Bár Lilla szombaton tünetmentes volt, vasárnap délelőtt ismét hőemelkedést produkált, igaz, ez csekély mértékű volt, 37,1 Celsiuson tetőzött. Fognak egyelőre semmi nyoma, a Fog-Apa mérkőzés jelenlegi állása 0:1. Mindenesetre - elsősorban Lilla érdekében - lemondtuk a hétvégi programjainkat, hadd pihenjen a gyermek. Persze, az is fontos szempont volt, hogy szombaton Apa exkollégájáékhoz mentünk volna, ahol egyéves Törpe van, Őt semmiképpen sem szerettünk volna megfertőzni, mert akármi is lappanghat Lillában. Lacus, Levus, remélem, mihamarabb be tudjuk pótoljuk a látogatást!!

Vasárnap Janiékhoz mentünk volna, de őket is lemondtuk, (a lemondó sms Janit épp a közeli hipermarket sörosztályán találta, így a sörök idejében visszakerültek a polcokra. De csak rövid időre!)

Ezért mindössze egy rövid látogatást tettünk Maglódon, és a hétvége legnagyobb részét itthon töltöttük. Mint minden rosszban, ebben is volt jó, mégpedig az, hogy együtt lehetett megint a család, és hármasban tölthettük a két napot. Sokat játszottunk Lillával, Anyával pedig sokat-sokat beszélgettünk,  visszaemlékeztünk az első napokra, amikor Lilla még 5 és 10 grammokat evett (ez mára 150 gramm) egy étkezésre. A legkisebb dudlisüveg alján alig volt anyatej, ma pedig - Nagypapa szóhasználatával élve - sörösüvegből kap enni a gyermek.  A legtartalmasabb beszélgetésünk egy csokor megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. Ezeket összeszedjük és egy külön bejegyzést szentelünk rá...