Mint azt már hírül adtuk, tegnap kipróbáltuk, hogyan iszik pohárból a Törpe. Ennek az lett az eredménye, hogy a mai grízes barackot -ami kicsit sűrűbb, ezért kanállal kínáljuk a Csemetének- szintén inni szerette volna. Makacsul ellenállt a kanálnak és ezerrel mászott bele a csuporba. Természetesen egy alapos mosdás és átöltözés lett a vége a dolognak, viszont hamar végeztünk a tízóraival;-D
Ezentúl csupor mellőzve lesz, csakis tányért láthat ilyen esetekben a kis iszákos.
Ahogy azt korábban Ildiékkel egyeztettük, a hétvégére Dudarra utaztunk, kettős célból: az egyik (legfontosabb), hogy együtt legyen a család, másrészt Apa hódolhatott egy kicsit (3 napot!) horgászszenvedélyének. A hely csodálatos, az egész hétvége fantasztikusan sikerült, és Ildiék pedig nagyon jó utitársak, emiatt a hangulat is remek volt.
Lillus is nagyon jól érezte magát a tóparton, jó hatással volt rá a friss levegő, a csend, a víz halk csobogása, a nyugalom, és a hegyi klíma. Már nagyon meleg volt Kislakiban, Lilla nehezen tűrte a pesti éjszakákat, így igazi felfrissülés volt neki ez a kirándulás: jókat aludt a babakocsiban, illetve a szobában, az éjszakákat szó nélkül átdurmizta.
Az étvágya is megjött, aminek igazán örülünk:). A nappali melegben pancsizott Benivel, szórakoztatta Apát, (aki sokszor el sem mozdult a horgászbot mellől), eljátszott a sátrában, ahová a tűző nap melege elől bújtatta be Anya. Ha kicsit beborult, Anya kitette a friss levegőre, ahol az 
első dolga volt lemászni a pokrócról és füvet tépni, ami kiváló mókának bizonyult, mert három napig űzte ezt a tevékenységet, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Esténként kicsit furcsa volt számára, hogy nem a sárga fürdőkádjában pancsizik (a nagyszülőktől kapott kölcsön egy piros lavort, abban fürdött:) Az éjszakákat nyugodtan töltötte az utazóágyában, egyszer sem kellett felkelni Hozzá.
A 'félszülinapját' is aranyosan töltötte: a délelőttöt átaludta, utána hancúrozott egy kicsit, majd a hazafelé utat újra átaludta. Mindezt nagyon aranyosan tette: a kedvenc maciját szorongatta alvás közben. Lilla új ismerettséget is kötött: nagyokat mosolygott Ildi apukájára, Árpira, aki minden jel szerint a szívébe zárta Lillust.
Mindent összevetve a hétvége nagyon jól sikerült, (Lacinak ezúton üzenjük: a paprikáskrumpli nagyon ott volt TÉNYLEG), az utolsó csatolt kép pedig bizonyítja: a horgászat is eredményes volt (és ezeket a halakat mind egy szálig vissza is engedtük).
Ildi, Laci, Beni és Árpi: köszönjük ezt a hétvégét, reméljük, az ismétlés nem sokáig várat magára...
Ma, miután Lilla nagy érdeklődést mutatott a poharam iránt, és hatalmas bociszemekkel nézte ahogy kortyolom az almalevet, gondoltam teszek egy próbát vele. Miután a poharam is és a benne lévő 100%-os almalé is épp ideális volt a "teszthez", a szájához emeltem a poharat, és nagy örömömre és csodálkozásomra kifogástalanul ivott belőle... aztán jött a feketeleves: kicsit savanykásnak találhatta a nedűt, mert sugárban rám köpte az egészet:-D
Lillus betöltötte a 25. hetet. A babamérleg szerint a súlya nem változott: ugyanúgy 6440 gramm, mint egy héttel ezelőtt. Ma megnézte (?) Őt a védőnő, aki egyrészt ellátta Anyát "friss" etetési tanácsokkal, másrészt megjegyezte, hogy "nagy a baba". Ez - mint kiderült-, azt jelenti, hogy Lilla a korához képest hosszú, és valószínűleg magas lesz, ha felnő.
