Reggel AZONNAL átmentünk doktornénihez. Szerencsénkre 8-tól 10-ig van pénteken a betegrendelés, így Lujzit a reggelije után bepakoltuk az autóba és meg sem álltunk a gyermekorvosi rendelőig (ami kevesebb, mint 5 percnyi autóút). Alig kellett várakoznunk, szinte rögtön sorra kerültünk.
A doktornéni megvizsgálta Lujzát, és gyakorlatilag Anya véleményét erősítette meg: a gyermek torka szép, így szinte bizonyos, hogy a hőemelkedés hátterében a fogzás áll. Fel is írt Lujzinak valami kanalas löttyöt, amiért Anya több, mint 15 percet állt sorba. Természetesen 15 perc nem a világvége, de egy nyűglődő, síró gyermekkel a válladon annak tűnik... (A háziorvosi rendelő közvetlen közelében van a kerület egyetlen olyan patikája, ahol szinte semmit nem tartanak, és Anya azon izgult ebben a 15 percben, nehogy az előtte állók sorsára jusson, akik nem tudták kiváltani a receptjüket, lévén, hogy a felírt gyógyszer nem volt készleten). Anya szerencsés volt, ki tudta váltani a szert, és Lujzit kissé megnyugodva vihettük vissza a nyugodt Kislakiba, pihenni.
Anya nagyon dícsérte az orvosságot, mert lázcsillapító hatása mellett fájdalomcsillapító is. Lujzi jobban is lett tőle, a délutánt már szinte tünetmentesen töltötte. Seres Nagyiék lelkesen jöttek látogatóba, a nagymama büszkén mutogatta a munkából hazaérkező Apának Lujzi állítólagos 'fehér' fogínyét, amit Apa ugyanolyan szkeptikusan fogadott, mint a doktornéni diagnózisát.
Mindenesetre Anya behűtötte a rágókát, amit Lujzi előszeretettel tolt be a szájába, ezzel még tovább rombolva Apa RENDÍTHETETLEN álláspontját.
Hozzászólások