A cím alapján a legtöbb blogolvasó most a hasonló nevű szociális műintézményre gondolhat, DE nem arról lesz szó:), hanem arról, hogy Lilla pár napja a talpán áll. (Ha még nem mondtuk volna, eddig 'csak' pipiskedett, azaz a lábujjain támaszkodott, de az esetek nagy részében úgy sem dőlt el a gyerek - naná, mert kapaszkodott közben :D).
Lillus értelme napról napra jobban kinyílik. Megtanulta a sírás helyett más módon kifejezni azt, hogy éhes, mindezt egészen aranyosan: megszerzi a cumisüveget, bekapja és szívja. Felemelni még nem tudja (ezért nem is jön belőle semmi), de ilyenkor a Szülőkre néz, mintha azt mondaná: 'nem látjátok, hogy éhes vagyok?' Vagy, ha véget ér valamelyik közös móka, ami nagyon tetszett neki, repetát kér: megfogja Anya/Apa kezét és maga felé húzza, vagy magával a tárggyal próbál tovább játszani, miközben huncutul mosolyog.
Ma, miközben a Szülők ebédeltek, Lilla aludt a kiságyában, mert kifárasztotta a délelőtti hancúr. Apa ebéd közben néhányszor benézett a szobába, hogy alszik-e még a Törpe, bár mocorgást nem hallott, sőt, sírást sem (ti. Lilla, amikor felébred, és nincsenek ott a Szülők, sírni kezd). Nos, nem is volt se mocorgás, se sírás: Lilla csendben (talpon)állt a kiságyában (ld. mellékelt kép) és kukucskált az ajtó felé, majd, mikor regisztrálta, hogy Anyáék megvannak: vigyooor.
Vasárnap délután Beáéknál (pontosabban Beánál és Zolónál) jártunk. Ők utoljára két hónapos korában látták Lillát, sz'al éppen ideje volt a találkozásnak :). Vidáman konstatáltuk, hogy az a ruha, amit Lilla akkor kapott Tőlük (és akkor óriásinak tűnt), most éppen jó, bár hamarosan kinövi a gyermek. Amúgy a mellékelt képen PONT ez a ruha látható :D
Lillus eleinte meg volt szeppenve 'idegenben', de a látogatás második felében már hancúrozni is volt kedve. Mosolygós volt, mint a legtöbbször, pedig nem tudott aludni az autóban rendesen, mert hamar odaértünk: mindössze 15 percnyi ideje volt arra, hogy szundizon. Azért azt kihasználta:)
Köszönjük a vendéglátást Beának és Zolónak mégegyszer!
Hozzászólások