Apa most családfát elemez: számba veszi, hogy vajon ki lehetett szálfatermetű a felmenői között.
Meleg van, még mindig. Bár már elviselhetőbb a hőség, az utóbbi napokban többször is 40 fok felé emelkedett a hőmérséklet, ami Lillus számára komolyan megterhelő volt (persze Anya és Apa is szenvedett).
Törpi ezeken a napokon nyugtalan volt, és nyűgösebb a megszokottnál. Ez fokozott türelmet kívánt a szülőktől is, hiszen a Lányka étvágytalan volt, mégis éhes... Nem tudott aludni a melegtől, emiatt fáradt volt... A kalóriákat éjszaka pótolta, amikor kellemesebb volt a klíma, illetve fel-felébredt időközönként, hogy szomjúságát jelezze. Természetesen Anya és Apa nagyon figyelt a gyermekre, és mindketten éjszakai ügyeletet is tartottak, hogy valamelyest a másik is tudjon pihenni... (ez persze nem annyira sikerült, olyan meleg volt éjszaka is, hogy lehetetlen volt nyugodtan aludni).
Egyetlen egy dolog tudott jól 'aludni': Lilla Blogja, hiszen a kánikula miatt senki nem nyúlt hozzá, még kommentek sem érkeztek: ebben a hőségben kinek van kedve bekapcsolni a számítógépet? Az is hőt termel, vagy mi.
Pénteken Törpével Siófokon jártunk a Seres nagyszülők társaságában, Apacuka pedig a munkahelyén biztosította a hátteret mindehhez:).
A Balcsi nagyon szép, tiszta és kellemes vizű, így eldöntöttük véglegesen, hogy idén a Magyar Tengerhez megyünk nyaralni.
A reggeli órákban érkeztünk meg a strandra. Lilla kicsit korán is kelt emiatt, bár nem akartuk felébreszteni, gondoltuk még álmában átpakoljuk a hordózóba, bekötjük, és egészen a Balatonig durmolhat, de sajnálatos módon egy földre zuhanó napernyő keresztül húzta számításainkat. Persze semmi problémát nem okozott ez neki a nap folyamán, Lillus szépen játszott, mosolygott egész nap. Na jó, néha nyűglődött az álmosságtól, aztán hol itt, hol ott, hol így, hol úgy, de sikerült elaltatni, hogy azután újult erővel szórakoztassa magát, és minket :).
A délelőtt folyamán Ancsa és Bandi is megérkeztek a partra, akiket - azt hiszem - Lilla újra elbűvölt.
A legemlékezetesebb esemény az volt, amikor Seres Nagymami egy szelet paradicsommal kínálta meg Törpit, aki - amint az alsó ajkát érintette a falat- azonnal köhögni kezdett, mint akit épp megmérgezni készültek valami rettenettel. Akkor rádöbbentem, milyen kis kamuzós lesz a gyerek:-) megj: mint az apja ...(Apa)
A délután folyamán, amikor már nem sütött túl erősen a Nap, bemerészkedtünk Picúrral is a vízbe és a babaúszáson tanult "motorozást" gyakoroltuk, amit hatalmas vigyorral hajtott végre.
Este mikor hazaértünk, Apa már itthon várt minket. Amint beléptünk az ajtón, gyorsan vállára vette Törpit, akinek arcáról sugárzott a boldogság, hogy végre Apa is jelen van. Szóval nem csak Anyának hiányzott a Család férfi tagja.
