Utazás Békéscsabára. A dolog apropója, hogy Békéscsabán sörfesztivál és csülökfőző verseny volt, így a család meglátogatta Apa csabai kollégáit: összekötve a kellemest a még kellemesebbel:). A Békéscsabára vezető út Lujzi számára (is) egyhangúan telt, a szokásos 30 perces nappali alvásaiból kettőt mutatott be az úton.
A leérkezés utáni első út a fesztiválra vezetett, ahol Lujzi ismét bebizonyította, milyen nagyszerű lány is Ő: bűbájos volt, mosolygott és a hangzavar ellenére remekül tudott aludni. Késő délután cuccoltuk őt "haza", de csak azért, hogy a kezdődő koncertek "dobésbasszusa" ne zavarja meg a pici szívét.
A szállás remek volt (köszi Anita és Viktor!!). Lujzinak ugyan nehézségei voltak a fürdéssel, szokatlan volt neki, hogy nem a saját sárga kádjában pancsizik. A békéscsabai túra amúgy emiatt is volt érdekes: ez volt az első alkalom, hogy Lujzi nem az ő jól megszokott otthonában tölti az éjszakát. Nem volt sárga fürdőkád, nem volt mackóstakesz, nem volt pelenkázón fekve függönytépés, nem volt pihe-puha kiságy sem, s bár kifejezetten erre az alkalomra kapott a Kiscsajszi egy utazóágyat, az sajna nem teljes mértékben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Talán a következő alkalommal mindenhárman rutinosabbak leszünk.
Az éjszaka zűrösen és nyugtalanul telt - köszönhetően a hatalmas viharnak, jégesőnek és szélnek. Lilla fel-felriadt, emiatt hajnali 5 órakor Anya át is költöztette közénk a "szülői" vendégágyba, így még fél kilencig tudtunk pihenni mindhárman.
Vasárnap - ahogy Anyával megbeszéltük-, megálltunk a közeli Szarvason, egy kellemes séta és egy még kellemesebb halászlé erejéig. Lujzi a párás meleg miatt nyűgi volt, ezért a csárdában fel-fel kellett venni őt nyugtatgatni. Az ilyen alkalmakat Lujzi arra használta fel, hogy kíváncsiskodjon, mi történik a szomszéd asztaloknál, Anya vagy Apa mögött. Felvette a könyöklős-támaszkodós csimpaszkodó-pózt, és a legbájosabb 'látomámhogymitörténik' nézésével elbűvölte a környező asztalok vendégeit.
A hazaút innen még eseménytelenebbül telt, mint az odaút, Lilla végigaludta az egészet, mindössze egy peluscserére állt meg a család, Kecskemétnél.
Itthon azután Lujzi boldogan vette birtokba újra a jól megszokott dolgokat. Az esti pihenő előtt rövid beszélgetést folytatott a mackóstakesszel, vidáman szemlélte a függönyt a pelenkázóról, telivigyorral pancsikolt a kiskádjában, és álomra szenderült a kiságyában, ahová Anya most úgy tette le, hogy "hátha elalszik".
Természetesen a békéscsabai út új emlékekkel gazdagította Lujzit: megismerhette Apa kollégáit és családjaikat. Fizikai kontaktus alakult ki közte és Bendiboy (Apa főnökének 9 hónapos kisfia) között: Lujzi csimpaszkodott és kíváncsian méregette Bendegúzt, aki pedig Lujzi sapkájára pályázott, de mindezt olyan ügyesen álcázva, mintha érdeklődését kizárólag Lujzinak szentelné :))) Lujzi barátságot kötött még Viktorral, Anitával és "talpcsiklandozó" Nico kutyussal is.
Hozzászólások