik (ha álmos), vagy kiköpi a cumiját, és kezdi a műveletet előről. Mindezt addig ismétli, amíg meg nem unja :)    

Ma Ildiék, (Anya kolléganője) és családja (egészen pontosan Beni, Ildi és Laci) látogattak meg minket. Beni másfél éves tündér kisfiú, élénk érdeklődést mutatott Lillus, de még inkább a saját itókája iránt. Ildiék elmondása szerint Beni "annyit iszik, amennyit kap", ezért csak minimális mennyiséget öntenek egyszerre a dudlisüvegébe. Természetesen Beni emiatt három percenként mutogatta az üres dudlisüvegét, nagy vidámságot okozva nekünk. Kívánjuk Ildiéknek, hogy sok örömük legyen még Benivel!!

Lillus kicsit nyűgös volt a közeledő vihar miatt, de azért aranyosan viselkedett. Keveset vigyorgott is, és bár sokat aludt, érezhetően fáradt maradt. Azért aranyosan hagyta, hogy Beni megszeretgesse, (naná, melyik Kishölgy tudna ellenálni egy ilyen csábító fiatalembernek?:) )

Köszönjük Ildiéknek a látogatást, és reméljük, hamarosan 'halas' közegben is tudunk találkozni (ugyanis Laci és Apa érdeklődése megegyezik a horgászat tekintetében:)) )

A védőnő javaslatára megkezdtük a hozzátáplálást. Anya nagyon felkészült, egy olyan hiperszuper kanál segítségét veszi igénybe ehhez a művelethez, ami extrém hő hatására megváltoztatja a színét. Ezzel a nyelv megégetése, vagy elfagyasztása KIZÁRVA. Halkan jegyezném meg: Lujza sem fagyasztott, sem főzött gyümölcsöt nem kap, KIZÁRÓLAG szobahőmérsékleten fogyasztjuk :)))

Anya először az almával próbálkozott, amit vagy kézzel, vagy gyümölcscentrifugával pépesít. Elsődeleges szempont a természetesség (már amennyire a hipermarketekben kapható gyümölcsök természetesnek mondhatók), de ha a helyzet úgy kívánja (utazás, pl), akkor bizony bébiételhez kell folyamodni. Lujzinak ezek közül az őszibarackos-almás turmix jön be, ennek elfogyasztási technikája a következő:

• bizalmatlan tekintet a kanálra
• minimális mennyiség a száj szélére
• óvatos ízlelgetés
• széles vigyooooooor
• szájtátás, habzsolás

Az etetés eredménye egy jóllakott, elégedett gyermek, akinek az állapotát a mellékelt kép hivatott  bemutatni. 

Utazás Békéscsabára. A dolog apropója, hogy Békéscsabán sörfesztivál és csülökfőző verseny volt, így a család meglátogatta Apa csabai kollégáit: összekötve a kellemest a még kellemesebbel:). A Békéscsabára vezető út Lujzi számára (is) egyhangúan telt, a szokásos 30 perces nappali alvásaiból kettőt mutatott be az úton.  

A leérkezés utáni első út a fesztiválra vezetett, ahol Lujzi ismét bebizonyította, milyen nagyszerű lány is Ő: bűbájos volt, mosolygott és a hangzavar ellenére  remekül tudott aludni. Késő délután cuccoltuk őt "haza", de csak azért, hogy a kezdődő koncertek "dobésbasszusa" ne zavarja meg a pici szívét. 

A szállás remek volt (köszi Anita és Viktor!!). Lujzinak ugyan nehézségei voltak a fürdéssel, szokatlan volt neki, hogy nem a saját sárga kádjában pancsizik. A békéscsabai túra amúgy emiatt is volt érdekes: ez volt az első alkalom, hogy Lujzi nem az ő jól megszokott otthonában tölti az éjszakát. Nem volt sárga fürdőkád, nem volt mackóstakesz, nem volt pelenkázón fekve függönytépés, nem volt pihe-puha kiságy sem, s bár kifejezetten erre az alkalomra kapott a Kiscsajszi egy utazóágyat, az sajna nem teljes mértékben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Talán a következő alkalommal mindenhárman rutinosabbak leszünk.

Az éjszaka zűrösen és nyugtalanul telt - köszönhetően a hatalmas viharnak, jégesőnek és szélnek. Lilla fel-felriadt, emiatt hajnali 5 órakor Anya át is költöztette közénk a "szülői" vendégágyba, így még fél kilencig tudtunk pihenni mindhárman.

Vasárnap - ahogy Anyával megbeszéltük-, megálltunk a közeli Szarvason, egy kellemes séta és egy még kellemesebb halászlé erejéig. Lujzi a párás meleg miatt nyűgi volt, ezért a csárdában fel-fel kellett venni őt nyugtatgatni. Az ilyen alkalmakat Lujzi arra használta fel, hogy kíváncsiskodjon, mi történik a szomszéd asztaloknál, Anya vagy Apa mögött. Felvette a könyöklős-támaszkodós csimpaszkodó-pózt, és a legbájosabb 'látomámhogymitörténik' nézésével elbűvölte a környező asztalok vendégeit.

A hazaút innen még eseménytelenebbül telt, mint az odaút, Lilla végigaludta az egészet, mindössze egy peluscserére állt meg a család, Kecskemétnél.

Itthon azután Lujzi boldogan vette birtokba újra a jól megszokott dolgokat. Az esti pihenő előtt rövid beszélgetést folytatott a mackóstakesszel, vidáman szemlélte a függönyt a pelenkázóról, telivigyorral pancsikolt a kiskádjában, és álomra szenderült a kiságyában, ahová Anya most úgy tette le, hogy "hátha elalszik".

Természetesen a békéscsabai út új emlékekkel gazdagította Lujzit: megismerhette Apa kollégáit és családjaikat. Fizikai kontaktus alakult ki közte és Bendiboy (Apa főnökének 9 hónapos kisfia) között: Lujzi csimpaszkodott és kíváncsian méregette Bendegúzt, aki pedig Lujzi sapkájára pályázott, de mindezt olyan ügyesen álcázva, mintha érdeklődését kizárólag Lujzinak szentelné :))) Lujzi barátságot kötött még Viktorral, Anitával és "talpcsiklandozó" Nico kutyussal is.

Lujzi hétfő este 8 órakor feküdt le, és 1/4 9-kor ébredt kedden reggel. Mindössze egyszer kelt fel, hajnali 4-kor :), enni. A rendkívüli meleg miatt Lujzi nem eszik annyit, mint ahogy eddig megszoktuk (150 g, naponta 6x), de nem aggódunk, mert a védőnő felhívta a figyelmünket erre.

Kedden az álmosító idő ellenére is feltűnően jó kedve volt Lujzinak, erről a mellékelt kép tanúskodik. Kicsit fáradékonyabb volt ugyan, mint szokott lenni, (másfélszer többet aludt a szokásosnál), de estére így is elfáradt, és nyűgös volt, mire Apa hazaérkezett. Azért a napi Apa-mosoly nem maradt el :).

Szerdán szurit kapott a Kisasszony, (gyermekbénulás elleni szérumot). A szurinál kb. öt másodpercig pityergett, de azután Anyánál megnyugodott, és mosolyával elbűvölte a doktornénit. A közeledő nyárra való tekintettel (közeledő?? ma is 31 fok volt a városban) Anya napozókrémet íratott fel a doktornénivel, de alapanyag hiányában nem tudták elkészíteni a patikában. Holnap megy érte Lujzi és Anya.