Úgy döntöttünk, szombaton kimegyünk a Hungaroringre, eltöltünk egy kellemes napot Apa kollégájával, Zsolttal és feleségével, Timivel. A Hungaroringes nap elé Apa amúgy nagy várakozással tekintett, de az sajnos mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A Hungaroring ugyanis nem családbarát 'ojjektum', (ami némileg nyilvánvaló is, hiszen alapvetően szentélyként használatos, a Forma1 hívők által). Mégis 'családiként' volt meghirdetve a rendezvezvény, ezért (is) kerekedtünk fel Lillussal, Anyával. A programok amúgy rendben voltak, ez némileg kárpótolta a fiúkat, de
Lilla kipróbálta a kenguruját, a fölfele utat ebben tette meg, szó nélkül. Anya jó alaposan lekente naptejjel, nehogy leégjen... (Az odavezető gyalogúton Anya aggodalmát fokozta, hogy a lefelé jövő emberek többsége pecsenyére sülve igyekezett a menedéket nyújtó autóhoz). Ráadásul - jól felkészült szülők vagyunk :) - otthon felejtettük Lillus napernyőjét. Szerencsére semmi baj nem történt, Lilla gyönyörűen viselkedett, a meleg ellenére nem volt nyűgös, és még aludt is az egyik 'futam' alatt, sőt a hazavezető utat 'ajtótól ajtóig' átaludta.
Mindenesetre már tudjuk, ilyen rendezvényre többet nem visszük magunkkal a gyermeket, és szerintünk a rendezvényen résztvett kisgyermekes családok többsége hasonlóan gondolja ezt a dolgot.
Nem szeretnénk elfogultnak tűnni... (bár tudvalevő, hogy minden szülő elfogult a saját gyermeke iránt, a nagyszülők esetében ez a tézis pedig hatványozottan igaz). Mindezek ellenére TÉNYLEG azt kell mondanunk, hogy Lilla rendkívül kiegyensúlyozott, vidám gyermek. Természetesen az, hogy nem sír, nem igaz, neki is vannak rosszabb pillanatai, de azt bátran állíthatjuk, hogy csak akkor sír, ha nyomós oka van rá:
Az éjszakákat megint átalussza, köszönhetően a későbbi fürdés-etetés kombónak, illetve a változatosabb étrendnek, ami hozzásegíti Lillust a nyugodt éjszakai alváshoz. (9-1/2 10 között kerül ágyba, és reggel 6 órakor szokott először igazán felébredni.)
Megnőtt a mozgásigénye, és elkezdett erősen érdeklődni olyan tárgyak iránt is, amelyek eddig legfeljebb a figyelmét kötötték le. A napjait leginkább hason fekve tölti, rámol, pakol, ízlel, tapint MINDENT. A reggeli ébredést követően negyed percen belül hason fekszik és játszik.
A pelenkázás négykezes (kétszülős) játék lett: Lillus - amint felkerül a pelenkázóra - hasra fordul, vagy csimpaszkodni kezd a függönybe ÉS hasrafordul. A használt pelenka ilyenkor villámgyorsan lekerül róla, de az új valahogy nem akar felkerülni rendesen. Ekkor van szükség Apa pótkezeire, illetve ezek hiányában Anya végtelen türelmére...
Lilla étrendje is átalakult. Tápszert csak a fő etetésekre kap, Anya ezen kívül a lehető legváltozatosabb étrendet próbálja kínálni a gyermeknek. Ez tartalmaz sok gyümölcsöt, zöldséget, kevés husit, és sok kalóriát, Törpi éjszakai nyugalma érdekében.
Lilla alvási szokásai is átalakultak: a napközbeni félórás alvások hellyel-közzel megmaradtak, de egyre inkább tolódnak a 45-60 perc felé, és nőnek az ébrenléti időszakok. A babakocsi pedig már nem alkalmas az altatásra (sajnos egyik sem...).
Most leginkább a meleg okozza a legtöbb gondot, napközben nem is viszi Anya sétálni a csemetét (Apa legnagyobb örömére, mert így este elmehetnek hármasban...)
