Az egész úgy kezdődött, hogy Anya (életem párja) sokszor mondogatta: "Apa, meg kellene örökíteni ezt az időszakot a Lánykánknak". Mondanom sem kell, hogy kaptunk ajándékba néhány Babanaplót, de mióta Lányunk (Lilla, Lillus, Lujzi, Krumpifej) velünk van, egy betű nem került beléjük (annak ellenére, hogy Anya többször megfogadta: elkezdi :) ). Nos, ez eleddig nem történt meg. Ezért minden női praktikát bevetve próbált rávenni a blogolásra (na, ez egy kicsit azért túlzás...), mint látható, nem kevés sikerrel:)
Én személy szerint a blogolásnak nem vagyok túl nagy híve, több okból is: ma már boldog, boldogtalan (még a miniszterelnök is) blogol, azaz divat lett a blogolás. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz dolog lenne, csak én személy szerint ódzkodom mindentől, ami "divatos". A másik ok, hogy nincs az embernek (szülőnek) ideje arra, hogy blogolgasson, de be kell látnom, megint Anyának van igaza: ha az ember (szülő) okosan osztja be az idejét, mindenre van érkezése (értsd: éjszaka, amig Anya alszik, Apa nyugodtan gyárthatja a bejegyzéseket :))
Álljon itt tehát Lillus története, a kezdetektől napjainkig, azaz 12 hetes és 5 napos koráig, a napló megkezdésének időpontjáig.
Anyának nagyon szép és boldog terhessége volt, hála Istennek, mindenféle komplikáció nélkül, rendben letöltötte a majd' 9 hónapot. 2007 január 28-án este (éjjel) mentünk be a kórházba. 
(Annyira jó érzékkel választotta ki az időpontot Lillus, hogy Anya orvosa, és a szülésznő is éppen ügyeletesek voltak, így nem kellett "forró drótozni". A magzatburok repedését követően Anya szép komótosan lezuhanyozott, felöltözött, és Apával kézenfogva átsétált a kórházba. Hozzá kell tenni, a kórház Kislakitól kb. 5 percre van - gyalogosan). A négy szülőszoba mindegyike szabad volt, ezt kihasználva Anya szinte mindegyikben megfordult, hol a kádban, hol a bordásfalnál töltött rövidebb-hosszabb időt. Ennek köszönhetően Lilla 2007 január 29-én, hajnali 5.05-kor látta meg a napvilágot.
A kórházban minden rendben volt, csak a hazajövetelt követően kezdődtek a "gondok", amiket feltehetően minden kezdő szülő átél elsőszülött csemetéjével. Felsorolok itt néhány ilyet, a teljesség igénye nélkül, természetesen:
- Anyatej. Mennyisége hektikusan alakult, a homeopátiás szerek hol segítettek, hol nem (tehát nem). A hasonló élethelyzetben lévő barátnők "csodareceptjei" sem igazán érték el a kívánt hatást (zeller, főtt krumpli, húsleves, stb.). Apa az alkoholmentes sörre esküdött, a hatás itt is elmaradt. Talán az alkohol hiánya miatt :D
- Éjszakai (nem) alvás. Hm. A korházban bezzeg átaludta az éjszakákat, itthon vajh' miért nem?? :). Rá kellett jönnünk, hogy a "nemalvás" nevű betegség kóros, azonnal megfertőzte Anyát és Apát is.
- Pocakfájás. Amellett, hogy Lilla nem volt igazán pocakfájós, bizony voltak emésztési problémái. Itt azonban a homeopátiás szerek beváltották a hozzájuk fűzött reményt (orvostudomány rulez!!!)
Ezek a dolgok azonban többé kevésbé megszüntek, és a Vele töltött idő minden pillanata boldogsággal tölt el bennünket. 3 hónapos korára a születési súlyát megduplázta, túl van két oltáson, valamint az első csípőszűrésen.
Azt mondják, a harmadik hónap a vízválasztó. Halványodik benne a pocakban töltött 9 hónap emléke, kezd tudatára ébredni, szocializálódik. Mi ezt örömmel tapasztaljuk, kezdődhet a kaland...
Hozzászólások