Megint eltelt egy hét bejegyzés nélkül... Természetesen erre is van magyarázat: Lilla, Anya és Apa kellemes (és megérdemelt) pihenését töltötte a Balatonnál (a pontosság kedvéért Balatongyörökön).
Szerencsénkre (a meterólógusok előrejelzései ellenére) ragyogó idő volt, ami csak a végére romlott el (de akkor nagyon). Szinte végig tudtunk strandolni, illetve kirándulni. Na, de lássuk szép sorban:)
.jpg)
Apa szabadsága előtti utolsó munkanapját Anya készülődéssel töltötte: összecsomagolta azokat a szükséges holmikat, amikre a következő napokban szükség lesz. Szerencsére nem maradt ki semmi, (illetve igen, de erről később:) A készülődést Lilla aktívan szemlélte, sőt Anya munkáját leellenőrizte (ld. mellékelt kép).
A leutazás sima és problémamentes volt, a 2,5 órás úton mindössze egyszer kellett megállnunk, mert Lillus megéhezett.
A szállás elfoglalása után első utunk a strandra vezettett, ahol Lillát az erős napfény elől kellett óvni. Sapkát és 50-es faktorú babanaptejet kapott, és természetesen bevittük Őt a fák árnyékába. (Szerettünk volna pancsizni is, de olyan hideg volt a Balaton, hogy még Apa sem merészkedett bele...:). A strandon Apa felálította a sátrat is, ami szintén a nap ellen védte a gyermeket, (egyszer pedig a hirtelen feltámadt szél ellen).
Esténként sokat sétáltunk a faluban, a harmadik napot pedig Keszthelyen töltöttük. Odafelé hajókáztunk, ami Lillának nagyon tetszett (igaz, az elején rá kellett jönnünk, hogy éhes, de Anya hamar orvosulta a problémát:)
Keszthelyen nagyot (három órát!) sétáltunk Lillussal, amit a gyerkőc tüneményesen viselt. Nem nyafizott, nem sírt, csendben ült a babakocsiban, és élénken figyelte a történéseket. (A városnézés közben Anya és Apa gyrost hajkurászott órákon keresztül, amit természetesen a legutolsó pillanatban, a kiindulási ponttól alig néhány méterre találtak meg...hasztalan, mert a keresést korábban már feladták és mással csillapították az éhségüket:) A séta után megkerestük a vasútállomást: vonattal utaztunk vissza, hogy Lilla újabb szállítási eszközzel ismerkedhessen meg.
...és mi újfent büszkék voltunk a csemetére. A nyaralás ideje alatt végig gyönyörűen viselkedett. Mosolygott szinte mindenkire, elszórakoztatta magát a játékaival (igaz, Anya elfelejtette bepakolni Brekibarátot és Mackót, de - úgy érezzük- sikerült kiküszöbölni a hiányukat. Persze, hazaérkezve Lilla boldogan vette birtokba mindkét 'barátját'). A szállással sem volt gond, Lillus hamar megbarátkozott vele, és nyugodtan töltötte ott is az időt (leginkább az éjszakákat). A reggeli és esti étkezéseknél pedig szépen elüldögélt a babakocsiban az asztalnál, talán egyszer kellett őt kivenni onnan.
Azért volt, amiért főtt a fejünk: ez a valami a fürdetés volt. Nem vittünk ugyanis semmilyen segédeszközt magunkkal (szándékosan), úgy véltük, másként bírkózunk meg a feladattal, mint itthon. Ez az első este ki is alakult: Anya beállt szeretett Lányával a zuhany alá, és így fürdette Lillust. Ez olyannyira jól sikerült, hogy utolsó este már Lillus széles vigyorral 'repült' Anyához (annak ellenére, hogy először kissé meg volt szeppenve). Élvezte, hogy csiklandozzák Őt a vízcseppek, próbálta is megfogni őket, persze kevés sikerrel.
A hazaút esősen telt, az autópálya elején kisebb viharba kerültünk, de végül is gond nélkül hazaértünk. Lillus átaludta az út nagy részét, a viharból alig vett észre valamit.
Szumma szummárum: a nyaralás fantasztikus volt. Mégis, 'mindenhol jó, de a legjobb otthon': hazaérve Lillus felhőtlen boldogsággal köszöntötte az ismerős tárgyakat, mindenek előtt az itthon maradt Brekit, és Mackót.
Hozzászólások