Lillus betöltötte a 24. hetet. A házi babamérleg szerint 6440 grammot nyom.
Az utóbbi időben számos (jogos) kritika érte Apát, hogy nem bővül a blog, nincsenek új bejegyzések. valóban, 6 napja volt az utolsó, itt az ideje, hogy - újra - bepótoljuk a lemaradást.
Lillus betöltötte a 23. hetet. Megmértük a súlyát (azt mindig megmérjük:) ), 6350 gramm. Apa lemérte Lilla 'magasságát' mérőszalaggal is: 66 cm, +/- 2 cm. Szóval Anya jól tippelt, bár nehéz dolga nem volt:).
Hétfőn kánikula lévén, Lillus elment Anyával (és a Nagyiékkal) Velencére. Sokkal nagyobb szerencséjük nem volt, mint a múltkor, az idő megint szelesre sikeredett, de azért mindenki jól érezte magát. Nagypapa összerakta a függőágyat, sz'al volt nagy öröm.
Kedden hidegfront érkezett: az álmosító idő miatt Lillus sokat-sokat aludt. Gyakorlatilag bármilyen helyzetben sikerült elszundítania, Anya vállán, hason, stb. Mint már arról beszámoltunk, Lillusnak már sikerül hátrafelé megtenni 5-10 centimétert. Ezzel párhuzamosan új hangot is hallat a gyermek, így hangzik: 'hhhhaaaa'. Mindezt torokból. Az összkép így egy harcos kisoroszlánra emlékeztet: Kislányunk négykézláb teper a szőnyegen, mindehhez pedig félelmetes kiáltást hallat:) Foga még nincs, de azért rettegjen a világ a kis Simbától:)
Ahogy Lillus fokozatosan fedezi fel az új testhelyzeteket, úgy nehezedik a szülők (főleg Anya) dolga, leginkább a pelenkázást illetően. Lilla ugyanis már intenzíven izeg-mozog, minden érdekli, mindent meg akar fogni, és szívesen rámol BÁRMIT, legyen az játék, pelenka, pohár, kanál, papírtörlő, de akár a popsitörlő doboza.
természetesen. Mivel már jól ismeri a pelenkázón található dolgokat, (ismerősként érkezik), tudja, ha balra fordul, ott találja popsitörlős dobozt, ami nagy, rózsaszín, és remek íze van. Ha jobbra fordul, ott a popsikrémet és a hintőport találja..., éppen ezért az esetek többségében balra fordul:). A legjobb móka, ha a pelusban kakamanó is van, mert akkor előkerül a papírtörlő-tekercs is, amit gyorsal le-, és maga köré tud tekerni a Lány. Anyának esélye sincs a sikeres pelenkázásra:). Eddig ugyanis Lilla figyelmét a plafon, vagy a függöny kötötte le, és nyugton maradt. De ez már a múlté, mostanság trükközni kell.
