Na igen. Az egyik szemünk (nagyon) nevet, a másik (kicsit) sír: egyrészt nagy boldogság számunkra látni Lillát cseperedni: ahogy napról napra ügyesedik, huncutkodik, megajándékoz minket a bájos mozdulataival, mosolyával, szeretetével. És igen, egy icipicit szomorúak is vagyunk, mert a gyors fejlődés miatt el-elmaradnak a régebbi, megszokott dolgai, amik három-, négy-, vagy öthónapos koráig voltak rá jellemzőek, és amiket szintén nagyon szerettünk. Természetesen számos emlék, fénykép őrzi ezeket a pillanatokat, (és a blog is valami hasonló miatt született), de azért hiányoznak. Persze az új dolgok bőven kárpótolják a régieket:))
Az éjszakai program változásairól már szóltunk, most legyen szó az ezt megelőző szertartás, a fürdetés változásairól is: eddig a hegy ment Mohamedhez, azaz Lilla kényelme érdekében a pelenkázó környékére cipelte be Apa esténként a kiskádat, hogy minden kéznél legyen Lillusnak (ööö...Anyának). Ennek már vége, ugyanis Lillus olyan intenzíven pancsizik, hogy már a fürdetés első részében áll a víz a parkettán, ill. a szőnyegben, (és nem kevésbé vizes Anya és Apa sem:)). Mindezt csak azért, mert Lilla mindkét kezével hevesen csapkodja a vizet (nagggyon komoly arccal, bár néha átsuhan egy vigyor az arcán). Ha a keze foglalt (amikor Anya kicsutakolja az ujjai közül a szösz-, és koszmanókat), akkor a lábával locsipocsizik: a végeredmény ugyanaz.
Ma este már Mohamed ment a hegyhez: A kiskád bekerült a nagykádba, így Lilla addig és úgy locsizhatott, ameddig akart. Eleinte még furcsa volt neki, hogy nem a megszokott környezetben fürdik, de hamar feltalálta magát: a legkevésbé sem érdekelték a fürdőkádban elhelyezett játékai, a figyelme szinte AZONNAL a fürdőkád szélén elhelyezett dolgokra terelődött.
Mindenesetre a Szülők megúszták szárazon, így panaszra nekik sincs okuk.
Hozzászólások