A héten Anya és Apa úgy döntött, hogy Lillát elviszik kirándulni egy napra, 'szabad levegőre', lehetőség szerint tópartra. Apa a Balatont, a Nagyszülők Velencét javasolták, mondván, hogy Nagymama úgyis ott van munkaügyben, ezáltal összeköthetjük a kellemest a hasznossal.

Pénteken 11 óra körül értünk Velencére, a napos idő ellenére borzasztó szél fújt, így Lillát el kellett "dugni" szélárnyékba. Szegény eleinte nyűgös is volt, de azért el tudott szenderedni az új babakocsijában, és délutánra már egész jó kedve lett, pláne, hogy jól felöltöztettük, (bár úgy terveztük, hogy pucizni fog, egy szál pelusban). A vetkőzésből tehát öltözés lett, felkerült a zokni és a sapka is. Időközben a Nagymama is megérkezett, illetve a kis csapathoz csatlakozott Bandi és Ancsa is, tehát a jó hangulat sem hiányzott.

A babakocsi főpróbája is megtörtént, Lilla a szülők nagy megkönnyebbülésére birtokba vette az új járgányt, csak a beszíjazásnál volt egy kicsit bizalmatlan, nem értette, miért kell ezt a guruló dolgot a hátára szíjjaznunk. Nagyon jót is aludt az új babakocsijában, és nyilvánvalóan élvezte, hogy előre nézhet, és új, érdekes dolgokat láthat. Persze, előfordult, hogy nyöszörögni kezdett, mert nem látta Anyát, vagy Apát, de amint odamentünk hozzá, megnyugodott és zötykölődve élvezte az utazást.