módszere is, ha huncutkodni akar: az Anya-féle-hiperszuper kanalat a kis ínyével megszorítja, és nem hajlandó visszaadni. Ezzel tudatja, hogy az evés a legkevésbé sem érdekli, az csak a tápanyag- és eneriapótlás miatt szükséges, és annál sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, mint pl. rámolás, ficánkolás, vagy más tárgyak megkóstolása.Egyébként a Lillus első dolga, hogy hasra forduljon, ez már simán megy neki ide-oda. Ha valami megmozgatja a fantáziáját (ami gyakorlatilag mindenről elmodható), akkor erősen koncentrál, hogy elérje a kívánt tárgyat. Most már halad is, igaz még csak néhány centiméterről beszélhetünk, és azt is hátrafelé teszi meg:)
Apa kapott egy e-mailt Anyától napközben. Ennyi állt benne: "60 gramm sütőtökös husit megevett...". Korábban már próbálkoztunk husival, de ez az első alkalom, hogy Lillus meg is ette, tehát a mai naptól hivatalosan is viselheti a "csúcsragadozó" címet:)
Ezúton üzenjük Seres Nagypapának, hogy továbbra is igényt tartunk a függőágyra. Természetesen preferáljuk a szabadtéri megoldást:))
Lillus betöltötte a 22. hetet, a házi babamérleg szerint 6200 grammot nyom. A hosszát nem mértük mostanság, de Anya szerint már a 68-as jelzésű ruhák kellenek rá:)
Apa mostanában hanyagolta a blogolást, amit borzasztóan sajnál, de két nyomós oka is volt rá. Az egyik, hogy TÉNYLEG rohangálós időszak volt az elmúlt egy hét, sok helyen jártunk együtt, és külön-külön is. A másik, hogy Apa a múlt héten egy komolyabb megfázással küzdött, ami vattafejjel, torokfájással és orrfolyással járt. Így esténként Apa leginkább az ágyba kívánkozott, nem az internetre...
Az elmúlt hét legfontosabb eseménye, hogy Lillus orvosilag is elhagyhatja a terpeszpelenkát. A doktornéni megvizsgálta őt, és azt mondta, hogy szépen fejlődik a csípője Lillusnak, nincs probléma, legközelebb akkor kell mennie vizsgálatra, ha megtanul járni. (Ami tök szuper, ugyanis a rendelőben ismét nem álltak a helyzet magaslatán...). Itt kell bevallanunk, hogy az ultrahang vizsgálat után nem erőltettük a terpeszpelenka viselését (ejnye-bejnye), de úgy gondoltuk, hogy ebben a melegben amúgy sem praktikus. Arról nem is beszélve, hogy Lilla mostanában napozóban, vagy rövid rucikban van, és a terpeszpelenka ilyenkor közvetlenül a bőrével érintkezik, és kidörzsölheti a kis combjait.
Szombat óta Lillus átalussza az éjszakát (kop...kop...kop), köszönhetően Anya nem kevés leleményességének, amit az etetés terén eszközölt:)
Csütörtökön Apa volt kollégáival töltöttük az estét, a közeli görög (grill) étteremben jártunk, és a Szülők finomat ettek, ittak:) Lillus nem volt a legjobb formájában, fáradtka volt, és természetesen mindig akkor kellett őt felvenni, amikor kihozták a vacsorát, édességet, sört, stb :)
Szombaton Zánkán voltunk, abból az alkalomból, hogy Apa munkahelye családi- és sportnapokat rendezett, így hát lementünk Lillával, Anyával hármasban. A hangulat remek volt, és az idő is kedveskedett nekünk. Délelőtt ugyan Anya még fázott, és Lillára is ráadta a meleg ruhát, délutánra azonban kisütött a nap, és mindenki nekivetkőzött. Lillusnál kicsit későn vettük észre, hogy melege van, de Ő ezt egy viszonylag intenzív sírással a tudtunkra adta. Miután levettük róla a melegítőt, megnyugodott, és vidáman folytatta a napot, Anya és Apa legnagyobb örömére. Jókat aludt, ébrenléte alatt pedig vidáman 'köszöntötte' a régi ismerősöket (gyakorlatilag ugyanazokat, akikkel Békéscsabán találkozott), és persze új ismerősökre is szert tett. Egyébként csendesen szemlélte a lágy szélben rezgő faleveleket, illetve sokat csimpaszkodott Anya, vagy Apa (vagy Viktor) vállán, élvezve a sok-sok látnivalót, az új dolgokat.
A Balaton-partot sem hagyhattuk ki, délután lesétáltunk Vele oda is... A Balcsi nagyon tetszett neki, nem tudott betelni a Nagy Víz látványával. Anya és Apa pedig kihasználva az időt, (amíg Lillus szundizott az árnyékban), megmártóztatták fáradt lábukat a jó hideg vízben.
