Anya száját ma elhagyta egy mondat, és 100%-ban igazat kellett adnom neki: a lakás nem túl gyerkőcbarát. Valóban, erre az utóbbi napokban egyre gyakrabban rájövünk (sőt, arra is, hogy a gyerkőc nem túl lakásbarát... :D), mert kinőttük a lakást, ami miatt egy lakáscsere-projekt kellős közepén vagyunk (de erről később).
Lillus felfedezte a lakás azon területeit, amelyek érdekesek számára, (természetesen pont ezek hordozzák a legtöbb veszélyt magukban - a szülők szerint). Ezért szép lassan védett helyre került a CD állvány, Apa vizipipája, mindenfajta kapcsoló, nehéz dísztárgy, papucs, cipő, virágok stb. Nem lehet azonban a gyerkőcöt hermetikusan elzárni mindentől, így bőven maradt mit felfedeznie Lillának. A lakás minden pontján van valami érdekes, ezért ha Anya, vagy Apa leteszi a padlóra, akkor a perspektívájába kerülő tárgyak felé veszi az irányt. Ez mostanra már percenkénti művelet lett, ami a gyakorlatban így néz ki:
Lillus a legérdekesebb dolog felé indul (pl. internetkábel). A kiszemelt célt kettő másodpercen belül eléri, megszerzi. Rövid rángatás után a szájába is kerül, majd sutyiban majszolgatni kezdi. Anya/Apa észreveszi a cselekményt, és Lillus (valamint az internetkábel) védelme érdekben a gyermeket visszahelyezi a kiindulási pontra, 180 fokkal elforgatva. Így a vezeték Lilla mögé kerül, de sebaj, AZONNAL, már szinte a levegőben elindul a DVD-k felé...
Hozzászólások