Lilla a mai napon töltötte be a 13. hónapos kort. Apa pedig szomorúan konstatálta, hogy ezzel a bejegyzéssel együtt is csak 5 poszt van februárra, ami az eddigi legrosszabb havi átlag a blog életében.

Olyan sok minden történt az utolsó bejegyzés óta, hogy alig győztem rendszerezni a gondolataimat, mielőtt nekiültem bejegyzést készíteni:

• a legfontosabb, hogy Lilla védőoltást kapott, na nem a soron következő kötelezőt, hanem egyet az agyhártyagyulladás elleni ajánlott védőoltások közül. A történet lényege, hogy Anyával mi a kullancs elleni védőoltást szerettük volna beadatni, de a sors úgy hozta, hogy egy másik, veszélyesebb vírus ellen kapott Lilla védettséget. Ezzel együtt persze féltjük a Törpét a kullancstól is, majd konzultálunk ezügyben a védőnővel...
• Kapott Lillus egy kuckót, ahová be/el tud bújni (korábban beszámoltunk, mennyire szeret bújócskát játszani). Ez egy sátor, amit a svéd lakberendezési áruháztól szereztünk be: piros színú, hálós ablakai is vannak, szóval nagyon szuper. Olyannyira, hogy Lilla - amióta felállítottuk - itt tölti a délutáni alvásait, és nagyon jókat durmizik benne. Megvolt az einstand is: bedobta a cumiját a sátorba, birtokba vette, és a világ legtermészetesebb módján hordja be azóta is a játékait, könyveit.
• Imád játszóterezni. Most már ez is a napi program része (jóidő esetén, persze). Imádja a többi gyermeket, barátságos velük, de ha nincsenek ott játszótársak, akkor simán csak eljátszik a kavicsokkal, amiket előszeretettel rakosgat a csúszdára, és vissza.
• Szereti a kutyusokat és a repülőgépeket is. Ha meghallja valamelyiket, vagány mutogatásba kezd, és addig követi mosolyogva a tekintetével, amíg lehet.
• Meglátogattak bennünket Bencéék, ők még nem jártak nálunk az újlakiban (meg amúgy is jóóóóó régen találkoztunk). Igaz, most is rohanóban voltak, de három gyermekük ezalatt a röpke húsz perc alatt is háborús hadszintérré változtatta a lakást:))) Ez természetesen minket Szülőket nem zavart, de Lillus számára szokatlan volt a rancsúr, eléggé meg volt szeppenve a hangzavartól, na meg, hogy 'idegenek Törpék' bitorolják a játékait... Hiába volt vele NAGYON barátságos Botond, Réka és Virág, Lillának kevés volt az idő, hogy feloldódjon. Mindenesetre látjuk, hogy többet kellene gyerekek közé járnia, szoknia kell a közösséget. Bencéékel emiatt is megbeszéltük, hogy eltöltünk náluk vidéken:D egy 'ottalvós' hétvégét.

Lilla mindezek mellett továbbra is Tündér. Már magától dobálja a puszikat (ezt először Apa érdemelte ki), és totyog, totyog, totyog ezerrel. Mind jobban elmarad a cumi, van, hogy órákig nem is kell neki. Ilyenkor aranyosan beszélget mindennel, mindenkivel, Anyával jókat mosolygunk ezeken a monológokon. Kezd elmaradni a 'Lilla-mindent-megrág' effektus is, már nem azzal kezdi az ismerkedést bármivel, hogy megkóstólja (de azért vigyázni kell még)... 

Apropó cumi: Lillusnak két egyforma cumija van. Ha az egyik a szájában van, és észreveszi a másikat (amit néha nem sikerül a gondos szülőknek elrejteniük), akkor kiveszi a szájában lévőt, és veszi be helyette az 'újat'. Ha mindkét cumi egyszerre kerül a kezébe, akkor sincs döntéskényszer, vagy dilemma, melyik a nyerő: nemes egyszerűséggel kezdi gyömöszöli a szájába MINDKETTŐT....:D