Először a 29. héten (jól emlékszem?) a 4D-s ultrahangon tudtuk meg 99,9%-os biztonsággal, hogy a várva várt gyermek kislány lesz. Ekkor estünk neki komolyabban a naptárnak, hogy milyen névvel is illessük a Törpét. Mindenképpen olyan nevet kerestünk, ami nem túl gyakori, egyszerű, mégis szép. Figyelnünk kellett arra is, hogy minden korban jól illeszkedjen a viselőjéhez, jól becézhető legyen, és persze próbáltunk lehetőség szerint nem idegen nevet találni. Anya tanúsíthatja, hogy ez nem volt egyszerű, hiszen amíg fiúnévből 7-8 megfelelő lett volna, női névből nagyon kevés tetszett mindkettőnknek. Végül Csokonai Vitéz Mihály lett a "keresztapa", tőle kölcsönöztük azt a nevet, amelyet Lánykánk visel:
Kertem nárcisokkal / Végig űltetéd; / Csörgő patakokkal / Fáim éltetéd; / Rám ezer virággal / Szórtad a tavaszt / S égi boldogsággal / Fűszerezted azt. / Gondolatim minden reggel / Mint a fűrge méh, / Repkedtek a friss meleggel / Rózsáim felé. / Egy hijját esmertém / Örömimnek még / Lilla szívét kértem; / És megadá az ég. (CSVM: A Reményhez)
Azóta is többször beigazolódott, hogy a választás jól sikerült, a név abszolút illik a gyermekhez. Azért be kell vallanunk, a Lilla nevet használjuk a legkevesebbszer Lánykánk megszólításakor, az elmúlt 5 hónapban ugyanis megszámlálhatatlan más névvel illettük Őt. A félreértések elkerülése érdekében itt szögezzük le, hogy minden név a szeretetről, a féltésről szól, rosszindulat egyik mögött sincs.
Lilla, Lillus: ehhez nem fűzök kommentet:)
Lujza, Lujzi, Lujzanyó: A Lujza nevet Apa akasztotta rá a gyermekre kb. 2 napos korában. (Nem tudom miért, de aranyosnak és kedvesnek találom azóta is.) Szép lassan beépült a köztudatba, de már egyre kevésbé használjuk, nehogy Lillus megszokja (hiszen lassan-lassan hallgatni fog a nevére).
Krumplifej, Popej: Mivel még nincs foga a gyermeknek, összeszorított szájjal leginkább Popejre, a rajzfilmfigurára emlékeztet. Esetleg Krumplifejre, Anya és Apa kedvencére a Toy Storyból.
Maci, Macika, Macus: Olyan aranyosan bújik, hízeleg, mint egy medvebocs. Ugyanúgy csimpaszkodik, mint a medve a fán, meg egyáltalán, a macik aranyosak:)
Tündér, Tündérbogyó: A Tündér nevet azért kapta, mert jó kislány Ő. Aranyosan viselkedik, bájos, mosolygós gyermek.
Törpe, Törpi, Törplilla: Méretei miatt nevezzük így. Úgy hisszük, egy idő múlva aktualitását veszti, bár nekünk mindig Kicsilány marad:)
Pizsimackó: Lefekvéskor használatos, miután belebújt a pizsamájába :)
Maszat, Maszatka: ld. a tejpépnél. Kanalas etetés közben/után abszolút illik a Lányra. Szerintünk.
Savanya: Lilla nem eszik túl szépen cumisüvegből sem. Ennek oka, hogy folyton leköti valami a figyelmét, és ez a valami mindig máshol van. Kapkodja a fejét, és ilyenkor bizony a tápszer befolyik a nehezen hozzáférhető helyekre (fül mögé, nyakba, stb.). A frissesség múlandó, a többi kitalálható:)
Dömi: mert olyan kis Dömi:)
Erőbenő: Másik kedvenc rajzfilmünk Anyával Spongyabob Kockanadrág. A film egyik hőse Erőbenő, és akkor illetjük Lillát ezzel a névvel, ha ujjatlan rugdalózót kap. Ebben ugyanis úgy néz ki, mint egy díjbirkózó.
