Lilla ma betöltötte a 41 hetes kort.
Lilla mostanság nagyon rossz alvó lett, az éjszaka első harmadában sokszor felsír, vígasztalni kell Őt. Ha utánaolvasok valamilyen szakkönyvben, akkor ez biztosan normális, olyannyira, hogy a különböző fórumokon hemzsegnek az ilyen tartalmú bejegyzések.
Furcsa, de nincs két egyforma nap, nincs olyan, hogy ami ma 100, az holnap is 100 lesz. Persze, a gyerekek hétről hétre változnak, - főleg az ilyen Apróságok. Mégis, van ebben a változásban valami időzítés... ha pl. két szülő beszélget egymással, (olyanok, akinek hasonló korú gyermekük van), és az egyikük felhoz valami témát, akkor biztos, hogy a reakció 99%-ban az lesz, hogy "igen, az én gyermekem ebben a korban ugyanezt csinálta". (Vagy hogy ilyet sosem csinált, de azt nem szabad elhinni...:D).
Sokszor 'csak úgy' elnézem egyetlen Lányomat. A mozdulatait, a viselkedését, a reakcióit, az arckifejezését. Persze, nagyon sok ismerőst fedezek fel bennük (nagyszülőket, szülőket), de számos olyan mozdulat, viselkedés, arckifejezés van, ami Lilla sajátja, nem eltanult. És az fantasztikus, hogy van egy kilenc hónapos Csöppség, akinek már megmutatkoznak a személyiség-jegyei. El szoktam töprengeni azon, vajon hogyan kódol bennünket a természet, hogyan lehetséges az, hogy a kisgyerekek, akik a napjuk 100%-át valakinek a társaságában töltik, ennyire nem befolyásolhatóak (nem ez a legjobb szó, de nem találtam jobbat).
Vagy sokat töprengek pl. azon, hogy miként ösztönzi őket a természet egyre többre. Minden gyerek szinte ugyanazt az utat járja végig, a "mozdulatlan" újszülött kortól a járásig. Mindig csodálkozom, honnan tudják, mi a következő fejlődési szint, mit kell tenniük ahhoz, hogy teljesítsék azt. És ha elérik, nincs pihenő... jöhet a következő.
Hozzászólások