Lilla 3 éves korában kezdte meg az óvodát. Egyesek szerint ez kicsit korai volt (mert a gyerekek 3 és fél éves koruktól érnek el erre az érettségi szintre), mi azonban úgy gondoltuk, hogy nem baj, ha szokja a közösséget és a napi rendszerességet. Természetesen - szaktanácsra - csak délig járatjuk Lillát oviba, a délutáni alvást és ottmaradást (terveink szerint) szeptembertől kezdjük el.
A beszoktatási időszak viszonylag problémamentes volt, s mivel minden rendben ment az óvónénik elmondása szerint is, két hét után 'igazi' ovis lett Lilla. Az indulás óta három hónap telt el, ideje hát, hogy megosszuk a tapasztalatokat, fejleményeket:
- A beszoktatási időszak után kb. két hét volt, ami nyugodtabban telt (nyilván azért is, mert a sok új dolog lekötötte Lilla érdeklődését). A reggeli készülődés mindig körülményes volt, sőt, Lilla sokszor elmondja azóta is, hogy nem szeretne oviba menni. Változó, hogy néha könnyebben, néha nehezebben megy az elindulás, de hogy mi ennek az oka, még nem jöttünk rá.
- Még mindig nehezen megy neki az elszakadás. Sokszor szomorú, vagy sír, hogy Anya otthagyja őt. Szereti az ovit, ott is maradna, de jobb lenne, ha Anya is...
- Lillának sok kis barátja lett, akik nagyon szeretik őt. Kedvencei: Andris, Gergő, Bogi és Angi.
- Észrevehetően jobban tölti azokat a napokat, amikor valamivel lekötik őt, őket. A szabadfoglalkozást nem annyira élvezi, a tornát kifejezetten nem szereti, míg a többiek tornáznak, ő csak ücsörög (de nem ő az egyetlen).
- Eleinte boldogan mesélte este Apának, hogy mi történt az oviban, de ez lendületét vesztette. Az egyik legmeghatározóbb élménye a március 15-i készülődés volt, amikor verseket tanultak, csákót és kardot készítettek papírból. Ezeket haza is hozhatta, így azon a hétvégén sokat kardozott Apával, hogy védje a szobáját Apabetolakodó elől:)
- Sajnos csalódás is érte, szinte rögtön az elején: lemaradt ugyanis a farsangról, amire annyira készült. Anyával közösen beszerezték a kis ruhát, szárnyakat és a fejdíszt (pillangó lett volna a Kishölgy), de sajnos egy betegség közbeszólt, és nem tudott ott lenni. Szomorú is volt miatta...
- És ha már betegség: Lilla azóta betegesebb lett (ami érthető is zárt közösségben), bár a helyzet jobb, mint vártuk (kop-kop-kop).
- Lilla kézügyessége szépen fejlődik. Olyannyira, hogy faliújságra is került már a "festményeiből", amit Anya büszkén újságolt Apának.
Lilla tehát nagylány lett, aki az ovi iránt vegyes érzelmekkel viseltetik. Szeretettel, és örömmel beszél róla, szereti a kis barátait, de elszakadni nem tud, és bizony előfordul még mindig, hogy nap közben elpityergi magát valamiért.
Hozzászólások