Lillus 5 hónapos!!!
Öt hónap egy felnőtt életében sem kevés idő (még akkor sem, ha úgy tűnik, gyorsan elrepül)... A Szülőkkel is számtalan dolog történt, hát még Lillussal!
Nekem azóta is sokszor-sokszor bevillan az a pontosan öt hónappal ezelőtti éjszaka, amikor Lillus megszületett. Még nem írtam le ezzel kapcsolatos érzéseimet, pedig életem legcsodálatosabb és legmeghatározóbb élménye, talán azért is, mert érzelmeim olyan széles spektrumon mozogtak, olyan dolgokat éltem át, olyan intenzív impulzusokat kaptam, mint addig soha.
Sosem felejtem el azt a félemmel teli aggódást, amit a kórház felé vezető úton éreztem (és a szülőszobán végig...) Aggódtam azért a két emberért, akikre az éjszaka "neheze" várt, és természetesen féltem az ismeretlentől, hiszen olyan esemény elé néztem, néztünk, ami addig sohasem történt velünk.
Sosem felejtem az a tehetetlenséget, azt a dühöt, amikor Anya fájdalmát és szenvedését láttam, de sem tenni ellene, sem enyhíteni nem tudtam rajta.
Sosem felejtem el Anya fáradt, mégis gyönyörű szemeit, amik olyannyira hálásan tekintettek rám, amiért megnedvesített zsebkendővel törölgettem a homlokát, ajkait, masszíroztam a vállát.
Sosem felejtem a szülőszoba monoton zaját, Lilla és Anya párhuzamosan hallható szívhangját, amik egyszerre töltöttek el szorongással, szeretettel és csodálattal.
Természetesen sosem felejtem el azt a túláradó szeretetet, amikor Lillust megláttam. Hálás vagyok, hogy elvághattam a köldökzsinórt, megkönnyeztem, amikor Lillus felsírt, és kicsit vicces lehetett, amikor a csodálattól annyira lemerevedtem, hogy a doki megkérdezte "na, apuka, odaadja azt a gépet, hogy lefényképezhessem magukat?" :)
És sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor hárman maradtunk a szobában, és Anya magához ölelte gyermekét. Ekkor nehezedett rám először igazán a felelősség súlya, de ekkor töltött el a határtalan boldogság és az összetartozás érzése is.
Lillus szinte betöltötte az 5 hónapos kort. A különböző szakkönyvek, a csecsemő-táplál(koz)ási szakirodalom egybehangzóan azt állítja, hogy ebben a korban az anyatej, illetve a tápszer már nem fedezi a Törpék tápanyagigényét. Hát igen, mi ezt halmozottan tapasztaljuk. Tök jó az ilyen könyveket, cikkeket időnként elolvasni, mert az ifjú szülők ilyenkor megvilágosodnak: basszus, lehet, hogy éhes a gyerek...?
.jpg)
A fenti sorok apropója az, hogy Lillus, annak ellenére, hogy napközben szépen eszik, (még a banános tejpépet is...) egyre hamarabb felébred éjszaka, a betevő falatját követelve. Eleinte átaludta az éjszakákat, vagy 4-5 óra magasságában ébredt, éhesen. Mostanság jó, ha kettőig bírja, és ha háromig elhúzza, az már-már ritkaságszámba megy. Mindennek az oka: Lilla megnövekedett mozgásigényét már nem teljesen fedezi a bevitt kalóriamennyiség. Hozzá kell azt is tenni, hogy már régebb óta (1-1,5 hónapja) nem emelkedett a tápszer adagja, konzekvensen 150 grammot hajlandó megenni egy evésre.
Hogy megoldjuk a helyzetet, próbálkoztunk már sokminden praktikával, illetve van még a tarsolyban néhány trükk.
Amiket próbáltunk:
Amiket még nem próbáltunk:
Ezek a dolgok foglalkoztatnak minket mostanság.
Lilla ma betöltötte a 21. hetet, a házi babamérleg szerint 6090 grammot nyom, ez kevesebb, mint a múlthéten, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy mostanában később eszik, így éhgyomorra mértük.
Vasárnap Janiéknál jártunk...
Úgy volt, hogy kettő körül érünk oda, de természetesen Lilla délben ismét sokat aludt (aminek nagyon örülünk!), így háromnegyed három körül kezdhettünk készülődni. Szerintünk Lilla biztosan érzi, mikor kell mindent másként csinálnia, mint ahogy azt megszokhattuk Tőle, mert:
Így tehát valamivel 3 után értünk Janiékhoz. Lilla nagyon aranyosan, barátságosan viselkedett, mosolygott, beszélgetett a jelenlévőkkel. (Innen tolmácsoljuk Lillus üdvözletét Jusztinak, Janinak, Pufi Kutyusnak, Fülesnek és Kockásfülű Nyuszinak).
A vasárnaphoz hozzátartozik még, hogy Lillus APA SZEME LÁTTÁRA megevett majd' egy tál banános tejpépet (igen, azt...). Igaz, Apa (Anya tanácsára) felturbózta némi barackos banánvelővel is, de TÉNYLEG ette a gyermek.
Ma sűrű napja volt Lillának, és a szülőknek, természetesen:) Vidám ébresztőt követően, (ami 6 óra után röviddel következett be) Apa úgy döntött, hogy csivitelő lánykáját maga mellé veszi, hátha Anyával sikerül még egy órácskára elaltatni a gyermeket. Ez ma kevésbé jött össze, így fél hétkor az egész család talpon vagy a pelenkázón:) volt.
Az ébresztő szó előtti 'vidám' jelző amúgy abszolút jogos. Mert valóban nem lenne vágyálom a szombat hajnali ébredés, ha nem egy bájos gyermek-monológ ébresztené az embert, ami a kiságyon lévő maciknak szól, és kb. így hangzik: "ááááááöööööhhö öööööiáhhhőőő gúúúúúiiiiiihhhhöö". Mindezt legalább 10 percig, cantabile.
A reggeli rutint követően cuccoltunk és haladtunk az uszoda felé, hogy le ne késsük a babaúszást. A program nagyjából megegyezett a múlt hetivel, annyi különbséggel, hogy Lillus most tényleg a víz alá merült, és bizony, még csak el sem pityeregte magát. Legalább hat alkalommal ismételte meg ezt a gyakorlatot a csemete, és mindig ügyesen visszatartotta a lélegzetét. Sajnos fényképekkel nem tudunk szolgálni, mert Apa is végig a vízben követte nyomon az eseményeket:). Lillus teljesen végigcsinálta a 45 perces foglalkozást, akkor is csak azért jöttünk ki a vízből, mert szegény már fázott. 
Bebugyoláltuk, majd a száradást követően felöltöztettük, és úgy a medence szélén el is aludt. Hazáig aludt, itthon felébredt, evett, és további két és fél órát aludt. A hazaútról telefonnal készítettünk képeket, ezeket mellékeljük.
Ezt követően meglátogattuk Dédiéket, Rékáékat illetve maglódi Nagyiékat is, de Lilla eddigre úgy elfáradt, hogy haza kellett őt hozni. A történethez az is hozzátartozik,hogy a sietség miatt 'elfelejtődött beletevődni' a babatáskába a cumihoz tartozó cumisüveg, ezért sebtiben kellett rögtönözni valamit, de ez nem volt teljesen megfelelő ahhoz, hogy jóllakassuk a gyermeket...
Hozzászólások